"Minden virág egy álom
álmok között az álom
rózsákba hullatag
fejét lehajtva mélyen
mint rózsa töve télen
rejtőzik fullatag.
[...]
Az éjek arra szállnak,
az évek arra járnak
a lusta századok:
fekete gyászu kárpit
fehérrel kivirágzik
s nagy rózsákat zokog."
/Babits/
Csöndes, felhős éjszaka. Szél is alig mozdul, mikor a vendéglő ajtaja feltárul. A küszöbön fehér ruhákba öltözött lány alakja körvonalazódik. Olyan ártatlannak tűnik, ahogy beljebb merészkedik.
Ruhái szakadtak, ez jól látszik. A hajdan fehér színű köpeny szürkévé vált már. Alja annak is szakadt. Vajon milyenek lehetnek az alatta megbúvó ruhák?
A pulthoz lép, és kócos fejét felemeli. Milyen aranyos... és milyen szép... Sokkal fiatalabbnak tűnik, mint amilyen. Hiszen egy kis sminkkel bármit meg lehet oldalni, és bárkit át lehet verni...
Fehér haja most éjfeketére van festve. Telt ajkai kontúrtalanná mázolva, és enyhén lilásra... szegényke, hogy fázik!
Hosszú fekete pilláit bánatosan lesüti.
- Kaphatok egy pohár vizet?
A pultos tétován a fejét ingatja, majd elfordul. Néhány perc múlva egy nagy bögre forrócsokit tesz le a pultra. Nem szól, csak gyorsan elhessegeti a lányt. Nehogy már valaki meglássa, hogy itt kedveskedik!
Xeila magához veszi a bögrét, és eloson vele a legtávolabbi sarokba. Ott összekuporodik egy széken, és a tenyere közé zárja a porcelánt.
Vigyáz arra, hogy köpenye nehogy véletlenül szétnyíljon. Hiszen most kislányt játszik. Nem lenne túl jó, ha észrevennék formás, nőies alakját. Bár így is direkt bő ruhákat vett fel.
Tristan
Odakint szakad az eső... mert mért ne? Egy idegen alak érkezik a fogadó felé, mert ez az egyetlen fedett hely a közelben. Bentről világosság szűrődik ki, ami hívogatja befelé a kint ázókat. Ennek ellenére üres az utca, mindenki behúzódott valahová. Kivéve ŐT.
A bőrköpenyes árnyéka egyre nagyobb lesz, ahogyan az ajtóhoz ér, majd benyit. Csuklyája alól szinte alig látszik belőle valami. Bevágja az ajtót, majd hátrabilleni a csuklyát. Csak úgy csöpög róla a víz a földre. Aztán a pulthoz lép, közben nézelődik.
Nah... meghalt volna? Mi ez a sok bögyös bige itt a fogadóban. Ez lenne a mennyország? Hát ha igen, akkor mi a faszért esik az eső? Ezen nem gondolkodik el viszont szemei felcsillannak, amint a pulthoz lép, közben egy fókuszpontot lesve, a "csapos punci" tejcsárdáját.Ejj eljárna rajta egykét táncot... Na de mikor odaér, és a csapos már másodszorra kérdezi hogy: Uram, mit parancsol? Akkor megrázza picit a fejét... nehogymár azt válaszolja: Néhány szívást a bögyéből...
Végre a lány szemébe néz, majd nyájasan elvigyorodik. Mosolya rémesen megnyerő, minden nő hanyattdobja magát előtte.
- Pálesz van? - kérdezi, a mosolyhoz nem illő gorombasággal.
Amíg kiszolgálják, háttal nekidől a pultnak, és nézelődik.
Xeila
Nagy a hangzavar, sokan vannak a fogadóban. Ricsaj, és fecsegés. "Néha egy egy bozontos, bús tinó el-elbődül.. jobb szeretne inni kinn a tó vizébül.." vagy éppen egy nagy adag bort, whiskyt, pálinkát, esetleg rumot vagy más csudafinomságot.
Fintorogva pillant a forrócsokira... hogy utálja az ilyen emberi lötyiket. Bár arcába lógó fekete hajzuhatagából nem lehet látni sokat abból, hogy éppen arcmimikájával pocskondiázza az italt. Felőle akár még whisky is lehetne benne, akkor is ugyanilyen arcot vágna.
