Niké

Niké már akkor elpirul, mikor a férfi a még nem létező jelmezét dicséri. Hát aztán, amikor nőiességét, báját és szépségét magasztalja. A hasonlatra kissé lelassulnak léptei. A lába elé pillant, aztán a férfira.
- Valóban? De az angyaloknak mindig hosszú, aranyszőke hajuk és tengerkék szemük van. Hófehér szárnyuk, amivel elképzelhetetlen magasságokba képesek repülni. A lelkük tiszta, mint a forrásvíz, a hangjuk úgy cseng, mint apró csengettyűk. A daluk... a dalukkal elbűvölnek, megigéznek. Az érintésük pedig bársonyos, mint a selyem, vagy még ahhoz sem mérhető - nagy levegőt vesz. - Tényleg úgy gondolod, hogy én egy... angyal vagyok?
- Hát tudd meg, hogy nem vagyok angyal. Egy angyalt nem dob el magától az anyja, mert egy angyalt, csak szeretni lehet. Azt sem tudom, hol van az igazi családom, vagy volt-e nekem valaha olyanom. Nézz csak magadra. Jóképű vagy, és elegáns. A nők tízesével fordulnak meg utánad az utcán, és sóvárognak csak egy szavadért is, amit elkaphatnak. Egy illatért, amit megjegyezhetnek. Egy gesztusért, a mozgásodért. Bárki, aki rád néz, tudja, hogy te vagy valaki! Van egy hely, ahonnét elindultál, és egy másik, amit célodnak nevezel.
- Ezzel szemben én - lentebb ereszti a fejét, így barna hajtincsei is előre hullnak. - Ismernek az emberek, de valójában ők sem tudják ki vagyok... hisz még… én magam sem tudom - nevet fel kissé bánatosan.
Aztán ismét a férfira tekint.
- És te mégis... velem beszélgetsz... nekem hozol ajándékot... virágot.

Raoul

Komoly tekintettel néz a lányra, úgy hallgatja szavait. Megvárja, amíg Niké befejezi, és csak aztán szólal meg. Bár, így is néhány másodperc csöndben telik.
- Vannak angyalok a mesékben. Olyanok, amilyeneket te leírtál. Ilyen nem létezik. Ördögöt sem láttam még soha, pedig elég sok helyen megfordultam már. Sosem jött még velem szembe patás, szarvakkal rendelkező, vasvillát szorongató személy. Mégis rámondják rossz emberekre, hogy maga az ördög, vagy hozzá hasonlítják.
- Ő még nem ismert téged - utal a lány anyára. - Bizonyára jó oka volt rá, bár én nem ismerem a háttereket. Nem tudom, hova kerültél ezek után, ki viselte gondodat.
Amikor Niké róla beszél, arcán cinikus mosoly jelenik meg.
- Ugyan, ugyan kedves Niké. Te sem ismersz még engem - mondja rejtélyesen. - Azt jól mondod, van egy célom. Most csak egy lebeg a szemeim előtt, pedig eddig hozzá voltam szokva, hogy több felé figyeljek. Ez az egy, most mind fölé emelkedett. Jóval fontosabb, a többi pedig eltörpül mellette.
Megáll, és szembefordul a lánnyal.
- Neked hozok, mert te megérdemled. Jól megválogatom az embereket, és hidd el... hogy téged választottalak, az nagy szó - ezt egyértelműen magára érti.
Nem arra, hogy azért jó Nikének, mert a férfinek van pénze, vagy hasonló. A személyisége miatt... amiatt nagy szó.

Niké

Megtorpannak. Niké a férfi szemeibe néz. Kezei akaratlanul, tudat alatt irányítva találják meg a férfi kezeit. Lágyan ráfonódnak ujjai Raouléira, gyengéden meg is szorítja azokat. Egy pillanatig csak nézi a másik szemeit.
- Mi a célod? - szinte suttogva teszi fel a kérdést, mint aki fél az ismeretlentől. Közben egyre közelebb és közelebb kerül a két arc egymáshoz. Tekintete lassan a férfi szájára vándorol.
- Mit szeretnél? - kérdezi újra, ugyanúgy suttogva.
Raoul már érezheti bőrén a lány lágy leheletét.
- Mire vágysz? - egy harmadik megfogalmazása, csak hogy még tovább húzza… mintha valójában nem is szeretné megtudni.
Mintha egy pillanatra lelassulna az idő. A város zaja eltompul, a világ lecsendesül. A látókör összeszűkül, csak egymást látják.
Közben pedig vészesen közeledik egy megvadult ló, kocsit húzva maga után. Megállítani nem lehet. A kocsis az egyik kanyarnál zuhant le a bakról. Szerencsére nem sérült meg vészesen, de a lovas kocsi tovább robogott, és félelmet keltve a lakókban, űzte széjjel a népet.

