Figyelmeztetés: 14+

Renor

Reggel a férfi ébred korábban. Talán éppen azért, mert Anna testhőmérséklete igen csak meleg.
Felül amennyire tud, arca meglepettséget tükröz. Tenyerét a nő homlokára simítja.
- Jesszus.. mint egy kályha.. - dünnyögi, és felemeli a nőt a földről, hogy az ágyba tegye. - Mégis csak fel kellett volna költözni az ágyra. Most jól megfáztál..
Mondja inkább csak úgy magának, hiszen valószínűleg Anna még alszik.
- Most mit csináljak veled?
Töri egy ideig a fejét, végül vizes borogatás mellett dönt. Behozza a vizes ruhákat, és belecsavarja a nőt. Igyekszik nem nyálatcsorgatni közben. Most nincs ennek helye! Szemérmesen másfele néz, majd betakargatja a nőt. Homlokára, nyakára is rongyot nyom.



Anna

Észre sem veszi, hogy láza lenne. Semmit nem érzékel a külvilágból, egyelőre.. Renor vizesborogatásos módszere nagyon találó, de Anna láza nem moccan. Nem megy ugyan fentebb, de lentebb sem hajlandó. Szemei körül piros karikák húzódnak, rongybabaként hagyja hogy betekerjék. Miután Renor bepólyálta, alig látszik ki a rongyok, meg a takaró mögül. Elekezd dideregni, annak ellenére hogy tűzforró a teste. Halkan nyöszörög valamit.. érthetetlen. Aztán mozdul. A fejét mozdítja, vagy inkább rántja félre mintha valaki meg akarná fogni, de ő nem engedi.
- Ne.. ne.. - ezek az első értelmes szavak, amiket nyöszörög. - Hagyj.. békén.. - tiltakozik egyre hangosabban. Karja is meglendül.

~ Hagyjon békén! Eresszen el!
~ Azt mondtam idejössz! Térdelj!
~ ÁÁ.. ez fáj! Hagyj békén! Hagyj békén! - zokog a lány.
~ Nem fog fájni... meg se érzed..
~ Segíth...séhé..g..
Pofon csattan, Anna elesik. A férfi felé áll, és nevet.
~ Majd kinevelem én ezt belőled.. ide gyere!
A lány megpróbál elmenekülni, de a férfi a hajánál fogva rántja vissza.

- NEEE.... - kiált fel Anna álmában, lehetetlenség megközelíteni, úgy hadakozik, kapálódzik valami, vagy valaki ellen.
Lázálom.. és amíg a láz ilyen magas, nem fog elmúlni.




Renor

Anna állapota nem változik.. vagyis inkább romlik mint javulna. Legalábbis Renor így látja, amikor a nő kapálózni, és tiltakozni kezd.
Mit is szoktak ilyenkor csinálni? Jah igen.. langyos vízbe rakni a beteget.
Annára pillant, közben elkezd a szobából nyíló fürdő felé oldalazni. Reméli, hogy a kapálózás közben a nő nem tesz kárt magában. Amikor eléri az ajtót, gyorsan kinyitja. A kádhoz ugrik, megnyitja a vizet, majd ugrik is vissza a nőhöz.
Anna szerencsére nem mozdult el az ágyról.
A férfi óvatosan megközelíti, hiszen a karok csapkodását, és a lábak rúgásait ki kellene védenie. Muszáj lesz lefognia a nőt.
Előbb a csuklóit kapja el, majd gyorsan magához öleli, mielőtt a nő rúghatna.
- Nyugalom.. nincs semmi baj.. - duruzsolja Anna fülébe.
Megindul vele a fürdő felé, ahol a kádban már elég víz összegyűlt.
Fél kézzel igyekszik elzárni, majd újból megfogja Annát. Megsimogatja a nő haját.
- Itt vagyok.. megvédelek. Ne félj - súgja, miközben óvatosan a langyos vízbe rakja csomagját.



