Figyelmeztetés: durva nyelvezet

Tristan

Rohadt nagy erdő... Halálra unja magát, tiszta seb és elkeseredett is. Még csak vigasztalódni sincs kedve. Csak baktat az erdőben. Ha jól emlékszik erre van Renor bordélyháza. Ha nem akkor megszívta. Esteledik.
Félrebiccenti a fejét, és megérinti Xeila harapásának nyomát. Halkan felszisszen. Egy pillanat alatt felidézi a kis ringyó nyújtotta élvezetet. Megrázza a fejét. Nem akar arra gondolni mi történt. De akkor miért megy Renorhoz? Végignéz magán. Ha Renor még mindig elég jól nyomja a hókusz -pókusz cuccot akkor talán rendbe hozza a bevert orrát meg a törött vállát. Halkan dúdolva halad az erdőben, hamarosan eléri a kastélyt.

Xeila

Sajnálatos mód folyton meg kellett állnia, hogy útba igazítsák. Annyi volt a szerencséje, hogy Renor nevét mindenki ismerte. Főleg a környéken. Így hát eljut a Shad erdőig.
Természetesen lovon. Nem használja vámpír képességeit.. így is van rá esély, hogy Renor megérzi, hogy közeledik.. Annyi a különbség, hogy akkor csak, mint embert érzékeli. Az pedig pont jó.
Hosszú hullámos haját, most magasan összefogva viseli. Fekete ruhákat szerzett be magának, melyek második bőrként simulnak alakjára. Nadrág, és fűző. Lábai bakancs.
Alatta sötétbarna csődör. Természetesen szőrén üli meg a lovat. Úgy jobban szereti.
A kastély még kicsit odébb van, mikor valahol maga előtt egy embert vesz észre, aki gyalogol.

Tristan

Óh a fenébe is! Lerohad a lába, ha ennyit kell gyalogolnia, így megáll. Háta mögött egy lovas érkezik. Nah.. ez frankó. Esetleg megpróbálja kivarázsolni alóla a lovat aztán meg elvágtat vele. Amint közelebb ér a lovas, fájdalmas őszinteség hatol kicsi lelkébe. Nicsak... kit látnak szemei.
Arcán gúnyos vigyor terül szét, míg bevárja, hogy a nő mellé érjen.
- Mivan cunci mókus...? Jössz panaszkodni Renor bácsinak?
Aztán elváltoztatja hangszínét, és kezeivel elkezd hadonászni.
- Ez a csúnya Tristan megrontott! Add a kezembe a korbácsot és megbosszulom júúújjj!
Aztán visszaáll Tristan módba és gonoszul elvigyorodik.
- Nyugi.. nem kell Renor elé hurcolnod.. megyek magamtól..


Xeila

Lepillant a férfire.. más se hiányzott a boldogságához.
Hátáról leveszi a számszeríjat és Tristanra szegezi. Bár az most még nincs megtöltve.
- Ha nem fogod be, feldugom a seggedbe.
Megmozdítja a csípőjét, mire a ló kicsit gyorsabb lépésre vált. Megelőzi a férfit, és maga mögött is hagyja. Közben megtölti a számszeríjat.
Mire Tristan beéri, ő már a kétszárnyú ajtón dönget.. az kitárul, és egy árny bámul a nőre. Az megkerüli, és beront a hallba.
- RENOR!


Tristan

Pislant egyet majd a nő után pillant. Elgondolkozik.
 Vajon hogy néznék ki egy szerszámíjjal a seggemben?
Elég komoly fejet is vág hozzá, hogy elképzelje szexis testét egy kibaszott nagy íjjal a seggében. Megrázza a fejét, hogy az illúzió eloszoljon és a nő után szalad, már amennyire sebei engedik. Amint meghallja, miként ordibál, rosszat sejt. Ha Xeila megöli Renort, akkor ki hozza rendbe a szexis testét? Te atyaúristen! Nem engedheti.. ezt nem!
- Héj! Cunci! Ne csináld!
Akkor ér oda, amikor Xeila beront a kastélyba.
- Üdv! - veti oda egy idióta vigyorral arcán az árnyak és már is tör befelé ő is.
- Cunci állj meg!


