Figyelmeztetés: 14+ :) 

Anna

Anna a tóparton feküdt, ruhái levetve szanaszét mellette hevertek. Hasára feküdt, magán nem hagyott semmi ruhát. Élvezte a nap fényét, és halkan egy dalt dúdolgatott. Eszébe jutott a régi idő, amikor még dolgozott. Milyen kár hogy kiesett a bixisből... Még most is hírnök lehetne. Aztán oldalára fordult és azon gondolkodott hogy hogy elrontotta az életét. Nincs hol laknia... nincs mit ennie.. elvették minden varázserejét, és halandó lett ismét.
- Legalább nem kell sokáig tűrnöm a szenvedést... - nyögi maga elé, majd felül és ruhái után nyúl.
- Unalmas... Unalmas.. élet... - hajtogatja, miközben szedegeti a ruháit.

 

Renor

A férfi nem messze a parton fekvőtől telepedett le. Csakhogy éppen egy fa tetején. Bár egy idő után kényelmetlenné vált számára ez a helyzet, amikor Anna megjelent, erről rögtön el is felejtkezett. Sőt.. kifejezetten elégedett vigyor telepedett az arcára. méghozzá pontosan azért, mert innen tökéletesen rálátott a fekvő nőre.
Nyála szerencsére nem csöppent a majdnem alatt sütkérezőre. Azon a korszakán már réges rég túlvan.. viszont kedvtelve nézegette a nőt. Főleg domborulatok környékén.
Valóban.. felmerül a kérdés: Renor vajon miért nem vetődött? Erre a kérdésre talán sose tudjuk meg a választ..
Amikor Anna a ruhái után nyúlkál, és elkezd unalmasozni, úgy gondolja, hogy ideje becsatlakoznia a társalgásba.
- Legalább ezzel egyetértünk.. - dünnyögi a lombkorona nem sokkal Anna feje fölött.

 

Anna

Anna a ruhaszedegetés közben hallja meg a dünnyögést. Abbahagyja a mozdulatot és maga elé vonja az egyik ruhát, majd feltekint a fára.
- Fa?... - kérdezi bizonytalanul majd hunyorít egyet.
Aztán elmosolyodik. Aztán meg rágalmazóan szólal meg a férfi szemébe nézve, már ha látja.
- Kukkoló!! - mondja szemrehányóan , majd elfordul és elkezdi felvenni a ruháit.

 

Renor

A férfi sajátos módon, szinte lefolyik a fáról.
- Teljesen elgémberedtem.. most mondd meg.. - nyögi kinyújtózkodva. - Amúgy meg.. én voltam itt először. Nem tehetek róla, hogy a meztelen magánszámodat pont ez alatt a fa alatt vitted véghez.

 
Anna

Anna a férfira pillant a felhúzott fölső után.
- Bocsi, ígérem megyek.. látod már megyek is.. - mondja de valami nagyon fontosról megfeledkezett.
- Te.. Nem láttad a bugyim? - kérdezi elég komoly arcot vágva. - Nem találom.. - hajol le ide is, oda is...

 


Renor

Renor döbbenten, enyhén kidülledt szemekkel bámul a nőre.. mármint.. szóval a nőre.
- Jesszus.. - nyögi, és tenyerével eltakarja a szemét. - Megtaláltad?
Kérdezi hátrébb lépve. Ujjait széthúzza, hogy kinézhessen a résen.
- Most jut eszembe milyen sürgős dolgom akadt.. - mondja gyorsan, és sarkon fordul, hogy elmenekülhessen.
Túl nagy a kísértés, túl nagy.

 

Anna

Anna visszafojtja a nevetését, miközben észreveszi a csipkebugyit a fűben.
- Megvan... ne fáradozz - mondja nevetéstől elcsukló hangon, majd fel is húzza a kis ruhadarabot.
Aztán meg a szoknyát. Közben sajnálattal hallja hogy Renornak dolga van. És már fordul is. Anna arcáról lassan leolvad a mosoly.
- Értem... Azért...  - a férfi már nem hallja. - ... köszi... - suttogja magaelé Anna.
Legszívesebben a férfi után szaladna, sőt.. még el is indul.. pár lépést tesz Renor felé, de aztán megáll. Mégis mit mondhatna neki?

 

 
Renor

Renor nagy igyekezetében, hogy minél távolabb kerüljön Annától, még a lába elé se figyel.. nagy hiba. Az a szemtelen gyökér pedig, annyira ott kukucskált, hogy még nagyító nélkül is tökéletesen észreveszi mindenki.. csak Renor nem.
- Mi a ááá...
BANG.
A férfi pedig fejreáll a gyökérben. De ha már ennyire béna, legalább elegánsan bukik fel.
Néhány meglepett másodperc múlva szitkozódás hallatszódik, a férfi pedig feltápászkodáshoz lát.

