Figyelmeztetés: durva nyelvezet

Xeila

Eszméletlenül fekszik. Nem érdekli egy szóváltás sem. Talán, azért mert nincs is magánál. Különben hozzávágna a férfi fejéhez néhány keresetlen szép szót.
Az ágyra pakolják. Mi se jobb hely, mikor a Napocska lassan besüt az ablakon... végigaraszol az ágy oldalán, egyre közelebb ér Xeilához.
Mintha a lány megérezné a veszélyt, szemei felpattannak. Rögtön maga mellé néz, és látja az ujjaitól fél centire sütő sugarakat.
Halkan felsikolt, és rögtön lehátrál az ágyról. Nekimegy közben a férfinak, de nem zavarja.
Pillanatok alatt az ágy alatt köt ki.
- Neked elment az eszed?! Kiraksz a napra, te húgyagyú?!

Tristan

A sebeit vizsgálgatja. Hát elég nagy áldozat a semmiért! De nem adja fel. Ha már idáig eljutott, akkor be is fejezi a tervét. Éppen megnézné, hogy a lány magánál van e már, vagy kell e neki egy-két ébresztő pofon, amikor is Xeila besprintel az ágy alá. Ez egyszerre meglepettséggel, és csodálattal tölti el Tristant. Mert ő tuti beverte volna a fejét az ágyba.
- Héj, héj...
Ő is levetődne a földre, ehelyett csak lecsusszan az ágyról. Bekukkant az ágy alá.
- Kukucs! - vigyorodik el huncutul.
- Na, mi a pálya? Nem csíped a napfényt?
Bizonyára Xeila is hamarosan észreveszi Tristan sebét, a járomcsontjánál. Ha másért nem, a vér szagára fog közeledni a férfihoz.
- Kössünk alkut - ajánlja fel Tristan. - Gondolom mi vagy... besötétítek a szobában, néhány szívességért cserében. Ha nem tetszik, felőlem kuksizhatsz az ágy alatt is... egész ...álló... nap - artikulálja szépen, mintha valamiféle gyönyörűséget okozna számára a szavak kimondása.

Xeila

Ránéz a férfira. Az alku hallatán elhúzza a száját.
- Rendben. - Kacéran elmosolyodik, mint aki mindjárt a férfi ölébe suhan, és a kedvére tesz. - Áll az alku.
A férfi járomcsontján csillogó vérre néz.. még nem kifejezetten éhes.
- Akkor itt maradok. Jóéjt…
Karjait a feje alá hajtja, és rögtön el is alszik. Persze úgy, hogy bármilyen alattomosságra rögtön felébredjen.
Viszont amúgy estig szundizik.

Tristan

A kis ribanc... már éppen kezdene örülni, hogy na végre! Hát ezért kellett ennyit "könyörögni"? Hát nem jobb, ha túl vannak rajta hamar? A lány viszont azt a felét választja az alkunak, hogy aludni fog. Az ágy alatt. Tristan felpattan, és a saját hajába markol. Tiszta méreg, feje is kissé vörösbe vált.
- NEEEM VAGYOK IDEGESSSSS! - sziszegi összeszorított fogakkal.
Tesz vagy három teljes 360 fokos kört a tengelye körül. Hát ez a kis lotyó teljesen kikészíti. Annál édesebb lesz, amikor végre feltűzi a trófeáját. Aztán pár perc múlva visszaguggol, kifújja a fáradt gőzt.
- Rendben! Legyen, ahogy akarod! - mondja teljesen sértődötten. - De nehogy azt hidd, hogy megúsztad ennyivel… te kis ribanc! Hallod? Aludj, mert ez lesz az utolsó nyugodt éjszakád!
Azzal levágódik egy székbe, szemét az ágy aljára függeszti, de hamar elalszik ő is. Azért előtte még lenéz saját ágyékára.
- Kitartás öregfiú... Kitartás...

Xeila

Lassan elkezd lemenni a Nap. A táj félhomályba borul, a napsugarak eltűnnek.
Xeila abban a pillanatban felébred, és hangtalanul kimászik az ágy alól.
Talán a férfi még alszik. Akkor szépen, hangtalanul elhúzza a csíkot. Az ajtó az ellenkező irányba van, tehát az ablakot választja.
Lábujjhegyen lépdel oda, és készül fel arra, hogy most mindjárt kimászik.

