"Minden virág egy álom
álmok között az álom
rózsákba hullatag
fejét lehajtva mélyen
mint rózsa töve télen
rejtőzik fullatag.
[...]
Az éjek arra szállnak,
az évek arra járnak
a lusta századok:
fekete gyászu kárpit
fehérrel kivirágzik
s nagy rózsákat zokog."
/Babits/
- Mikor? - lepődik meg a férfi, és körbefordul a sarkán.
Ekkor veszi észre ő is KisAnnát. Döbbenten bámul a lányra, majd a nőre. Már megint? Aztán ezt a meglepettséget másik váltja fel.
- Mii?! Már nem is emlékszel a nevemre? - hördül fel. - Így váltogatod a pasijaidat, hogy már a nevem se tudod?
Megbotránkozva csóválja meg a fejét. Igen.. éppen ő.
Anna
Anna látni sem bírja egykori önmagát, szóval elindul serényen a város felé. Már úgyis alig emlékszik rá.
- Jaj, hát nem tökmindegy? - ellenkezik KisAnna nevetve. - Ó, hogy hiányoztál - ölelgeti tovább.
- Halálmágus! - ejti ki teljes méltósággal a megnevezést.
Aztán észreveszi, hogy Anna elindult a város felé.
- Jaj, hát még mindig nem szabadultál meg tőle? Vedd észre hogy csak én szeretlek! Élek-halok érted! - olvadozik Renor lábainál KisAnna.
Renor
- Renor. A nevem Renor - mondja lassan, tagoltan. Aztán elvigyorodik. - Elhiszem, nah gyere. Vagy akár maradhatsz is, ahogy jónak látod - von vállat.
- Mindenesetre én megyek.
Mivel a lány is jön, ezért átöleli a derekát, és elindul a másik Anna után.
- Hé Anna! Hát milyen cuki voltál. Ne szégyelld - vigyorog derűsen.
Anna
Kár volt megmondani Renor nevét, mert mostantól csak ezt fogja hallani, még a csapból is ez fog folyni.
- Jajj Renor.. Renor.. hát tudtam én, csak próbára tettelek.. Jajj Renor, milyen erős karod van! - simít végig rajta a lány.
Anna megfordul mentében, és elereszt egy vigyort.
- Jaja.. nagyon vicces! Azért kíváncsi volnék hogy KisRenor milyen volt! - majd visszafordul, és megy tovább egyedül.
- Fogalmam sincs miről beszéltek de imádom a hangod! - áradozik KisAnna, és ezek a szavak megint eljutnak Annához, aki már kínjában inkább bedugaszolja a füleit, és énekelni kezd.
Renor
Renor még szélesebbre húzza a vigyort a képén.
- Arra inkább ne légy kíváncsi - nevet fel, sokatmondó tekintettel.
KisAnnát közelebb húzza magához, miközben mennek.
- Látod? Az ilyen szövegek miatt lettem én egoista.
Meggyorsítja lépteit, hogy beérhesse az elől magányosan sétáló nőt.
- Ugyan már, most mi bajod? Bírlak. Nézd hogy rajongsz értem! Olyan aranyos - vigyorog kajánul. - Amúgy most hova megyünk?
Anna
KisAnna nem érti a nagyok dolgát, meg hogy mi azaz egoista.. meg még jó sok szót nem ismeri, dehát nem is nagyon izgatja amikor itt van álmai pasija! Hű, ez egy megtestesült isten! Annyira de annyira imádja!!
- Meg ne erőszakold út közben - fordul hátra Anna.
Látja, hogy Renor már is szorosabban ölelgeti a mellette rózsafelhőben úszó KisAnnát. Azért némi féltékenységet is fel lehet lelni szavai mögött.
- Miért? Sajnálnád hogy nem téged akar? - csipkelődik KisAnna.
- Argh! - mérgelődik a nő, de inkább nem szól vissza. - Látszik hogy nem volt rendes családom aki megneveljen.. - jegyzi meg csak úgy magának.
- Ó Renor! Hol a lovad? Minden hercegnek van lova! Te fogsz engem megszöktetni innen! Egy szép fekete paripán! Ugye Renor? Ugye úgy lesz?
Anna tovább bandulok, és elérik a várost. Kis koszos porfészek, többnyire csövesek, iszákosok, semmirekellők lakják, becsületes emberrel aligha találkozhatnak.
