Anna

KisAnna ki is szolgálja magát. De 19 évesen még nem nagyon bírta az italokat, így nem iszik sokat. Csak a szája nagy.
- Halálmágus... - mondja ki a szót, mintha valami próféta lenne.
Élete "első" csókját kapja egy halálmágustól, és majd elolvad a karjaiban. Mohó bujasággal benyúl a férfi inge alá, csókja egyre követelőzőbbé válik.

Anna.,odakint... hallgat. Hirtelen elcsendesült a szoba, és rosszat sejt. Mit csinálnak ezek ott bent? Meg kell akadályoznia! Aztán mégsem teszi. Vár még.. Renor válaszára.

KisAnna válláról leszalad a blúz, gömbölyű válla szemérmetlenül mutogatja magát a férfi előtt.
- Óh Renor! - sóhajtja bele a fülébe, két csók között.



Renor

Renor mit sem sejtve tovább csókolgatja a lányt. A nyakát veszi birtokba, miközben tenyere Anna fenekére simul.
Óvatosan megemeli, miközben feláll vele a fotelból. Lassú léptekkel indul el az ágy felé, ahova finoman le is fekteti a lányt.
Csókjaival visszatér Anna ajkaihoz, és azok ízleléséhez lát. Ujjai a lány combját, derekát cirógatják.



Anna

KisAnna szíve kétszázzal ver. Nem bír magával. Teljesen odáig van, meg vissza. Renor minden érintése jóleső remegést hagy maga után.
Anna odakint csak vár, de nem jön válasz.
- Lefekteti... - suttogja maga elé, majd kinyitja az ajtót.
Az ajtó lassan kitárul előtte. Anna meglátja, amint Renor az ágyban KisAnna fölé magasodik. Egy néma percig csak nézi, hogy azok ott ketten... Álla is leesik enyhén, majd nyel egyet.
- Renor? - kérdezi nem szidva, nem féltékenykedve... meglepődve.
- Anna... - ez már nem kérdés, kijelentés.
Aztán bólint egyet, mint aki tudomásul vette amit látott, és sarkon fordult. Elindul a nappali felé, ahol Argon kölykei játszadoztak. Ott helyetfoglalt egy fotelban, a kályhában lobogó tüzet nézve... bámulja mereven, miközben újdonsült barátja nyávogással, fel nem kéreckedi magát az ölébe.



Renor

Az ajtó nyílódására önkéntelenül is arra kapja a fejét... aztán le is dermed. Az ajtóban Anna áll.. szemei bográcsnyira tágulnak, ahogy lassan visszafordul az alatta fekvő lány felé. Ott is Anna... Újra az ajtó.. Anna.. alatta.. Anna..
Renor megzavarodva kapkodja a fejét. Mi a jó isten folyik itt?
Anna közben sarkon fordul és távozik. A férfi némán tátog egy ideig, majd kiugrik az ágyból. A lányt a karjánál fogva húzza maga után. Mint egy őrült ront be a nappaliba.
A fiatalabbat a másik mellé perdíti, és bámulni kezd.
- MI EZ??? BASSZUS! Mi.. basszus! Basszus!
A "basszus" még elhangzik különböző nyelveken. Aztán a férfi újra hol egyikre, hol másikra mered.
- Te ki vagy?! - bök a fiatalabbikra.
- És te?! - kérdezi idegesen a másiktól.
- Bediliztem.. - állapítja meg végül.


Anna

KisAnna nem érti a dolgot, ő húzná vissza Renort, de nem tudja. Inkább Renor ráncigálja valahová. Amikor a nappaliban egymás mellé állnak szinte majdnem ugyanolyanok. De KisAnna tapasztalatlanabb, lázadóbb, a külseje is fiatalosabb. KisAnna Renor nyakába borul.
- Anna vagyok. Tudod.. halálmágus.. - vigyorog huncutul, és beleharap játékosan Renor fülébe.
Anna sóhajt egyet, és eltakarja a szemét hogy ne is lássa. Jézus.. tök ciki..
- Renor - kezdi az igazi Anna. - Anna vagyok.. Anna-Mae... ez meg a 3-4 évvel fiatalabbi énem, aki bezárt a szobámba.
- Hazudik.. hazudik... - suttogja KisAnna Renor fülébe. -  Ne higgy neki.. figyelj rám. Rám figyelj - fordítja Renor arcát maga felé.
- Dobjuk ki... őt kell kidobni...