Anna

Anna , amíg Renor magára hagyja, ugyanúgy kapálódzik, sőt talán jobban. Sajnos nem hallja, Renor nyugtató szavait. Miután a férfi felemeli, karjaival ugyanúgy hadonászik, így megeshet hogy többször is hátbavágja a férfit. Közben kétségbeesetten kiabál segítségkérő szavakat, még a könnye is elindul.
- Neee.. segítség.. segíth....ááááá.. ááh..
Innen től kezdve szavakat nem igen mond, vagy az teljesen érthetetlen, mert elnyomja a könnyek okozta elcsuklás. Hadakozása is kezd csillapulni.. nem a láz csökkenése miatt, hanem a tehetetlenség miatt. A kiszolgáltatottság miatt.
Amikor már a vízben van, kalimpálástól nem kell félni. Vagy ha meg is mozdul, akkor fejét húzza arrébb, vagy próbál kitartóan egy irányba húzni. A langyos vízre teste reszketéssel reagál. Elkezd vacogni.
- Se.. Shegít.. Segíts... - kérlelő szavak, nem tudni kinek szólnak.


Renor

Belerakja a nőt a vízbe. Ekkor Anna szerencsére már nem kapálózik. Renor valamiért mégsem nyugszik meg ettől.
Bár a fürdetés így könnyebben megy az igaz.. de valamiért mégis nyugtalanító számára az, hogy a nő mennyire mozdulatlanná vált.
Aggódva néz Annára, miközben úgy mosdatja, hogy a langyos víz minnél többször folyjon végig rajta, és hűtse a felhevült testet.
- Semmi baj. Csak álom - próbálja nyugtatni a nőt.
Végigsimít a haján, egészen a nyakáig. Megfogja a kezét és finoman megszorítja.
- Itt vagyok - súgja a fülébe.


Anna

A víz bár elég kellemetlenül érte eleinte, most kezdi kifejteni a hatását. Anna láza kezd csökkenni, ezzel párhuzamosan az álom képei is halványodnak előtte, és kezdi befogadni a külvilágot. Elkezd vacogni, mostmár érzi hogy testéhez képest valami nagyon hideg helyen van. Renor kézszorítására nem reagál. De érzi, hogy jó kezekben van, vagy legalábbis kezdi érezni.
- Renor.. - suttogja, amiből már egyértelműen leszűrhető, hogy az álom kezd elmúlni.
- Renor.. - suttogja ismét. - Segíts.. - kétségbeesve ejti ki a szavakat, vacogva , telesírt arccal.
Aztán nem szólal meg. Sokáig nem szólal meg, nem mozdul, láza viszont engedelmesen megindul lefelé. Arcáról foltokban kezd eltűnni a pirosság, mostmár érdemes lenne kivenni a vízből, és jó alaposan betakargatni.


Renor

Amikor észleli, hogy a láza kezd múlni a nőnek, kiemeli a kádból. Ölbe veszi, és visszaszállítja a szobába.
Befekteti az ágyba, bebugyolálja legalább három takaróba. Feje alá pakol néhány párnát. Csókot nyom Anna ajkaira, majd elteleportál.
A pincénél jelenik meg, és valami kotyvasz után kutat.
- Itt kell lennie valahol.. - morogja a polcok között hajlongva. - Áhá..
Kis, ovális alakú üveget vesz le az egyik poros polcról, és újra megjelenik Annánál.
Megtörülgeti a fiolát, majd kiszedi belőle a dugót. Kellemes illet tölti be a szobát.
A férfi leül az ágyra Anna mellé, karját a nő feje alá tolja, és megemeli a nyakánál.
- Idd meg.. nyisd ki a szád.. ezt meg kell innod. Anna. Idd meg.. - súgja kérlelőn, majd a nő ajkához teszi a fiola száját.
Körülbelül egy kortynyi van benne, amit beleönt a nő szájába. Aztán rögtön össze is zárja a nő száját, sőt kinyitni se engedi addig, amíg le nem nyeli. Ugyanis.. nos az illatával ellentétben az íze az förtelmes.
Megvárja amíg a nő lenyeli, majd elengedi.
- Ügyes voltál. Jót fog tenni.



Anna

Anna kissé összegömbölyödik az ágyon és magáhozszorítja mind a 3 takarót. Amikor Renor visszatér, és felemeli a fejét, engedelmeskedik. Bár nem sok az az egy korty, még álmában is kifejezi nem tetszését és elkezd fintorogni, összeszorítja még jobban szemeit. Nagy nehezen lenyeli, azért utána köhécsel párat, de aztán ismét elhallgat. Alszik, látszólag, és a láza egyelőre stabil, csak hőemelkedése van. Eltelik vagy 1-2 óra mire megmozdul.
- Aaa.. - dünnyögi, és egyik kezét a saját fejére nyomja.