 


Anna

Anna csak a kiabálásra lesz figyelmes. Egy pff.. hang kíséretében kitör belőle a nevetés, majd a férfi mellé siet.
- Jól vagy? - kérdezi mosolyogva míg segít a férfinak felállni.
- Egyszerűbb ha teleportálsz... - mondja leporolva a férfiról a lombnövényzetet.
Aztán hátrébb áll, még mindig mosolyog.
- Hát akkor...

 

 Renor

- Jól.. - morogja miközben beleborzol a hajába.
Néhány levél kiesik belőle, egy viszont még marad.
- Nem teleportálok! - közli amolyan csakazértis hangsúllyal.. és újból elindul..
Csak most éppen teljesen ellenkező irányba, mint eddig.

 

Anna

Anna felhúzza a szemöldökét úgy néz utána.
- Biztosan jól vagy? - emeli fel a hangját. -  Az előbb még... - teljesen lehalkítja a hangját - nem arra akartál.. menni?
Meghúzza a vállát, mert végülis neki teljesen mindegy. Visszaballag a gazdátlanul hagyott csizmájához, majd leül és felhúzza, egyiket a másik után. Közben néha Renor felé néz.
- Mi az a fontos dolog? Ha megkérdezhetem? Tudok segíteni? Szívesen segítek.. semmi dolgom... bármit szívesen csinálok, mintsem aktívan tegyem a semmit - mondja maga elé, de biztos benne hogy Renor is hallja.

 


Renor

Ahogy az okosak mondanák: kóvályog mint gólyafos a levegőben. El akar menni, de maradni is szeretne. Mi legyen most??
A kérdésre előbb csak gondolatban válaszol.
Menekülni előled..
Ami hangosan így szól:
- Hát öö.. meg kell.. hogy is mondjam.. szóval.. euh.. meg kell.. igen! Meg kell csinálnom! Igen.
Bólint egy nagyot.
- Segítenél? - hökken meg.
Önkéntelenül is Annára vándorol a szeme.. naná hogy eszébe jut, amit az előbb látott.. vagy még előbb.. vagy még annál is előbb!! Te jó ég!

 

 
Anna

Anna közben eléballag, mert hát nem tett valami nagyvonalú megmozdulást drága Renorunk, így könnyen beéri, immár teljes öltözetben. Anna szinte egyként bólint minden szavára.
~ Igen?.. Igen? de sajnos annak ellenére hogy bólint, semmit sem ért.
- Mondtam hogy .. igen de.. miben? - kérdezi értetlenül.
Bármiben segítene.. most tényleg. Végre akad valami tennivaló. Persze volna neki is egy kérése, de nem meri feltenni. Mivel nincs hol laknia, így ha most Renor elmegy, valószínű kereshet egy újabb bozótot éjszakára.

 

 
Renor

Ez a kérdés elég zavaró. Most mondja azt, hogy abban, hogy meglegyen a szükséges 15 m távolság kettőnk között, mert különben rádugrok? Vagy csinálhatná azt is, hogy megmondja Annának, maradjon itt. Ő meg elrohan minél messzebbre. Áh nem.. ő nem olyan.
Viszont a témát terelni kéne akkor.
- Hmm.. khm.. úgy tudom nincs hol laknod, igaz? A Kastélyomban van elég hely.. ha esetleg úgy gondolod.. - ahogy kimondja már meg is bánja.
~Hülye Renor! Hülye, hülye! Most folyton ott lesz körülötted!!

 

Anna

Anna  meglepődésében észre sem veszi, hogy Renor témát váltott. Hirtelen széles mosoly jelenik meg arcán, de hirtelen ajkába harap.
- Háánem lehet... - mondja leeresztve a fejét. -  Az a te kastélyod...  - mondja komolyan. - Nekem nincs ott semmi keresnivalóm... Tudod jól hogy már nem vagyok hírnök, semmi hasznom nem vennéd.

 

Renor

- Nyugodtan gyere. Úgyis szinte egyedül vagyok egy rohadt nagy kastélyban - legyint félvállról. - El is teleportálok oda veled..
Csúszik ki a száján. Nah ezzel megszívta.. ha most a nő fogja és hozzáér, akkor Renor őszintén szólva nem tudja, hogy hogyan fogja kibírni azt, hogy le ne teperje abban a szent pillanatban.

 

 
Anna

~ Tényleg? Komolyan? Anna nem tudja leplezni örömét. Annyira hogy majdnem nekiugrik a férfinak. De aztán mégsem. Az egészből annyi lesz hogy enyhén felemeli a kezét, megmozdul felé, de aztán ökölbe szorított kezeit leereszti. Nah jah.. akkor most kössön bele hogy Renor az előbb még azt mondta hogy nem teleportál?
- Imádlak.. nem maradok sokáig ígérem..áá imádlak! - mondja boldogan, és mégis csak átkarolja Renor nyakát mindkét karjával.
Közben azért valamelyest a férfihoz is simul.. és nem kerüli el a figyelmét hogy odalent valaki ágaskodik..