Tristan

Valóban gyorsan eltelik a nappal. Tristan úgy alszik a székben, mint egy őr, aki védi a féltve megszerzett kincsét, ami ezúttal az ágy alatt rejtőzködik. Csakhogy a kincsnek lába nőtt, és éppen meg akar lógni az ablakon át! Felháborító! Tristan először csak egyik szemét nyitja ki, azon át látja meg, hogy a kis szuka menekülni akar az ablakon át. Mint akinek kakas csípett a seggébe, úgy pattan fel a székről, majd odavetődik a lány elé. Xeila így az ablak, meg Tristan között reked. Legszívesebben leugatná a fejét a hülye lotyónak, hogy orvul megpróbálta átbaszni a fejét.
- Hová ilyen sietősen? – hajol egészen közel a lányhoz.
Jobb kezét felemeli, ami kissé remeg. Talán a visszaszorított vágyak okozzák. Tőle szokatlan gyengéden söpri félre a lány arcába hulló tincseket. Tenyerét a nő nyakára simítja. Orruk csaknem összeér, olyan közel kerül hozzá, majd meglepő fordulat következik be. Tristan megcsókolja a lányt, de nem akárhogy. Nem egy szenvedélyes, durva csókot nyom annak ajkára, hanem egy nagyon gyengéd, érzékit. Lábaival beáll a lány lábai közé, egyik kezével lesimít annak oldalán. A formás fenéken kicsit elidőzik, majd a combját alulról megfogva felhúzza a derekára.
Talán túl sokat küszködött ezért a kincsért, és nem akarja gyorsan befalni. Hanem szép lassan, minden percet kiélvezve.

Xeila

- Vár a nagyvilág.
Felvonja a szemöldökét, és várakozóan pillant Tristanra. Rövid ismeretségük alatt nem ilyesmit szokott meg tőle.
Na jó visszacsókol. Örüljön. Ő sincsen fából!
Tenyerét ártatlanul a férfi mellkasára simítja, miközben kicsit elszenvedélyesíti a csókot.
A következő pillanatban pedig egy orv lökés, és kifordulnak az ablakon. Nem sokat zuhannak, az érkezés pedig a fal, és egy szénakazal közé történik. Tristan van alul, Xeila pedig felül… Tristan valószínű kicsit elkábult… vagy Xeila csóktudásától, vagy a zuhitól…
- Egész aranyos vagy. - kuncogja el magát a lány.
Lekászálódik a férfiról, és beoson a fogadóba valami normális ruhát szerezni. Túlságosan össze lett már tépdelve az, ami rajta van.
Egy sötét szobában, ahol egy fiatal nő alszik, megfelelő eszközökre lel. A mosdóban lemossa hajáról a fekete festéket, és felveszi a ruhát. Amit úgy választott ki, hogy benyúlt a szekrénybe, és kivett egyet..
Fantasztikus.
Sötétlila, egyberészes. Nem is lehetne jobb. Jól áll neki természetesen, sőt nagyon is jól… de ebben egy vámpírnak nincs mozgástere!
Mélyen dekoltált, ujjatlan, a comboknál magasan felsliccelt, bokáig érő alkotmány.
Pff…
Majdnem elneveti magát, mikor meglátja a tükörképét. Na jó, ideje meglógni.
Az ablakon át távozik, és indul el a hátrahagyott férfi felé. Nem olyan gonosz hárpia ő. Megnézi él e még.

Tristan

Tehát ilyenkor mondom azt, hogy megszívta, mint a torkos borz.
Amikor Xeila végigsimít a mellkasán, próbálja visszaszorítani azt a fergeteges vágyat, hogy ne karolja fel és vigye az ágyba, de most rögtön. És mire ezt megtenné, teljesen váratlanul kizuhannak az ablakon.
Tristan pislant egy laposat még a zuhanás elején.
- Picsába...
A következő másodpercben földet érnek, valami roppan, ezúttal a vállánál. Ő kerül alulra, szerencsére a válla előbb ér le, mint a feje. Távoli hangként jut el csak a tudatáig Xeila mondata. Több mint valószínű, hogy fel sem fogja. Annak ellenére, hogy ismét padlót fogott, még nyúlna a lány után, de karjai közül kicsúszik a vékony alak, kezei pedig puffanva landolnak a földön. Amíg Xeila gonosz kis lotyóként magára hagyja szinte moccanás nélkül fekszik a földön. Ha most tudna gondolkodni biztosan olyasmi járna a fejében, hogy:
Nem úszod meg te kis kurva! Akkor is a szajhám leszel!
De ő csak fekszik a földön, mint egy agyon rugdosott részeg.

Xeila

Ránéz a földön fekvő férfire. Na ez se fog sokat alkalmatlankodni. Viszont kajának jó lesz. Legalább addig se kell fogadókban kóvályognia, ahol bárki észreveheti.
Az istállóból elővezet egy nagyobb termetű, izmos lovat. Ez el fogja bírni kettőjüket. Xeila úgyse egy nehéz teremtés.
Kisebb nagyobb gondok árán felpakolja a nyeregbe a férfit, majd felül mögé. Csettint a nyelvével, mire a csődör megindul.
A fogadó, sőt a város is hamarosan eltűnik mögöttük.