Renor

Renor addig is végre felöltözik. Most már legalább van ideje rá.
A továbbiakban pedig várja, hogy a nő magához térjen.
Néhány régi könyv van az ölében, és azokat fordítja. Valami ősi nyelven íródtak. A toll sercegése hallatszik csak, egészen addig amíg a nő meg nem mozdul.
- Jobban vagy? - kérdezi az eszmélő Annát.

 

Anna

Anna lassan kinyitja a szemét, majd pislog párat, kezét továbbra is a fején tartva. Majd szétrobban a feje. Aztán meghallja Renor hangját, nem is olyan messziről. Elhúzza a kezét és mostmár látja a férfit is.
- Renor! - mondja, mint aki most érkezik valami csatából, és kifutotta a lelkét hogy hazaérjen épen.
Hirtelen felül az ágyban, és átkarolja a mellette ülő Renor nyakát. Úgy érzi mintha heteket lett volna távol. Aztán észreveszi magát, mármint azt hogy teljesen meztelen felülről.. és ha felülről az, alulról miért lenne másképp? Hát eltávolodik a férfitól és maga elé húzza a takarót.
- Fáj a fejem.. de semmi egyéb - válaszol.
- Hol a ruhám? - kérdezi körülnézve, még kissé bágyadt szemekkel.


Renor

- Lám, jobban vagy - mosolyodik el.
- Ruhád? - csodálkozik el a férfi.
- Hát.. ha az estére visszaemlékszem, akkor össze-vissza lelhető fel valahol a szobában. Hozok neked másikat - mondja végül, miközben feláll.
A könyveket a közeli asztalra rakja, és eltűnik.
Anna szobájában kiválasztja a számára leginkább kedvező ruhadarabokat. Tehát: alig takar, épphogy takar, semmit se takar. Ezekkel tér vissza a szobába.
- A beteg csak ne mozogjon feleslegesen. Majd én segítek az öltözködésben - vigyorog sunyin. - Húzódj előrébb.
- mondja, majd beül a nő mögé.
Onnan sokkal jobban kézre esnek neki a dolgok, és könnyebben tud öltöztetni.
A csipkés melltartóval kezdi. Hosszú percekig foglalatoskodik azzal, hogy a nő kebleit helyezgeti a melltartóban.


Anna

Anna is elmosolyodik, majd megvárja míg Renor visszatér. A kezében hozott ruhák láttán kicsit meglepődik. Úgy látszik, Renor szívesen ápolja Annát, mert ha ilyen ruhákban fog flangálni, akkor megint beteg lesz. Engedelmesen előrébb húzódik, hogy Renor elférjen mögötte. Hátratekint hogy lássa, mit akar ráadni Renor.
Melltartó.. hát egy csöppet azért belepirul, hogy egy férfi adja rá a melltartót.. Hátranyúl, hogy haját félretegye az útból, két karjával belebújik a melltartóba, aztán vár hogy Renor hátul bekapcsolja. Azt hiszi hogy hát jó, a melltartó fent van, jöhet a következő ruhadarab, ehelyett Renor szó nélkül taperolja a melleit. Nah több se kell.. Anna összeszorítja a szemét, meg a száját is mielőtt valami kéjes hangot kiadna. Amikor már nem nagyon bírja tovább, megszólal.
- Jó lesz az már.. - hadarja. - Térjünk át arra.. - Mutat csak úgy valamerre.. hát véletlen nem pont a bugyira mutat?
Nah ő még nem nézett oda, hogy mire mondta, de hamarosan fel fog tűnni neki...



Renor

Renor viszont nagyon jól elvan azzal, hogy a nő melleit helyezgeti.
Szemével követi, hogy Anna merre mutat. Arcán rögtön kaján vigyor jelenik meg.
- Ezer örömmel..
Közelebb húzódik a nőhöz, így teljesen hozzásimul a hátához. Az adott ruhadarab után nyúl, majd kissé előredől, hogy elérje a nő lábait.
Derűsen vigyorogva kezdi el felhúzni a bugyit, miközben nem felejtkezik el arról, hogy csak úgy véletlenül többször is végigsimítson Anna lábain, majd combján..
Mivel Renor nem szereti a "rendetlenséget" ezért mindenhol tökéletesen elrendezi a bugyit is, mint az előbb még a melltartót. Vagy mondjuk inkább úgy, hogy a nő fenekét helyezgeti??

