Figyelmeztetés: durva nyelvezet, nemi erőszak. 18+

Tristan

Hát neki tökmindegy, hogy Xeila élvezi e vagy sem. Neki célja van! Küldetése! De ezt a lány felborítja azzal, hogy ágyékon illeti szegény párát.
- Óóóóhh. Óhóhóh... - távolodik el a kis ringyótól. - Óhh.. a tököm! - és még oda is nyúl látványosan, mert nem egyszerűen fáj neki, hanem a merevedés miatt az ütés olyan volt mintha egy téglával vágtak volna a szentségére.
- Óhh.. a ... jó büdös...  - egyre hátrébb toporog, mint aki pillanatokon bevizel a fájdalomtól.
Ez a kis szuka itt játssza a szűz picsát, közben meg egy lendítéssel nyomorékká teszi. B*ssza meg! Már rúgták párszor tökön de egy sem fáj ENNYIRE! Nah mostmár csak azért is...
Próbál felegyenesedni, majd ismét visszalép a nőhöz. Elkapja a hajánál fogva majd megrángatja.
- Mit képzelsz ki vagy te?!! Büdös szajha!! - ordibálja, inkább a fájdalomtól.

 

 

Xeila

 

Elégedetten szemléli a férfi visszavonulását.
A hirtelen jött hajtépést egyáltalán nem díjazza. Bár így rúgni nem tud, ütni viszont pont igen.. Fájdalmas ökölcsapás szegény, szegény Tristannak..
Ha pedig a férfi már elengedi a haját, sőt bizonyosan újrakezdi a hátrálást, akkor lendületből fel is löki.
Ha pedig az ember már elesik, akkor ő szépen, kényelmesen az hasára huppan.
- Ejnye ejnye..
Úgy gondolja a férfi nem fog rugdalózni.. már így is eléggé fájhat neki. A két karjára még oda tud figyelni. Jók a reflexei.
- Tényleg azt hitted, hogy a kis szajhád leszek, szívem?

 

 

Tristan

 

Az újabb támadás ismételten váratlanul éri, ami szokatlan tőle. Általában figyel... egy kislányka megerőszakolása, ha harapott, mart, csípett, még mindig sikerrel fejeződött be. Ismételten hátrál, hiszen fájdalma igen nagy.
- Sssz...  - ujjai közül kisiklik a lány haja.
A felborítás, olybá hajtódik végre mintha egy részeget akarnánk arrébb tessékelni, és alig érünk hozzá, már magától dől, mint a kugligolyó. Tristan egyensúlyát vesztve zuhan a földre, oldalára érkezik. A fapadló fájdalmasan reccsen alatta.
- Ahh... - összegörnyed kicsit, de nem hagyja hogy ez a kis ribanc így elbánjon vele.
Sebesülések, árán vagy nélkül de megszerzi magának amit akar!
A lány igazán figyelmetlen volt amikor a férfi hasára huppant, és kényelmesen elhelyezkedett rajta. Tristan ugyanis jobban áll mint a cövek. Lábaival tesz egy elterelő mozdulatot majd, karjával magához szorítja a lányt. Egy gyorsat fordul vele, és lenyomja a szénás padlóra. Kezeit összekulcsolja és egy markában erősen összeszorítja. Nem érdekli ha Xeilának ez fáj. Neki talán nem fájt a tökönrúgás?
- Hinni a templomban kell... szívem.. - suttogja a fülébe majd elereszt egy gonosz vigyort.
Szabad kezével belemarkol a fruska combjába. A lány szerencséje hogy nem szoknyát vett fel. Így Tristan nem tudja egyből levenni róla.. és hát bizonyára kapálózik is, ami még jobban feltüzeli Tristant. Ezalatt épp elegendő ideje akad Xeilának hogy megpróbáljon, jelzem MEGPRÓBÁLJON kiszabadulni.
- Most pedig... vagy megerőszakollak, vagy igen.... választhatsz!