Renor Verin

Ez a kastélyt zengető kiáltás olyan ismerős neki.. no de honnan? Honnan, a fenébe is? Nem emlékszik. No de mindegy. Bizonyára vendégek. Milyen forgalom van itt mostanában. Megjelenik a hallban.
Aztán döbbenten bámul rá a túlságosan is ismerős nőre, meg a vele ordítozó szintén ismerős férfire.
Így éppen időben hajol el egy kilőtt nyílvessző elől.
- Xeila drágám! Milyen rég láttalak! - vigyorodik el derűsen, miközben int a számszeríj felé, ami elporlad.

Xeila

- Te csak engem ne merj így hívni! - fúriázik, és ahogy Renor megjelenik kilő egy nyílveszszőt.
Ami nem talál a fenébe is! Hogy gyűlöli ezt az embert! Sőt nem is ember!
A számszeríjjal már nem kezdhet sokat. Széket keres, vagy valamit, amit a férfihoz vághat. Ha nem lesz más akkor Tristant..
Ez viszont nem jó megoldás!
Odatoppan Renor elé és ütni, verni kezd ahol éri.
- GYŰLÖLLEK! Utállak te szemét dög!


Tristan

Ideje sincs feldolgozni az eseményeket. Megjelenik öt éve nem látott haverja, akit egy kis szajha elkezd ütni verni. Megdöbbenésében még álla is leesik majd a nőhöz lép, és lefogja a karjait, hogy elhúzza Renortól. Bár nem tudja, miért teszi, bele sem kellene avatkoznia.
- Szevasz Renor! - int közben oda a régi játszótársnak.
Most már tudja mi a neve... mármint Xeilának. Már úgysem talált volna több szinonimát a ringyóra úgyhogy épp ideje volt.
- Te meg nyughass! Xeila....

Renor

Érdeklődve billenti oldalra a fejét. Nem védekezik az ütésekkel szemben, úgyse sokat ér vele a lány.
- No de kedvesem.. mire fel ez a sok gyűlölet? Úgy eltorzítja a csinos kis pofikádat!
A férfi Tristanra néz.
- Nah kit látok.. csak nem együtt? -vigyorodik el szélesen. - Elnyerted kártyán Marcustól?
Tör ki belőle a nevetés. Fejét hátraveti, úgy röhög. Láthatóan nagyon jól szórakozik.

Xeila

Dühösen sziszegve, és különbnél különb átkokat szór, Renor fel és lemenőire, meg természetesen magára a mágusra is.
- Azonnal engedj el te idióta! Kikaparom a szemét!
Tekereg, karmol, harap.. mindent megtesz a szabadulása érdekében.
Az utolsó mondat hallatán viszont ledermed. Döbbenten, szinte hitetlenkedve néz Renorra. Hogy volt képes ennyire megalázni?!
Legszívesebben elsírná magát tehetetlen dühében, és megaláztatottságában.. ám sírni már régen nem tud.


Tristan

Nem igazán érti a két fél között lezajló szócsatát. Annyit leszűr, hogy Renort nem nagyon izgatja a dolog. Talán akkor nem is nagy ügy.
- Milyen kártya? - kérdez vissza homlokráncolva, közben elengedi a nőt, mert nem akar még több sebet szerezni.
- Figyeljetek gyerekek..  - próbálja eljátszani a békebíró szerepét. - Te hagyd abba a hisztit - mutat mutatóujjával Xeilára. - Te meg gyógyítsd be a szexis testem - mutat Renorra.
- Tudjátok világbéke, meg szeretjük egymást.. ilyesmi...  - teszi hozzá mellékesen.

Renor

- Csak egy kis játék volt.. Xeila meg túlreagálta - von vállat vigyorogva.
- Milyen tested? - röhögtében majdnem felnyerít. - Nah jó hol van bajod, mutasd.
Vált engedékenyebb, beleegyező hangszínre.

