"Minden virág egy álom
álmok között az álom
rózsákba hullatag
fejét lehajtva mélyen
mint rózsa töve télen
rejtőzik fullatag.
[...]
Az éjek arra szállnak,
az évek arra járnak
a lusta századok:
fekete gyászu kárpit
fehérrel kivirágzik
s nagy rózsákat zokog."
/Babits/
Renorra néz, majd vissza a ruhája szélére. Hallgatnak. A férfi azt mondja elment. Anna bólint rá egyet egy sóhajtás közepette.
- Ne haragudj, nem tudom hogy jött elő. Egyszer csak ott volt a szobámban, és... bezárt... - mondja el az eseményeket, amikről Renor lemaradt.
- Nem értem, miért tűnt el... vagy egyáltalán hogy jelent meg, de nem is érdekel... tisztára kínos... - sóhajtja, majd a mellette ülő férfi vállára ejti a fejét.
Renor
- Semmi baj - öleli át a nő derekát, így közelebb húzva magához.
Ülnek néhány percig, amikor a férfi lassan megmozdul. Mindkét karjával átöleli Annát. Megemeli, majd másik karját a térde alá rakja, és így felemeli a nőt. Ölben szállítja végig a folyosón, be a szobájába.
Egy kis ügyeskedés szükséges ahhoz, hogy ki tudja nyitni az ajtót. Ha Anna nem segít, akkor kénytelen lesz lábbal.
Szóval valahogy csak bejutnak. Ott a nőt az ágyra fekteti, betakarja, jóéjt csókot is ad neki.
- Legjobb lesz ha kipihened magad.
Anna
Annának jól esik az ölelés. Egy jóleső mosoly jelenik meg arcán. Olyan jó most így csendben ülni. Aztán Renor magához vonja, és nagy meglepetésére felemeli. Belekapaszkodik a férfi nyakába, és élvezi a kis fuvart. Az ajtót természetesen segít kinyitni, így bejutnak. Renor lefekteti az ágyába.. a saját ágyába. Anna meglepődik, de ez mind nagyon jól esik neki. A csókot természetesen viszonozza.
- De te hol alszol? - teszi fel a kérdést, miközben fentebb tolja magát az ágyban.
Valójában nagyon bántja a csőrét, hogy mit csinált KisAnna meg Renor míg ő nem látta. Meddig jutottak volna el ha nem nyit be.
- Ne menj el... - marasztalja, ha a férfi esetleg magára akarná hagyni.
- Inkább feküdj mellém... - ereszt könyörgő boci szemeket, és arrébb is húzódik az ágyban.
Renor
- Majd... keresek magamnak egy zugot. Van elég szoba - már indul kifele, amikor a nő marasztalja.
Visszamegy az ágyhoz, és lenéz Annára.
Egy darabig nehéz, aztán bebújik mellé. Pontosabban ráfekszik Annára. Ártatlan szemekkel pislog néhányat, és várja, hogy a nő lezavarja, vagy ne zavarja le magáról.
Közben természetesen hogy hogy nem olyan részekre is téved a keze, ahova nem illene.
Anna
Anna felnevet.
- Ne rám, hanem mellém - neveti, és próbál kicsusszanni Renor alól.
Közben a tapizó kezek után nyúl, de nem azért, hogy elzavarja. Renor ujjai közé fűzi saját ujjait. Másik kezével végigsimít a férfi arcán, és elmosolyodik.
- Összenyomsz, de véletlenül se szállj le - mondja nevetve, majd megcsókolja a férfit.
Renor
- Értelmezés kérdése. Itt is melletted vagyok, csak éppen rajtad.
A csókot természetesen viszonozza, aztán Anna füléhez hajol, és belesúgja.
- Bevallom tetszett a régi éned nyomulása. Kis vadmacska - neveti el magát, és legördül a nőről.
Anna
- Kis vadmacska??? - hitetlenkedik.
Elkap egy párnát, és Renor arcába nyomja. Felül és bombázza a párnákkal ami csak a kezébe akad.
- Nesze nesze.. - nevet közben. - Méghogy.. kis.. vad.. macska - és minden szóra dob egy párnát, de kifogy a munícióból.