 

 

Xeila

 

Nah ilyen se fordult még elő vele.. hogy egy perverz disznó meg akarja erőszakolni.
Teljesen ledöbben.. ő ettől sokkal jobbat érdemel!
A férfi lefogja a kezeit, így még karmolni se tud. Ellenben dühösen sziszeg, akár egy kígyó.
- A válaszom, NEM!
Nem hagyja, hogy a rajta fekvő férfi lehúzza róla a nadrágot. Lábaival rögtön átkulcsolja a perverz dögöt, és így satuba fogja.
- Ennyire felizgultál? - mosolyodik el gúnyosan, miközben combjai satuja egyre kényelmetlenebbé, sőt egyenesen fájdalmassá válik Tristan számára..

 

 

Tristan

 

Gonoszul elvigyorodik, és a nő szemébe néz.
- Neeem? C-c-c... akkor csináljuk úgy hogy te is élvezd! - ajánlja fel nagylelkűlen az ötletet, majd belecsókol a nő nyakába.
Először azt hiszi a hárpia azért kulcsolja át a lábával, mert benne van a lecsóba.. aztán kiderül hogy nem. De még mennyire hogy nem.
És milyen jó ha az embernél van egy tőr, vagy egy kés.. mert miért ne lehetne. Csizmaszárba, akárhol. És Tristannak is van egy, sosem használja ténylegesen, csak fenyegetni szokott vele, dehát ezt ugye honnan tudhatja Xeila drága? Előhúzza szabad kezével a kést, és a lány szemétől 2 cm-re elhúzza, megvillantja a holdfényben.
- Látod ezt? Ha nem, megmutatom közelebbről. Utoljára mondom... vagy együttműködsz, vagy megforgatom benned!
Ha a kellemetlen satut nem változtatja kellemessé, akkor csupán önvédelemből, de használni is fogja a kést, méghozzá úgy, hogy a lány combjától a lába száráig húz egy középmély sebet.

 

 

Xeila

 

- Tudod én csak akkor vagyok benne, ha én is akarom, ha élvezem. Ennek viszont van néhány alapfeltétele. Te pont nem vagy!
Nem engdi el a férfit, még a fenyegetéskor se.. sőt annál inkább teszi fájdalmassá a szorítást.
- Úgyse mered.. - provokálja szándékosan a férfit.
Igazán kíváncsivá tette a másik, hogy valóban meg meri e tenni.
- Mutasd mit tudsz, nagyfiú!

 

 

Tristan

 

- Mi bajod van... ssz.. velem szépségem? - kezd eléggé fájni ez a szorítás.
Nem kap rendes vérellátást a teste. Hát ha ennyire muszáj...
A kést a lány combjába vágja, és húz vele egy elég mély sebet.
Ezt követően valószínű annyira lazul a szorítás hogy meg tud mozdulni, és ha már így mellékesen megmozdult akkor lerántja a nőről a nadrágot. Akkora lendülettel, hogy még a fehérnemű is recsegve szakad szét keze között. A nő kezeit markoló kezével felnyomja a fruska feje főlé. Ezt is elég durván, mert még reccsen is valami... Miközben saját nadrágjától szabadul a kést félredobja maguk mellé.
- Game Over... - suttogja a nő fülébe.

 

 

Xeila

 

A férfi számításai kissé félresiklottak..
Xeila nem reagálja le Tristan szavait.
A kés belemélyed a bőrébe, húsába.. fájdalmasan felkiált, szemeit összeszorítja. Ám a szorítás nem enyhül..
Néhány pillanatig kapkodja a levegőt, aztán a seb begyógyul.. ekkor már légzése is helyreáll, és gúnyosan pillant a férfira.
- Game Over, neked..
Ahogy a férfi közelebb hajol, rögtön teljes erőből fejeli le.