- Újra itt.. - sóhatja Anna.
Renor
- Dehogy. Ilyet feltételeznél rólam?? - néz nagy, csodálkozó szemekkel Annára. - Keresnék előtte egy fogadót.
Vigyorodik el szemtelenül, majd KisAnnára néz.
- Persze, hogy úgy lesz. Van is lovam, csak éppen máshol legelészik.
Gonosz, gonosz kérdés fogalmazódik meg fejében.. és fel is teszi.
- Szeretsz lovagolni, drágám? - vigyorog, ártatlan szemekkel.
Anna
Anna majdnem elesik a kérdés hallatán. Nah ez neki több volt a soknál. Főleg, hogy egyből eszébejut azaz este amikor az a perverz részeg disznó megerőszakolta. Mit sejtheti ezt KisAnna, akinek még szembe kell majd ezzel néznie, napokon belül? Anna nem szól semmit, csak futásnak ered, és hamarosan eltűnik a páros szeme elől. KisAnna vigyorogva néz utána. Nah végre csak az övé a herceg!
- Jajj tudtam én hogy van lovad Renor! Jajj Renor, Renor! - áradozik szüntelen. Renor így, Renor úgy.. Aztán a kérdésen elneveti magát.
- Persze hogy szeretek lovagolni! Sőt! Imádok lovagolni! - mondja. - De ígérem, ha megmentesz majd úgy teszek mintha nem tudnék.. és akkor jajj - csapja össze a kezét -, akkor majd olyan lesz mintha megmentenéd az életem! Én hős lovagom! - nyom egy puszit Renor arcára.
Renor
Meglepetten néz Anna utána. Nem érti mi ütött a nőbe.
- Menjünk utána. Te ismered a várost. Keressük meg, és akkor megmentelek. Áll az alku?
Közben már sietős léptekkel el is indul arra, ahol Anna eltűnt.
Anna
KisAnna megforgatja a szemeit.
- Cajjmár... nah jó.. - egyezik bele, és elkezdi ő is szaporábban szedni a lábait.
Anna egy tóhoz érkezik. Jól tudja, hogy itt van. Lelassítja lépteit, levegő után kapkod. Lassan sétálja körbe a tavat, aztán egy közeli fához lép. Leguggol , tenyerét a fa törzsére simítja.
KisAnna sem tudja, merre mehetett nagyobbik énje, de nagyon nem is érdekli.
- Jajj Renor! Hagyjuk! Úgysem találjuk meg! - veti oda, majd megpillantja a távoli tavat. - Hé.. nem az az? - lendíti arra a karját ahol valóban Anna van.
- Támasztja a fát .. vagy mit csinál.. - szűkíti össze a szemét a kisebbik.
Renor
- Nem hagyjuk - vág a lány szavába ellenkezést nem tűrő hangon. - Akkor viszlek, ha ő is jön. Különben itt maradsz.
Renor is észreveszi a tavat, majd nemsokára Annát is. Arrafele irányítja lépteit, amerre a nő áll.
- Anna! Miért futottál el? - kérdezi a nő mellé lépve.
Óvatosan belekarol, hogy megakadályozza az esetleges továbbfutást.
- Ki kell derítenünk, hogy hogyan juthatunk vissza.
Anna
Anna feltekint, és ellöki magát a fától.
- Nem bírtam hallgatni a szövegeteket.. - vallja be töredelmesen.
Nem akar elszaladni, amíg olyat nem hall amitől falnak megy.
- Igen az nem ártana... - jegyzi meg Anna.
KisAnna meg Renorba karol, és elhúzza a nő mellől.
- Ugye magaddal viszel Renor? Vigyél magaddal!! Lééégyszíí!!! - rimánkodik neki. - Ülhetek a lovadon?
Anna KisAnnára néz.. ahogyan az odáig meg vissza van Renorért.
- Magunkkal visszük? - kérdezi meglepődve.
Renor
- Bocsi.. - néz bánkódó szemekkel Annára.
- Viszlek ne izgulj - nyugtatja meg a lányt.
Anna meglepettsége láttán viszont elvigyorodik.
- Ugyan, ugyan Anna.. csak nem féltékeny vagy? - hajol közel a nőhöz vigyorogva. - Hiszen ő is te vagy. Kis, aranyos, de ugyanannyira vonzó változatban.