- Ajjajj... - ajkába harap.
Muszáj lesz menekülni, nincs több párna. Nevetve felugrik az ágyból, úgy menekül a várható párnák elől.
- Nem ér! Nem ér! - ellenkezik nevetve. - Csak nekem ér támadni..
Amint kezébe akad egy párna, már támad is vele.
Renor
Az első párnánál, amikor az a képébe vágódik, még meglepődik. A többinél viszont már karjait a feje előtt tartva védekezik.
Bár elég sok párna van az ágyon, azok is elfogynak egyszer. Akkor viszont az összes muníció Renornál van. A férfi ennek láttán rögtön el is vigyorodik.
Kezeit összedörzsöli, és hallat egy gonosz kacajt, azzal beleveti magát a küzdelembe.
Párosával hajingálja neki a párnákat Annának, hogy aztán ő maga is utánuk vetődjön, és kézi.. illetve párnatusába bonyolódjon a nővel.
- A kis.. vadmacska.. visszakacsint!
Anna
Próbál menekülni a párnák elől, ami leesik azt felkapja és hajítja vissza. Aztán egy párnát maga elé tartva indul meg Renor felé.
- Wááá!! - csatakiáltással ráugrik a férfire, gurulnak egyet az ágyon.
Anna nevetve próbál kiszabadulni, de már azt se tudja melyik kinek a keze lába?
Renor
Anna csuklói után kap, hogy az ne tudja őt bántalmazni a párnájával. A fegyver kiesik a kézből, ők gurulnak tovább...
Egészen addig, amíg tompa puffanással földet nem érnek az ágy mellett. Renor kerül alulra, így a nő szerencsére nem üthette meg magát.
- Add fel te bestia! - rántja magához közelebb Annát a csuklóinál fogva. - Nincs esélyed ellenem!
Anna
Levegő után kapkodva nevet.
- Nem adom! - ölt nyelvet. - De van esélyem!
Körülnéz, honnan tudna szerválni egy párnát. Sajnos közel se távol nincs párna. Felül Renoron lovaglóülésben és diadalomittas vigyor ül ki az arcára.
- Gyí paci, Gyí! - mondja a vezényszót, de elneveti.
Lehajol, hogy egy csókkal elterelje a férfi figyelmét.
Renor
- De nincs - vágja rá vigyorogva, makacs módon.
A nő szavaira felszalad a szemöldöke, de aztán megint csak kiül a képére a vigyor.
- Na..
Ahogy észleli, hogy Anna lefelé hajol, hasizmai segítségével ő is felhúzza magát, hogy hamarabb elérje, és szenvedélyes csókot válthassanak.
- Engem néztél te "pacinak"? - súgja kérdőn a nő fülébe. - Hát ez.. felháborító.
Csókolja meg újból.
Anna
*Kezei kiszabadultak, így egyből párna után tapogatóznak, de sajnos azok a másik oldalon hevernek.
- Elfogytak a párnák.. - suttogja vissza válaszul, majd belecsókol a férfi fülébe.
- Úgyhogy rajtad fogok aludni.. - fűzi hozzá, majd ismét felegyenesedik és elkezd vetkőzni.
Mert ugye ruhában nem illik aludni..
Renor
- Borzalom.. - Súgja vissza, miközben ő is párnák után kutat a szemével.
Bár neki jóval nehezebb mivel Anna alatt helyezkedik el.
- Ó igen? - villannak meg a szemei.
A vetkőzést látva jajjgatni kezd, és eltakarja a szemeit tenyerével. Persze azért jó nagy réseket hagy ujjai között, hogy kilásson.
- Meg akarnak kísérteni!
Anna
Lekerül a felső , már a melltartó is.. Anna előrehajol így hosszú haja eltakarja a kívánatos domborulatokat.
- Jajj istenkém, most mi lesz? - suttogja a fülébe, majd elkezdi csókolgatni a nyakát.
- Nem aludhatsz ruhában ugye tudod? - kérdezi miközben elkezdi gombolgatni a férfi ingét, és amint felfedez egy újabb meztelen részt elkezdi csókolgatni.