A bögrét az asztalra rakja, lábait pedig felhúzza a székre. Köpenyét eligazgatja, hogy semmi se látszódjon ki a testéből. Kezeit a térdére rakja, és rendkívül bánatos arccal fikszírozza a tulajt.
Az észre is veszi a pillantást. Mit akar tőle ez a kislány? Zavartan pillant félre.
Xeila ajkain mosoly jelenik meg. Az éjjeli szállása már megvan.
Leszáll a székről, és oda is libben a férfihoz. Megrángatja az ingét.
- Elnézést...
A tulaj megfordul, majd meglepetten néz a látszólag megszeppent kislányra.
- Na, mi az?
- Csak azt akartam... csak azt... én... csak... - lesüti a szemét, ajkai megremegnek.
A férfi értetlenül néz rá... hát milyen aranyos lány!
- Ott az istálló. Alhatsz ott, ha akarsz.
- Ó köszönöm, köszönöm!
Óvatosan ölelgeti meg csak a férfit, nem akarja, hogy az bármit is megsejtsen. Boldog szökdécseléssel vonul vissza a sarokba. Ez el is van intézve.
Táplálékforrás pedig lesz egy pár...
Tristan
Nézelődése közben egyik mellről a másikra tekinget. Érzi hogy odalent valami nagyon megfeszül. Egy halk nyögést hallat, majd megfordul, hogy kezébe vegye a pálinkát. Szájához emeli a poharat majd meghúzza. Egészen a pohár aljáig issza a nedűt, és azon át szemléli a kiszolgálók fenekét, egyik feszesebb a másiknál... na jó inkább elfordul mert a végén elélvez.
Látókörébe esik egy naiv szűzfazék. Na, egy kis előételnek jólesz a nagy tobzódás előtt. Figyelemmel kíséri a tulaj meg a közte leforgó párbeszédet, sőt... magában még válaszol a kis a fruska szavaira.
~ Na, mi van te kis szajha, lovagolnál kicsit?
~ Csak... csak... Megmutatom hogy kell, figyelj beleülsz az ölemebe...
~ Jaj, nem kell így elszégyellni magad, nem fog fájni. Majd vigyázok.
~ Nincs mit, nincs mit.
Elvigyorodik, de azért nem halasztott el egyetlen szót sem. A pajtában fog aludni? Minő véletlen... Mivel neki egy árva garasa sincs, így nem vehet ki szobát, ezért pályázott az istállóra , ahol a lova is van. De ha a kis punci is oda akarja befészkelni magát, akkor majd tesz róla, hogy ez az este mindkettőjüknek emlékezetes legyen.
Éppen elhalad mellette egy szolgálólány. Belecsíp a fenekébe, miközben magához húzza közelebb. Csípőjéhez szorítja az idegen fruskát míg az felsikkant, és elneveti magát. Vállonveri a férfit, majd kiszabadul a fogásából.
Ó, hogy ő mennyire szereti ha a nők sikoltoznak. Az a kéjes hangszín, már is beindult tőle. Fogni kell egy ringyót minnél előbb... most!
Xeila
Tekintetével a vendégeket pásztázza. Persze csak dús hajzuhatagán keresztül, szégyenlősen. Nehogy már valaki megsejtsen valamit..
Figyelmét semmi se kerüli el. Olyan áldozat kell neki, aki semmiképpen se nő. Utálja a nők vérét.
Ne legyen seggrészeg se. Igen.. különben a vére már alkohollal lesz átitatva..
Ilyen kis előírásai vannak neki. Viszont itt nem csaphat le csak úgy. Először is szépen, szinte észrevétlenül kisomfordál a fogadóból. Az istállóban fogja megvárni, hogy a helység kicsit elcsöndesedjen... akkor majd belopódzhat és kedvére tehet, amit csak akar.
Ajkain diadalmas mosoly jelenik meg, miközben egy esővizeshordóba nyúlva lemossa arcáról a színtelenítő festéket.
