Renor

Renor vigyorog, mint a vadalma. Mást nem tehet. Azért neki is furcsa ez a helyzet. Itt van két nő, és mindkettő ugyanaz a személy. Nem mindennapi.
Megvárja, amíg Anna felszáll, és csak utána lendül fel ő is a nyeregbe. Ha a lánynak segíteni kell, természetesen segíteni fog. Csak aztán indulnak megint útnak.
- Azért a lóról ne túrj le - dünnyögi csak úgy magának, alig hallhatóan.
Nem is biztos, hogy a lány egyáltalán meghallja.
Nem zavarná, ha a másik példány nem éppen mellettük lovagolna. Vagyis… leginkább akkor nem zavarná, ha csak egy lenne belőlük, és az nyomulna így rá.

Anna

Anna előrelovagol, és lehagyja a párost, nem véletlenül. KisAnna meg tovább nyomul.
- És összejövünk a jövőben? - kérdezi Renort. - Ugye igen? - kérdezi bizakodva.
Ahhoz hogy fokozni tudja, amit csinál, le kéne szállniuk a lóról.
Anna eközben eléri a következő várost is.


Renor

Anna után néz, aki megint otthagyja őket. Bár az előbb elfutott, most meg ellovagolt. Nem nagy a különbség. A lényeg hogy otthagyta őket.
- Hármat tippelhetsz, virágszál - vigyorodik el.
A távolban már körvonalazódnak a következő város vonalai. A házak lassan láthatóvá lesznek, ahogy közelednek.



Anna

KisAnna előrébb húzódik.
- Szóval nem... - mondja kissé csalódottan.
- Áh nem baj... biztos lesz valaki más pasim. Szerinted, hasonlít hozzád? Szerintem biztosan! - fecseg KisAnna. Biztosan fekete hajú, meg zöld szemű, meg izmos, mint te. Meg erős, meg bátor, meg van fekete lova, mint neked...  – áradozik.
- Semmi kétség! Biztosan olyan lesz, mint te! És ... és.. - kicsit elhallgat. Nagyon fog szeretni engem. Igen, ez biztos.
- Lesz három gyerekünk – folytatja. - Két fiú meg egy lány.
KisAnna csak őszinte szócsöve a nagyobbiknak.
- A lányt meg lehet, hogy Annának fogják hívni. Az egyik fiú biztosan Renor lesz! A te tiszteletedre! - mondja vigyorogva, közben elérik a várost, ott várja már őket Anna.


Renor

A lány szövegelésének elején még nyugodtan üldögél a lovon. Ám ahogy előrébb jut a monológ, úgy csúszik egyre hátrébb.
Éppen akkor menekül le a csődörről, amikor elérik a várost. KisAnna ott jár, hogy Renor lesz a fiú neve.
A férfi - ha nő lenne biztosan sikoltva menekülne, de így csak - sápadtan ugrik fel Anna mögé a barna kancára. Átkarolja a nő derekát, és nyomban lesmárolja, hogy még ideje se maradjon megszólalni.
- Borzalom! - nyögi aztán.
Mármint nem a csókra érti, az nagyon jó volt. Egyszerűen csak ki kell panaszkodnia magát.
- Ne tudd meg mit mondott nekem! - mutat véresen komolyan KisAnnára, miközben egyre közelebb húzódik a nőhöz, mintha tőle várná, hogy megóvja. – Döbbenetes. Egyszerűen… teljesen kiakadtam...
Homlokát a nő vállára ejti, és talán el is sírná magát, ha sírósfajta lenne, de nem az szóval nem. xD

Anna

Anna meglepődik a csókon, természetesen viszonozza. Meglepődve néz KisAnnára majd Renorra.
- Mi a baj? Mit mondott?
KisAnna nem érti mi a baj, hiszen ő csak azt mondta, amire vágyik. Renor reakciójára csak mereven figyel majd óriási vigyor ül ki arcára.
- Összejövünk, összejövünk! Bibibííí - örvendezik a lovon. - Áhh.. tök cukik vagytok! Még egy csókot, ha kérhetném! Renor... te meg... tudom milyen szerény vagy.. azért ijedtél így meg mert Anna már terhes. Hát tudtam én! – vigyorog a kis szemtelen, és tovább indul a lóval, de folyamatosan a párost lesi.
Akárhányszor ránéznek, rájuk kacsint.
- Emlékszel Anna, hogy hány gyereket szeretnél? Húzzatok bele! - csipkelődik viccelődve.
- Ne vedd komolyan, amit mond. Hiszen szinte még gyerek. Egy gyerek meg álmodozik - nyugtatja Renort Anna.

Renor

Renor egyre sápadtabb lesz, ahogy KisAnnát hallgatja. A terhes résznél idegesen a nő hasa felé kapja a tekintetét. Hirtelenjében talán eszébe se jut, hogy mágiával blokkolja azt, hogy bárki is teherbe eshessen tőle.
- Nem… nem… nem… nem, nem... - nyehegi egyre inkább kiakadva.
A gyerekek szóra szemei fennakadnak, és szépen, lassan, de kecsesen leszédül a lóról. Némi porfelleget kavar azzal, amikor a földre puffan, vagyis földet ér.