Renor
Addig amíg van ideje, és nem takarja el a nő haja a melleit, nos addig Renor néz. Vagy bámul, ha így jobban tetszik. Leplezetlenül Anna domborulatait veszi szemügyre, ameddig lehetséges.
- Ezzel egyet kell értenem.
Jelenik meg az arcán a tőle már megszokott vigyor. Megcsókolja Annát, ujjaival beletúr a nő selymes hajzuhatagába.
Kezei később a hosszú combokra vándorolnak, és kezdi el simogatni a nő lábát, egészen fel a derekáig, a hátát.
Anna
Lassan végez az inggel. Testsúlyát a férfi lábára helyezi, hogy Renort felhúzza magához. Közben levarázsolja róla az inget. Karjait a férfi nyaka köré fonja. Szorosan hozzásimul, homlokát a férfi homlokának dönti.
- Akadt egy kis problémám... - mondja teljesen nyugodtan. - Egyedül nem tudom levenni a szoknyám... segítesz?De még csak egy mozdulatot sem tesz a szoknya irányába, nem mintha le akarná venni.
Renor
- Kis probléma? - sóhajtja a nőre nézve. - És mi lenne az?
Amikor kiderül, teljesen megbotránkozva néz Annára.
- Ezt nevezed te kis problémának?? Ez hatalmas, sőt fatális probléma! Kénytelen leszek segédkezet nyújtani.
És nyújt is.. annyira hogy a szoknyával együtt, Anna bugyiját is lehúzza. Természetesen véletlenül.
Az egyik kezét pedig véletlenül ott is felejti, ahol normális esetben a már említett fehérneműnek kéne húzódnia.
- Amúgy... szűz volt még KisAnna? - kérdezi szemtelenül vigyorogva.
Anna
Nah miután közös erőbedobással (értsd : Renor keze által) sikerült megszabadulni a szoknyától, meg a bugyitól is, kényelmesen visszahelyezkedik a férfira.
Renor kérdésére kicsit lemered.
- Öö.. - kezdi. - Miért nem idézzük meg KisRenort, hogy én is tehessek fel ilyen kínos kérdéseket? - tér ki a válasz alól, de végülis mégis válaszol.
- Az.. az volt..am.. - teszi hozzá, majd magáhozhúzza a férfit és fordul vele egyet, hogy ő legyen alul.
- Fázom... takarj be légyszíves - mondja szemtelenül vigyorogva.
Renor
- Kettőnkel nem bírnál, hidd el, drágám - vigyorodik el ugyanolyan szemtelenül.
- Igen? - lepődik meg őszintén, és minden másról elfelejtkezik hirtelenjében. - Pedig le mertem volna fogadni.. ahogy nyomult, hogy.. Ó a fenébe! Akkor én lettem volna az első! Legalább szép emlékei lettek volna.
Fordulnak egyet, így Renor kerül felülre.
- Feltelepedjünk az ágyra? - kérdezi, de a választ már meg se várja.
Anna ajkai után kap, és mohón megcsókolja.
Anna
- Akarod mondani, szép elmékeim lettek volna? - Kérdezi mosolyogva, bár nem tud őszintén örülni ennek a kijelentésnek, hiszen akkor, 19 évesen merőben máshogy történtek a dolgok.
- Igen.. minden bizonnyal a legszebbek.. szebbek mint amik lettek... - fűzi hozzá még.
Amikor megfordulnak , karjaival átkarolja a férfi nyakát, úgy húzza magához, hogy megcsókolja. Egyre gondoltak.. egymást csókolták meg. Csak miután ajkaik elváltak, csak azután tud válaszolni a feltett kérdésre.
- Telepedjünk.. - egyezik bele, bár neki semmi baja nem volt a földdel sem.
Talán egy kicsit keményebb, meg hidegebb.
Azt Renorra bízzuk, hogy hogyan telepednek vissza a kiindulási pontra, de amikor már az ágyban vannak, Anna Renorhoz simul, lábaival átkulcsolja a férfi derekát.
Az este további részét nem részletezném, Anna meg Renor habzsolják az élvezeteket, egészen hajnalig. :)