Xeila

- Kis játék?! KIS JÁTÉK?! Én reagáltam túl!
Mérgében arca kipirul, és két kézzel kap a férfi nyaka után.
- Elkártyáztál te köcsög! Képes voltál rá!
Leengedi a kezeit, úgysincs semmi értelme. Renor erősebb nála... és láthatóan őt egyáltalán nem érdekli, hogy a lány mit gondol.
- Tudod Tristan, a te jó barátod.. és most nem a gatyádbelire gondolok, hanem a másikra, aki szintén egy f*sz - itt Renorra mutat.
- Először megerőszakolt, aztán meg rendszeresen. Utána pedig képes volt eladni engem kártyán! Marcusnak! Szajhát csinált belőlem!


Tristan

Felhúzott szemöldökkel hallgatja az eseményeket.
- Elkártyáztad?! - lepődik meg, és egy kis kihagyás után rákérdez. - ... Marcusnak végre összejött a póker? - neveti el magát.
Aztán közelebb lép Renorhoz.
- Elég sokat gyakorolta.. nah itt van a vállam, az orrom majd rendbe jön, az nem lényeg. Ez viszont rohadtul fáj.
És ha Renor begyógyítja testét, akkor egy hálás pillantást vet felé.
- Kösz.. Megy a bót Renor? - kérdez vissza gonoszul.

Renor

- Nah.. hát mit tehettem volna ha veszítek? Választhattam.. vagy Xeilát adom, vagy a lovam..
Újból felnevet.. persze abból, amit most mondott a fele se igaz, de hát úgyis imádja idegesíteni ezt a nőt.
- Néha lehet szerencséje. Meg lehet olyan szar napom, hogy a harmadik szemnek betakart egy behemót, és nem láttam a lapjait.
Megfogja Tristan vállát, majd hátrarántja, ami fájhat.. kicsit.. nagyon..
Csak aztán hozza rendbe a csontokat.
- Ó megyeget, megyeget..
Fél szemmel Xeilára pillant, majd elvigyorodik.
- Megdugtad?
Közben int az asztal felé, ahol megjelenik néhány pohár, hozzá bor. Xeilának egy kupica vér, csak hogy örüljön.

Xeila

- Nagyon vicces..
Megbékél.. majd álmában kiheréli maximum a férfit. Az nem lesz gond.
Dacból megissza a kihelyezett vért.
Sarkon fordul, és a jobb oldali folyosón bemegy a fürdőbe. Hangosan becsapja maga mögött az ajtót.
Leveszi a ruháit, majd belemerül a vízbe.
Ideje kitalálni valami haditervet.

Tristan

- Te képes voltál Xeilát odaadni? A lovat húztad a farkadra vagy mi a tököm?
A nő után pillant. Húhh.. mérges a kicsike. Aztán visszanéz Renorra.
- Mi... jah... mint a huzat. Bár ha hiszed ha nem, ő tette ezt velem! - mutat a nyakára, ahol még mindig nyoma van a csapolásnak.
- Hallod Renor. Nyomomban van egy két lábon járó páncéltorony meg a fruskája. Kellene egy menedékhely. Neked meg olyan szép nagy kastélyod van - néz körbe. - Szóval köszi, hogy maradatok! - vigyorodik el és vállon veri Renort, majd elindul Xeila után.
Ő is eltűnik az ajtó mögött. A lány ruháiban majdnem hanyatt esik, ugyanis ott vannak lebaszva a földre. De trehány ez a Xeila. Átlépi a ruhákat, majd bentebb megy.
Gőz teszi homályossá a helyet.
- Hol vagy kis drágám? - kérdezi egy félvigyorral az arcán.


Renor

Elnézően mosolyog rá Tristanra.
- Tudod nekem nem jelent gondot, hogy találjak egy másik nőt. A lovam pedig különleges. Többet ér Xeilánál.
Megforgatja a szemét.
- Valóban.. mivel vámpír a kislány.. mit vártál? Hogy szopogatni fog?
Sarkon fordul, és indul arra, ahonnan jött. Bár mivel teleportált, ezért nem lehetünk biztosak abban, hogy tényleg oda megy e vissza.
- Maradjatok csak. Már úgyis kezdi mindenki azt hinni, hogy ez a kastély egy szálló.
Magában elvigyorodik..
Kicsi Xeila.. megittad a vért.. vajon milyen estéd lesz?