Vizesen, kissé átvázott ruhában dől le egy szénarakásra, és vár. Szemeit lehunyja, a hangok viszont még így is durván jutnak el a füléig. Miért nem alszanak már?
Tristan
Szinte lecsapja a poharat a pultra. A szűzfazék elsomfordál, és ha minden igaz, és Tristan nem süket akkor az istállóig megy. Pompás... nagyon helyes. Tudja mi a dolga. Fizetés nélkül feláll és az ajtóhoz megy, nehéz lépteivel. Utána kiabálnak, főleg a csaposnak van nagyon aktív hangja, (a tejes csárdája mellett).
Tristan az ajtót kitárja onnan visszanéz, majd egy csókod dob neki vissza. Aztán bevágja az ajtót. A kinti szakadó esőben indul el a pajtáig ami nincs is annyira messze, hogy gatyáig átázzon. A pajtában halálos csend. Néha egy ló prüszköl. Sötét van.
- Hol vagy cicám... ? Cicc cicc... bújj elő... - kezdi negédes hangon, miközben lassan közelít a pajta belseje felé.
Talpa alatt néha megnyikordul a fapadló.
Xeila
Lépteket hall... mi a fene? Ki az az őrült, aki ilyenkor az istállóban jár?
Hangjából ítélve férfi. Xeila a fülét hegyezi, és meg kell állapítania, hogy a léptek bizony felé közelednek.
Meglepetten nyitja ki a szemét.
~Mit ciccezik ez?
Felvonja a szemöldökét, majd hangtalanul a szénakazal másik végére oson. Bár ide pontosan bevilágít a Hold fénye, de akkor is háttal van a macskáját kutató férfinek. Így legalább békén lesz.
Tristan
Tovább lopódzik, mivel ember és nem tud csettintéssel robbantásokat meg porlasztásokat csinálni, így különös érzékszervei sincsenek hogy meghallja a lány somfordálást.
- Ne mondjam mégegyszer... megtalállak a farkamra húzlak!! - kezd ideges lenni, ugyanis a nadrágja az ágyéka részénél már igencsak nagy növekedést mutat. Amit pedig keres az ott van valahol! Ez tuti!
Leguggol, hogy körbeszemlélődjön, bár ezt a a férfiassága nem díjazza.
Xeila
Hallgat, és döbbenten lapul neki a szénának. Igyekszik visszafolytani a nevetését.
Most ez az állat tényleg egy macskát akar meghágni?
Xeila nem tudja, hogy a férfi éppen őt keresi.. nem figyelt fel rá a fogadóban, így honnan is sejthetné, hogy mit is akar a másik.
Tehát csak nyugodtan üldögél. Előbb utóbb csak megtalálja azt a szerencsétlen cicust.. Bár ő már előre sajnálja. Az embereket persze nem, de az a szegény kis puha jószág..
Ez véleménye szerint már a perverzitás felsőfoka.
Tristan
Tristan ismét feláll.
- Kiszenvedek... nincs mit tenni...
Amikor ezt kimondja, egy csillogó szempárt fedez fel a szénakazalban. Elvigyorodik lassan, majd megindul a lapuló lány felé.
- Hát itt vagy! - üdvözli mintha már nagyon régen nem látta volna, és egy régi ismerőse lenne.
A lányt a ruhájánál fogva két kézzel felemeli, és maga felé fordítja.
- Hát szabad így elbújni? - vonja fel szemöldökét megrovóan.
- C-c-c... ejnye... rossz cica! Csúnya, csúnya, gonosz cicus... - mondja, majd elkapja a lány állát és egy igen durva csókkal illeti.
Xeila
Nah jó.. azért őt összetéveszteni egy macskával.. teljesen felháborodik.
Akkor bizonyosodik be számára, hogy a férfi őt kereste, mikor az kellő közelségben is lecicázza.
~Hát ennek elment az esze.
Ám arca érdeklődő marad.
- Bocsánat.. - rebegi szemlesütve.
Nah de ez a csók már! Hát ez a pasi teljesen tehetségtelen! Majd ő megleckézteti..
Lábát fellendíti, és hogy hogy nem éppen rendkívül érzékeny ponton rúgja a férfit.