 

 

NJK karakter:

 

Csatt...csatt...csatt... csattog a nehéz páncél, ahogy a férfi vezeti a lovat. Mellette köpenyébe burkolva sötételf nő, szintén.
- Áh...jó estét, uram! A lovaikat az istállóba viszem...  - ugrik elő egy lovászfiú az épület oldalától.
- Takarodj a lovamtól, kölyök, ha élni akarsz! - dörren rá szigorún a férfi.
A fiú összehúzódik, és elsompolyog. Jobb lesz így.
- Nah most ezt nézd meg, Tia! Rászólok, és már sompolyog is..ez a jövő nagy nemzedéke, mi? Puhány kölykök....
- Ne legyen szigorú, Parancsnok! Ez egy lovászfiú.
- Na és? Ne feleselj velem! Ha háború van, ő is sorba áll majd a kardért! De ha ellenséget lát, elszalad menten!
- Beviszem a lovakat az istállóba.
- NE nyúlj a lovamhoz!!!!
- Bocsánat, Uram!
- Nah....
A mennydörgő hangot már messzebbről lehet hallani, majd az ajtóban megjelenik egy ruhásszekrény páncélban, mellette egy kecses női alak. Mindketten a lovaikkal. A férfi alakja teljesen felfogja a beáradó holdfényt.
- Nah hol van itt egy tetves üres box?
- Hátul látok egyet, Parancsnok!
- Igen? A fene essen beléd is, meg abba az éles szemedbe, Tia! Kitől örökölted?
- Hát biztos nem tőled - kuncog a lány.
- Pofa be!
- Értettem, parancsnok!
A két alak tehát belép az istállóba, két lóval, és a boxokfelé indulnak.

 

 

Tristan

 

A várt eredmény elmarad. A szorítás nem enyhül, így nem sokkal jutott előrébb. Viszont az idő már vészesen eltelt. A vágott seb sec perc alatt eltűnik, mintha ott sem lett volna. Tristan figyelme elterelődik erre a kis időre.
- Mi a f*sz..? - bukik ki belőle, és valóban ledöbben.
Ez a kis ringyó nagyobb falat, mint gondolta. Mire bármilyen kérdést feltehetne a sebekkel kapcsolatban egy orbitális fejelést kap, és hátratántorodik. Orrából vékony csíkban elindul a vér. Megrázza a fejét. Nem kispályás a csajszi.
- Nah most már elég! Viselkedj végre tisztességesen! - kiabálja a nőnek, hát nem igaz, hogy nem akar végre dűlőre jutni!
Szabad kezével jobbról, majd balról lekever egy igazán nagy, olyan erős férfipofont a nőnek.
Alig hogy azok elcsattannak, furcsa hangok szűrődnek be a pajtába. Mivel ők egészen hátul vannak, így látszódni nem látszódnak. Egyelőre...
A hangokra viszont bizonyára mindketten felfigyelnek. Abbamarad a pofozkodás, talán még a szorítás is gyengül. Ezt az alkalmat használja ki Tristan. Szabad kezével erősen átkarolja Xeilát, majd szinte feldobja egy közelben ácsorgó lóra. Felpattan mögé, szorosan, hiszen az egyik kezével még mindig fogja a hárpia kezeit. Nem engedheti hogy ideje legyen segítségért kiabálni, ezért olyan gyorsan cselekszik amilyen gyorsan csak tud. A lovat megindítja egy erős oldalbarúgással. Akárki is áll a pajta ajtójában, jobb ha félreáll a ló nyerítésére, mert ha nem, legyen nagymágus vagy a tököm tudja mi, akkor is szétlapul a ló alatt mint a palacsinta.
Szóval kivágtatnak a ló hátán a pajtából, szélsebesen indulnak el... és közben a nap lassan kelni látszik...

 

 

Xeila

 

A vér láttán egy pillanatra megdermed.. aztán eldördül a két irdatlan nagy pofon. Felszisszen, és éppen hozzálátna, hogy kiszorítsa a férfiből a szuszt, mikor meghallja a hangokat.
Meglepetésében elengedi a férfit.. az naná, hogy ki is használja az alkalmat..
Azonban nem hogy otthagyná a fenébe! Nem dehogy! Feldobja egy nyeregbe! Csak úgy simán! Milyen modor ez!
- Engedj el te barom!
Ekkor a ló azonban már meg is indul.. Xeila pedig hiába tekereg, kijutnak az istállóból..
- Ezt nem úszod meg, te görény!