 
Anna

Anna csak akkor veszi észre mire mutatott amikor az már a férfi kezében van. Ellenkezni már nincs idő, mert ha ellenkezni próbálna, az azt jelenti hogy ki kell nyitnia a száját, amit most makacsul zár össze nehogy felnyögjön vagy hasonlók. De aztán mégsem bírja így sokáig.
- Ah.. Renor.. - sóhajtja. -  Ne.. csináld.. - ellenkezne még mielőtt rámászik a férfira és megerőszakolja.
 De ha Renor mégsem hagyja abba.. és őt ismerve nem fogja egyhamar abbahagyni, akkor Anna megfordul hogy szemben lehessen vele, és átkarolva a nyakát megcsókolja.


Renor

Mivel Renort nem úgy ismerjük, mint aki abba szokta hagyni azt, amit elkezdett.. ezért az öltözködésből vetkőzés lesz. Csókok csattannak és kölcsönös megerőszakolással mulatják az időt, egészen kifulladásig.
Utána már a tényleges felöltözés ideje is eljön.
- Mit álmodtál? - kérdezi a nő felé fordulva, mikor elkészül. - Mármint amikor lázas voltál.


Anna

Anna már a blúzát gombolgatja, amikor Renor felteszi a kérdést. A férfira néz, tanácstalan arccal.
- Nem emlékszem... félrebeszéltem? Remélem nem mondtam semmi... - suttogóra veszi -  kínosat..
Talán jobb is hogy nem emlékszik, rémes lenne ARRÓL beszélni. Anna a magukra hagyott könyvekre néz.
- Mit csináltál, amíg aludtam? - nyúl a könyvek után a kis kíváncsi.


Renor

- Lázálmod volt - válaszolja, miközben a nő arcát fürkészi. - Nem lehetett túl kellemes.
Végülis nem erőlteti. Talán jobb is, hogy Anna nem emlékszik rá, mit álmodott.
- Áh, csak fordítások. Mágia. Ősi nyelven íródtak. Ma már ezeket nem használják, mert elvesztek az idő örvényében. Ha van időm ezeket fordítom, és idézem fel.


Anna

A lázálmon túllép. Viszont nagyon jól esik neki, illetve egyben meg is lepi, hogy Renor végig mellette volt.
A fordításokra néz, Renor kusza betűit olvasva elmosolyodik. Olvasgatja, olvasgatja némelyiket kicsit hangosabban, úgy maga elé. Aztán egy kiszemeltet még kántálni is kezd mert úgy rímel.. de elront egy sort, ezért elveszíti eredeti értelmét és valami teljesen mást fog jelenteni. Persze ő erről nem tud, és folytatja.



Renor

Hallgatja Anna felolvasását. Ám ahogy elrontja az rögtön feltűnik neki. Az adott szóra bök mutatóujjával.
- Ez itt Kae vagyis idő és..
Nem tudja befejezni.
Megszédül, füle zúgni kezd. Csillagokat lát maga körül, és ugyanez történik Annával is.
Ők úgy látják, mintha egy örvény nyelné be magába, miközben a külső szemlélő csak annyit láthat, hogy Anna és Renor alakja hirtelen elmosódik, majd el is tűnik.

Amikor Renor újra talajt érez a lába alatt, meglepetten körülnéz. Egy város szélén állnak. Mellette Anna.
- Mi a fene volt ez?? Hogy kerültünk ide? Nem teleportáltam..


Anna

Anna feltekint, akkor szédül meg ő is. A különös utazás meglepi. Renor teleportálásakor nem ilyet szokott érezni. Egy város szélére érkeznek. Anna feltápászkodik a földről, őt is meglepi a helyváltoztatást. A város ismerős neki.
- Nem is az a kérdés, hol vagyunk... hanem hogy mikor? - Teszi fel a kérdést, mikor meglátja, hogy a 19 éves KisAnna ott szalad nem is messze tőlük.
Amikor észreveszi őket, megáll egy pillanatra, majd nyílegyenest megindul.. Renor felé.
- Szerelmeeemm!! - kiáltja már messziről.
- Atyám.. - nyögi Anna, és már fordul is el KisAnna elől.
- Ó drága szerelmem... bocs már nem tudom a neved.. de..visszatértél hozzám? - áradozik KisAnna, és egyenesen letámadja Renort.
Anna ujjain át odales.
- Ne haragudj.. - kér bocsánatot KisAnna helyett.. - Már akkor is őrülten szerelmes voltam... - mondja magyarázatképp, miközben KisAnna nyalja falja Renort.