 

Renor

Amit Anna tesz, az felér egy kész káosszal. Legalábbis Renorban. A férfi elkezd előre dőlni.. egészen addig, míg vészesen meginog az egyensúlyuk.. ekkor bedől előredőlnek.
Renor a kezével valamennyire felfogja az esést, hogy a nő ne üsse meg magát.. ugyanis Anna kicsit így most össze lett nyomva. Nem fájdalmasan, arra azért a férfi vigyáz.
Ahogy földet fognak, Renor abban a pillanatban a nő ajkai után kap, hogy szenvedélyes csókot követelhessen ki tőle. Mohón ízleli Anna ajkait.. egészen addig amíg el nem vállnak.
Akkor viszont tányérnyi szemekkel mered a nőre, és sűrű bocsánatkérés közepette igyekszik lemászni róla.

 

Anna

Anna szinte fel sem fogja az esést, mindaddig amíg ténylegesen földet nem érnek. Nem tud máshová kapaszkodni, hát a férfi ingjébe markol bele, és így kívülállóként ez a jelenet leginkább arra hasonlít hogy Anna erőszakkal magáhozrántja Renort. Az esésnél jobban már csak a csókon lepődik meg. Egy teljes percre elveszti az eszét. Becsukja a szemét és vadul viszonozza a csókot. Mondhatni már már nem tudja eléggé megízlelni a férfi ajkait. Amikor a férfi elkezd távolodni tőle, Anna feje egy darabig engedelmesen követi, majd visszaejti a fejét a földre. Felfelé mered az égre és sűrűn kapkodja a levegőt. Mellkasa fel-le ugrándozik, majd a menekülni próbáló férfi karja után kap.*
- Várj.. - húzza vissza magához. - Én nem sajnálom..

 
 
Renor

Éppen félig meddig lemászott már, amikor Anna megszólal. Ettől Renor annyira meglepődik, hogy ledermed úgy, ahogy van.
- Nem?? - nyehegi hitetlenül.
Talán attól tart, hogy elromlott a füle, vagy valami hasonló.
Önkéntelenül is a nő felé néz.. tekintete kicsit lejjebb siklik, és kénytelen megbámulni az emelkedő, süllyedő kebleket. Nem mintha nem lenne már eléggé begerjedve! És még ez is!
Nagy nehezen elszakítja a szemeit a nő melleitől és a szemébe néz. Olyan tétova, mint egy szűzleány.


 
Anna

Anna arcára kiül a pír. Majd lassan elmosolyodik.
- Nem.. - mondja ajkaiba harapva, mint akinek tiltva van, hogy élvezze Renor csókját.
- Nem volt.. rossz.. sőt..kifejezetten.. - kezd el lassan beszélni, és Renor szájára fókuszál, miközben egyre jobban közeledik a férfi arca felé.

 

Renor

- Nem..?
Renor mint egy fadarab olyan merev. Szó szerint is, meg átvitt értelemben is, meg mindenhogy, ahogy csak érteni lehet. xD
Amikor Anna elkezd közeledni hozzá, előbb teljes rémület ül ki az arcára.. amit fokozatosan átvesz egyfajta beletörődés.. abba, hogy ezt most nem fogja megúszni. Egyrészt mert nem lehet, másrészt mert nem akarja.
Újból a nő kívánatos piros ajkai után kap. Vadul csókolja, harapdálja. Telhetetlen mohósággal ízleli a nő ajkait.

 

Anna

Anna még utolsó szó jogán mondja:
- Nem..  - de ez inkább csak egy elhalt nyögésként hangzik fel. Újból megcsókolja a férfi, vagy inkább ő a férfit, vagy mindketten egymást, nem tudni. Szinte ég a szája, perzsel. Tenyere a férfi tarkójára simul, majd felsiklatja kezét a férfi fejére, és ujjai közé fűzi haját. Közben szüntelenül csókolja Renort. Aztán egyszer csak történik valami. Valami csobban a vízben. Nem tudni mi, talán nem is jelentős, de Annát egy szempillantás alatt ébreszti rá a valóságra. Hiszen ő most a földön smárol Renorral!!!
Tenyerével eltolja a férfi mellkasát majd megpróbál kimászni alóla.
- Ez kész őrültség... ezt nem tehetjük.. nem...

 

Renor

Teljesen belefeledkezik a csókba.. már kezdene felszabadulni. Tenyere a nő combjára siklik, éppen amikor az megszólal.
Rámered Annára. Néhány másodpercig rezzenéstelen tekintettel fúrja szemeit Annáéba.
- Igazad van.. - húzódik el nehézkesen.
Hangja rekedtes. Levegő után kapkodva fordítja el a fejét, hogy ne kelljen a nőre néznie.
Megfogja Anna karját, és elteleportál vele a kastélyba.