 

 

NJK karakter:

 

Időben kapcsolnak. A férfi egyszerűen félreáll, míg a lánynak ugornia kell. Még jó, hogy kéznél volt a számszeríja.Még biztos talajt sem ér a lába, mikor már röppen is a nyílvessző utánuk.
Repül a nyílvessző, ki tudja, hol áll meg... én!
A lány ugyanis remek célzó, véréből adódóan... hát nem előtte a nyereg szíját a lovon... aztán mosolyogva nézi a földről feltápászkodva, hogy bizony az erősen instabillá vált nyereg egyszerűen lefordul.
- Szép lövés...  - dörmögi a férfi, és kifelé indul.
- Köszönöm, parancsnok. Jó mesterem volt - feleli a lengén öltözött lány.
- Húzd ki a nyelved a seggemből, kicsim!
- Bocsánat!
Lassan elérik a párost. A lovacska ijedten téblábol mellettük.
- Nah hova-hova, gyerekek? Vidám az élet, virgonckodunk, fiam? - dörög a férfi.

 

 

Xeila

 

Éppen hátrafordulna, hogy lecsapja végre a férfit, mikor egyensúlyokat vesztik. A nyereg kifordul alóluk.
Xeila előre bukik, és a földre zuhan, mintha csak bukfencezne, előrébb gördül... a feje pedig nekicsapódik egy nagyobb darabka kőnek.
Abban a pillanatban eszméletét veszti. Sebei pedig már nem gyógyulnak be.. hiszen hajnalodik.

 

 

Tristan

 

Minden álomnak végeszakadt egyszer nem? Példának okáért ez az álom kemény 5 másodpercig tartott. Fogta a lányt maga előtt, aki még mindig ficánkolt előtte, tiszta nyílt terep, erre valami elszakad. Nem is akármi... a nyereg vészesen közelít a földhöz. Már nincs több keze, óh jajj, mért nem született zombinak? Foghatná a kis kurvát, a nyerget, meg a kantárt is. De nem.. a nyereg lefordul, Xeila kicsúszik a kezéből, és pár méterrel mellette ér földet. Ő nem veszti el az eszméletét, járomcsontját viszont beüti. Egyik derékövén levő kése belefúródik a húsába. Ismét egy vérző pont az életében. Amint feltornázza fejét, a nő mellé kúszik. Haját félrelöki az arca elől, látja, hogy a nő eszméletét vesztette.
~ Hát ilyen nincs! Sosem tudom megdugni! Hogy lehetek ekkora baf*sz??
Közben a galád elkövetők érkeznek a tett helyszínére. Tristan tüzes tekintettel végigméri őket. Hát miattuk kell hanyagolnia a dorbézolást? Két deka reszeltsajt meg egy cupákos?
Mondtam már hogy remek színész? Akkor mondom... és mivel Xeila nem tudja megcáfolni szavait hát rázendít.
- Kicsim?! Ébredj! Kérlek ne hagyj itt! Hallod?! ... Maguk meg ne jöjjenek közelebb! Mit képzelnek magukról? Két védtelen fiatal játékát így tönkretenni! - felnyalábolja a lányt.
~ Hogy rohadnátok el ott ahol vagytok!!
Elindul a lánnyal a karjában a fogadó felé, hogy legalább valami látszatja legyen annak, hogy segítséget akar kérni. Amint belép a fogadóba szó nélkül egy szoba felé indul. A tulaj meglepődve ismeri fel a lányt, így egyáltalán nem ellenkezik amikor szó nélkül felcipelik egy szobába. Hiszen kedves lány, de mi történt vele?
- A nyomunkban van egy gorilla meg a majma.. - veti oda a tulajnak. - Ők tették ezt a lánnyal. Gondoskodjon róla, hogy ne jussanak fel a szobájába.
A tulaj természetesnek veszi a szavakat, Tristan pedig végre bejut egy szobába a lánnyal. Letesziaz ágyra. Hajnalodik... az ablakon kezd besütni az első napsugár.
- Muszáj volt? - kérdezi kissé csüggedten a férfi.
A lány mellé ül az ágyra, térdére támaszkodik, és fejét tenyerébe ejti.