Anna

Anna felsikolt, amikor Renor ledől a lóról. Leugrik ő is a lóról és Renor mellé térdel. Egyik kezével a férfi nyaka alá nyúl és felemeli.
- Renor! Renor, jól vagy? – pofozgatja. - Anna hoz egy kis vizet!
- Minek? - néz vissza KisAnna, majd nagyra kerekedik a szeme. - Azért ennyire komolyan nem gondoltam... – habogja.
- Tudom - mondja megértően Anna. - Előtte ilyesmit nem szabad említeni. Na hozd azt a vizet!
- Rohanok! - mondja KisAnna és tényleg rohan.
Nemsokára vízzel tér vissza. Anna egy keveset ráfröcsköl a férfi arcára.
- Nah gyerünk, ébresztő!
- Csókold meg! - bukik ki KisAnnából az ötlet, és féléken néz Annára.
- Mi?
- Csókold meg. Tudod, mint a mesében! Az használ nem? - kérdezi félénken KisAnna.
- Végülis… - Anna odahajol, és megcsókolja a férfit.

Renor

Renor azért egy kicsinykét talán túlreagálta a helyzetet. Bár ez elég megszokott már tőle ebben a témában.
Nos a csók beválik. Főleg Renornál.
Szinte rögtön a nő ajkai után kap, és mohón csókolja. Karjai is mozgásba lendülnek. Olyannyira, hogy teljesen véletlenül - hangsúlyozzuk TELJESEN véletlenül - magára is rántja a nőt.
Csak ezek után nyitja ki a szemét és néz körül.
- Hmm… miről is beszéltünk az előbb? - ráncolja össze a homlokát.


Anna

Anna is észleli hogy a férfi magához tért, de hagyja hogy magára húzza. A csók után elmosolyodik.
- Nem lényeges.
Nem szeretne visszatérni a témára, inkább újra megcsókolja Renort.
- Indulnunk kéne - cirógatja meg a férfi arcát.
KisAnna összecsapja a kezét.
- Na induljunk már! Vagy egész nap itt akartok hetyerészni? - vigyorog sokatmondóan. - Én ráérek! - rántja meg a vállát.

Renor

Bólint, majd feltápászkodik a földről.
Elindulnak a városba befelé, amikor az egyik utcából üvöltözés hangzik fel.
- Tűnj innen te büdös kölyök! Mit tettél a lányommal, te szemét?! Hát ennyi tisztelet sincs benned?
Csörömpölés, átkozódás.
A mellékutcából fiatal srác sprintel ki, fültől fülig érő vigyorral a képén. Fekete, kócos haja az összes világtáj felé áll. Mélykék szemei egyre inkább zöldbe hajlanak. Jóképű, izmos fiú, 19 év körüli. Ez már egyébként is látszik, főleg öltözetén. Ugyanis a fekete nadrágon kívül, ami rajta van, csak egy inget visel, aminek begombolására már sajnos nem volt ideje. Mezítláb rohan az utána csörtető középkorú férfi elől, kinek kezében tőr villog.
- Állj meg te senkiházi, had nyársaljalak fel! Ilyet tenni a lányommal!
- Ne apa, neee!
Tűnik fel az említett lány is. Enyhén szólva lengén öltözve. Látszik, hogy épp csak magára rángatta a ruháit.
- Te csak maradj csöndben! Mi tettél?! A családunk becsülete! Lefeküdtél ezzel a... ezzel a…
Az apuka képe egyre vörösebb a dühtől, ahogy a fiú után nyargal.
A srác elszáguld Annáék mellett. Fejét hátrakapja, és vigyorogva füttyentget néhányat. Arcán rögtön megnyerő, sokat ígérő, ellenállhatatlan mosoly jelenik meg, majd eltűnik az egyik sötét sikátorban.
Az apuka természetesen utána.
- Laura! Menj vissza a házba azonnal! Tűnés!
- De apa, ne bántsd!
- Megölöm! Nyársra húzom, és kitömöm ezért!
Az egyik ház ablakán ekkor néz ki egy férfi.
- Mi történt?
- A lányom.. ő.. az én lányom! Az én kicsi lányomat.. az a gazember! Felkötöm!
Az ablakon kihajoló úgy tűnik nagyon felvillanyozódott a hallottakon.
- Megint? Azonnal szólok a többieknek is! Most elkapjuk! Nem ússza meg! Ha már a te lányodat is… hogy nem sül ki a szeme?!
A férfi néhány pillanatra eltűnik, majd vasvillával a kézben kerül elő. Mellette egy fújtató, lila képű ifjú. Bizonyára a fia.
- Harcra fel! Kiherélem a kölyköt! A tökein fogok ugrálni! - kiáltja, majd ők is eltűnnek a sikátorban.
Renor pedig döbbenten, kimeredt szemekkel bámul utánuk, mint valami sóbálvány.


Anna

Anna és KisAnna a kiabálás felé kapja a fejét. Leesett állal figyelik mindketten az eseményeket. Anna meghökken, mikor ráfüttyent a fiú. Akkor támad egy érzése. Mintha Renort látta volna a fiúban. Ezt meg is említi a férfinak, mikor a tömeg elvonul.
- Te, Renor. Ez a fiú... tök véletlenül.. nem úgy nézett ki, mint…?
KisAnna közbenyög.
- Láttátok? Ez... Egyszerűen... Lenyűgöző! - bukik ki belőle. Láttátok? Láttátok milyen., milyen helyes volt! - hüledezik még mindig a lány.