Raoul

- Szeretsz kérdezősködni, igaz? - mosolyog rá Nikére.
A lány egyre közelebb kerül hozzá. Eddig a zöld szempárba nézett, tekintete most lejjebb siklik, a kívánatos ajkakra.
- Talán... - most ő hajol lefelé, így ajkaik összeérnek...
Csupán egyetlen pillanatra. A következő másodpercben a férfi a lány dereka köré fonja karjait, és könnyedén ölbe kapva elugrik az útról.
A lovas kocsi elszáguld immár mellettük, pont azon a helyen, ahol az előbb még ők álltak.
A férfi a hirtelen mozdulattól, illetve a nagy lendülettől egyensúlyát vesztve elesik. Nikével együtt az árokba sodródnak. A lány felülre kerül, míg a férfi alulra.
Lassan engedi ki a tüdejébe bennszorult levegőt. Csak az utolsó pillanatban vette észre a feléjük száguldó lovat. Túlságosan elvonta a figyelmét a lány, hogy hamarabb is feltűnjön neki. Még jó, hogy több felé is tud figyelni. Volt ideje hozzászokni. Ahhoz képest, hogy egy finom úriember, nagyon jók a reflexei, és nem esett nehezére felemelni Nikét sem.
Ránéz a rajta fekvő lányra.
- Jól vagy?

Niké

Bár a világ lelassult, a következő percek mégis olyan gyorsan zajlódnak le, hogy feleszmélni sincs ideje. Raoul nemesi vonásait figyelte, azt kérdezte, mit szeretne. Mindketten ugyanarra vágynak. Nem mondják ki, Raoul sem teszi.
Csak közelít… addig, addig, míg ajkaik összeérnek. Niké szemhéja lecsukódik, arca kipirul.
Aztán egy pillanat alatt mindennek vége szakad. Rántást érez, hirtelen hangosodik fel körülötte minden. Lódobogás, sikolyok, kocsikerék zörgése... Az előző békével ellentétben, ez a lárma összeesküvés a füle ellen. Az egyetlen biztos pontba kapaszkodik, akit maga mellett tud, vagyis Raoulba.

Az esés következtében rázuhan a férfira, és mivel kapaszkodik belé, így vele együtt sodródik, míg az árok aljára nem érnek.
Időbe telik, mire felfogja mi történt. Kissé fentebb emeli a fejét. Raoulon fekszik és tenyereivel a férfi mellkasának támaszkodik. Fejéhez kap, hogy összekócolódott haját arrébb söpörje arcából.
Még mindig piros az arca.
A férfire néz, szemei rémülettel teltek meg.
- J… Jól... – dadogja. 
A másik szemébe néz ugyan, de aztán hamar eszébe jut, hogy Raoul megpróbálta őt megcsókolni… Pont akkor, amikor..
A férfi ajkaira tekint megint. Nagyot nyel.
- Én… annyira sajnálom - magyarázkodik, de egy pillanatra sem néz másfelé, vagy csukja be a szemét.
Érzi, hogy tenyere izzadni kezd, hogy a sodrósás következtében ruhája összefodrozódott, felcsúszott, és most szemérmetlenül mutatja combját. Épphogy fenekét eltakarja az anyag. Ebben a, nos számára igen kellemetlen, pózban a férfin "trónol". Még jobban elönti a pír, ezúttal szégyenében.
Nem akarja Raoult megnyomni, ezért nem mer mozdulni. Azt sem tudja, hogyan másszon le róla. Hamarosan azonban megérkezik a segítség.
- Jól vannak? - kiáltja le az árokba a lakosok egyike.

Raoul

- Semmi se történt, ne aggódj - nyugtatja meg a lányt.
A városiak hamar felfedezik őket az árokban.
- Mássz le rólam nyugodtan. Ki fogom bírni, csak... azért vigyázz - teszi hozzá enyhe célozgatással.
Nem lenne túl jó, ha a lány mondjuk, beletérdelne az ölébe.
A lakosok először Nikét segítik ki az árokból. Ahogy a könnyű teher lekerül a férfiról, ő is kimászik. Talpra áll, és leporolja magát. Ekkor veszi észre, hogy a nadrágja a bokájánál elszakadt. Valószínűleg a kabátja is tönkrement az eséstől.
Egy pillanatra felszisszen. Ha valaki ezt észreveszi, akkor bizonyára annak tudja be, hogy fájhat valamije.
Felegyenesedik, és Nikéhez lép.
- Biztosan jól vagy? Gyere, visszakísérlek - ajánlja fel.

Niké

Neki csupán egy horzsolás van a lábán, semmi több. Katonadolog. Mire mennyasszony lesz, begyógyul. Nikét a lakosok segítik ki az árokból. Megköszöni nekik, és megkérdezi mi volt ez az egész?
- Mi sem tudjuk! - felelik azok. - A ló bizonyára megvadult, ha lenyugszik, majd visszatér.
Niké megköszöni a segítséget még egyszer, majd elbúcsúzik az emberektől, és Raoul felé fordul.
- Jól vagyok – nyomatékosítja. - De te?  Nem ütötted meg magad? - vizsgálgatja, először csak a szemével.
- Jobb lenne, ha visszamennénk, és megnézhetném, nincs e komoly sérülésed. Elvégre mégis csak rád zuhantam! - hanglejtése egyértelműen aggódásról árulkodik.
Ha rajta múlik, akkor a visszavezető út némán, és csendesen telik el. Nem igazán szólal meg. Lassan megint elkezd sötétedni. Az öreg kereskedő már bezárta a boltot, ő maga sincs jelen. Talán a szobájában van, és nyugodtan pihen, mert tudja, hogy lánya jó kezekben van.
Niké felhívja Raoult a szobájába.
Az ajtó előtt megállnak.
- Csak szeretném megnézni, nincs e bajod. Ha megengeded - teszi hozzá komolyan, a férfi szemébe nézve.

Raoul

Vélemények