Renor

- Nem dobunk ki senkit!
Hol az egyik, hol a másik nőre figyel. Aztán a hozzásimuló lányt eltolja magától, és a másikra néz.
- Sajnálom. Nem tudtam..
Idegesen kapja a fejét a másik lány felé.
- Hogy történhetett ez??
Nem lehet tudni, hogy mire érti. Talán arra, hogy hogy nem vette észre.. vagyis észrevette, de nem kezdett gyanakodni úgy ténylegesen, hogy a fiatalabb nem lehet a mostani Anna. Vagy talán arra, hogyan kerülhetett ide a nő fiatalabbik önmaga.



Anna

KisAnna felháborodik.
- Renor! Szerelmem!
- Anna fogd be! - kel fel Anna a fotelból, és Renor mellé lép.
- És most meséld el inkább azt, hogyan jöttél elő?
KisAnna hallgat, komisz vigyor szalad végig arcán.
- Ilyen szűzfazék leszek négy év múlva? - kérdezi megvetéssel az idősebbik Annára nézve.
- El sem hiszem hogy ilyen kis cafka voltam...  - válaszol Anna.
KisAnna felszegi a fejét, mint aki meg sem hallotta. Újra megpróbálja megostromolni Renort.
- Jajj Renor! Ő nem is szeret téged! Én szeretlek, engem válassz! Engem!
Anna nagyon sóhajt, és eláll Renor mellől.
- Rém ciki ne haragudj... - mondja Renornak.
Hisz ebből az jön le, hogy Anna már akkor is szerelmes volt Renorba, és ha ismerte volna, akkor ilyen szemérmetlenül ugrándozott volna a nyakába.
- Végeztünk... lehet felszívódni - mondja csípősen KisAnna Annának.
Anna elmosolyodik.. szomorúan.
- Szólj ha végeztetek.. megpróbáljuk eltüntetni.. - mondja Renornak enyhén megszorítva karját, majd elengedi, és elindul kifelé.
Nah de mivel végeztek??



Renor

Némán áll, és hallgatja a két nő vitával kevert beszélgetését. Nem reagálja le egyik szólót sem. Még mindig meg van zavarodva.
Egyáltalán honna került elő Anna 3-4 évvel fiatalabbik önmaga? És hogy lehetséges ez? És miért nyomul rá??
Valamilyen szinten sajnálja a lányt. Mennyire harcol az igazáért, azt akarja hogy ő kerüljön ki győztesen.
A férfi leül az egyik fotelba, és hallgat. Most csengenek a fülébe Anna szavai: "Szólj ha végeztetek..". Mivel? Mivel az istenért? Csak nem képzeli róla, hogy leáll ezzel a lánnyal? Főleg nem ezek után!
Rákönyököl a karfára, és úgy figyeli Annát.
- Már fiatalon is ilyen vonzó voltál? Csak éppen éretlen.. nagyon éretlen.. mit csináljak veled? - dünnyögi csak úgy magámnak.
Hogyan tűntesse el a lányt. Ez jár a fejében.


 
Anna

KisAnna felnevet, és letérdel Renor elé.
- Jajj Renor... Hát nem látod? - boci szemeket mereszt a férfira.
Az érzések nem változnak, vagy legalábbis nem egyhamar. És ha Anna pár éve így rajongott Renorért, akkor ez most sem változott sokat.
KisAnna most először komolyan beszél.
- Szeret téged.. csak jól titkolja... - majd szájára szorítja tenyerét.
Úr isten.. mit mondott az előbb? Megrázza a fejét.. nem, nem mond többet...
- Szeress.. Renor.. Szeress.. - válaszolja, a "Mit csináljak veled" kérdésre.
Lassan elkezd halványulni, mint egy szellem.
~ Szeress.... Ez marad utána csak.
Anna odakint ül a folyosón a földön, és birizgálja a ruhája szélét. Ő az.. csak pár év múlva.



Renor

Értetlenül mered a lányra.. fokozatosan jut el a tudatáig amit mond, és ami történik. A megvilágosodás pedig akkor éri el, amikor a lány már eltűnt.
Továbbra is odanéz, ahol Anna eddig térdelt. Percekig marad ülve, gondolataiba merülve.
Lassan mozdul meg a fotelban, és indul el kifelé, ahol Annát sejti. Egy pillanatra megtorpan még az ajtóban, amikor észreveszi a nőt, majd odamegy hozzá. Leül mellé, és továbbra is némaságba burkolózik.
Nem tudja mit mondjon. Mit kellene most tennie.
- Elment - szólal meg végül, egy sóhajtás közepette.