Dorothy

Észreveszi a nő mindentudó pillantását. Elsápad rémületében. Mi lesz most, ha felismeri, és azok kezére adja?
Megkönnyebbül, amikor meghallja a nő következtetését.
- Ja, szóval találkoztál a húgommal? Igen, igen... mert… - gyorsan gondolkodik mit is mondjon.
Szemei felcsillannak a megoldás megtalálásakor.
- Mert elégett az enyém! Nagy tűz volt... és... hát megkértem a húgom, hogy szerezzen már nekem valahonnan ruhát.
Mondandójához serényen bólogat is, miközben óvatosan eloldalaz a másik közeléből. Elkapja a kantárt, és a lovat is vezetni kezdi magával.
- Azt hiszem ideje búcsúznunk. Itt nem találnak majd rád.
Jobb, ha minél távolabb megyek tőle. Nem bízhatok meg benne.



Roland

Teljesen nyilvánvaló, hogy a fiú hazudik. Mint a vízfolyás. De ettől függetlenül becsületes képe van, és a nővérét/húgát/ikertestvérét üldözik, és egy hölgyet, főleg ha olyan jól néz ki, kötelessége megmenteni. Ugyanis ő talpig úriember.
Nő vagy, te szerencsétlen!
Ja persze… Szóval talpig úrinő. Most pedig feltámadtak benne az anyai ösztönök.
- Figyelj. Játsszunk nyílt lapokkal, jó? Ti mindketten menekültök. A testvéred másfél ajtónyi szekrény elől fut, és gondolom te se szórakozásból loptál lovat. Meg én sem. Szóval talán tudnánk segíteni egymásnak.
Felkel a fatörzsről. Mégiscsak tekintélyesebb így.
Félrehajtott fejjel várja a választ.



Dorothy

Megtorpan a nő szavai hallatán. Van benne valami. Talán ha összefognának, akkor többre mehetnének. Ez a nő elég tapasztaltnak tűnik, ő meg azért mégis csak egy fiatal lány!
Egy kicsit még úgy tesz, mint aki nagyban gondolkodik a válaszon.
- Hmm… na jó, rendben. Együtt talán könnyebb lesz, mint külön-külön - visszafordítja a lovat, és úgy néz a nőre. - Mit javasolsz?


Roland

Huhh. A nehezén túl van.
- Menjünk valami lakott helyre, ahol szerezhetünk kaját, meg egy másik lovat - javasolja. - Meg ahol aludni is lehet.
Megdörzsöli a szemét, aztán csodálkozva néz befeketült ujjaira. Mi ez?! Ja persze, a szemfesték. Te jó ég, hogy nézhet ki?!
- Meg ahol mosakodni lehet - sorolja oda se figyelve. - Meg fésülködi, meg borot... – kap észbe -, meg borot inni. Azaz bort. Az fontos. Az nagyon fontos!
Menti, ami menthető. No lám, új vonással gazdagodott a személyisége. Ő lesz a mindentudó, részeges nagynéni. Csodás. Felmarkolja a batyuját, és résen van, ha esetleg a fiú megrettenne a piás nénitől.



Dorothy

- Lakott helyre? - esik rögtön kétségbe, és máris jobbra, balra kapja a fejét, hogy nem liheg-e valaki a nyomában.
- Hát… rendben. De akkor valami városszéli kis fogadóba. Nem oda, ahol nyüzsögnek az emberek - egyezkedik.
A "borot"-ra nem tud mit mondani. Nyelvbotlásnak véli, szóval csak elmosolyodik.
Ha a nő meg szereti a bort, akkor igya kedvére. Nem ő fogja megakadályozni benne.
Felpattan a lóra, és onnan néz le a másikra.
- Akkor menjünk. Innen már nincs olyan messze a következő település, viszont gyalog igen. Tehát legjobb lenne, ha felülnél mögém, és ha nem vagy hozzászokva, hogy szőrén üld a lovat, akkor csinálj úgy, mintha dámanyeregben ülnél. Úgy talán kényelmesebb. Kapaszkodhatsz is belém. Na gyerünk!
Ha pedig a nő végre felül, akkor megindítja a lovat.



Roland

- Úgy is jó.
Tőle akár tanya is lehet. Csak legyen ott nyereg. Irigykedve nézi, ahogy a fiú a föld és a ló között pattog. Mi ez, eunuch?!
Óvatosan felül a lóra. Féloldalasan. Rögtön lecsúszik, úgyhogy inkább rendesen ráül. A térdén tartja magát, amíg a szoknyája egy részéből csinos kis párnácskát hajtogat magának. Elfészkelődik a művén, majd kiadja a jelszót:
- Indulhatunk!
A batyuja az ölében van, így fél kezével azt tarja, a másikkal kapaszkodik az elöl ülőbe.
- Talán ideje lenne bemutatkozni - veti fel az ötletet. - Csak ha a fogadóban megkérdezik, tudjunk mit mondani. Mondjuk, lehetnék a nagyb... nénéd.



Dorothy

- Bemutatkozni? - visszahangozza.
Milyen nevet mondjon? Hirtelenjében semmi megfelelő sem jut az eszébe.
- Rendben… A nevem Do… Dominic... – könnyebbül meg, hogy sikerült egy nevet kitalálnia.
Rögtön vissza is kérdez.
- És a tied?
A nő javaslatán elgondolkodik, de helyesnek tartja. Úgy lenne a legjobb, ha már együtt mennek.
- Helyes. Az jó lesz. Akkor te vagy a nagynéném.
Negyedórányi lovaglás után érik el a legközelebbi város szélét, és az ott lévő fogadót.
A fiú leugrik a nyeregből, és megvárja, amíg a nő is leszáll. Csak utána vezeti be az istállóba a lovat és adja át az ott lévő lovászfiúnak.
A fogadóban a csapos érdeklődve pillant rájuk, majd felteszi az ilyenkor szokásos kérdést.
- Mivel szolgálhatok?
- Szobát vennénk ki a… nagynénémmel.
- Rendben. Szóval akkor egyet?
A fiú zavartan pillant a "nagynénjére".
- Ööö… hát igen. Egyet.
- Parancsoljanak.



Roland

- Izé... a nevem? Aliz.
Gyorsan abbahagyja a társalgást. Most jönnek azok a sablonkérdések, hogy mi a foglalkozásod, milyen a családod, mi járatban erre. Semmi kedve nincs hazugságtengerbe keveredni. Belefulladna.
Gépiesen, gondolataiba mélyedve követi a srácot. Hiba volt. Arra eszmél fel, hogy a pult előtt állnak, és a fiú egy szobát kér. Egyet!
Elkerekedett szemmel néz rá. Mit képzel ez? Közös szoba, közös ló, közös ruhák?!
Apropó ruhák. Ha elég messze lesznek a várostól, visszalopja őket. De vissza ám!
A kocsmároshoz fordul.
- Van borod?
Adni kell ám a látszatra. Szívesen teszi.



Dorothy

A nő felé pillant, és máris látja a megbotránkozást az arcán. Biztos azt hiszi a "néni" - ugyanis elég korosnak néz már ki, vagy csak a smink teszi? -, hogy zaklatni akarja, vagy akar tőle valamit.
Megnyugtatóan a nőre mosolyog, a kulcsot pedig elteszi.
- Amíg te iszogatsz néném, én felmegyek a szobánkba - közelebb lép a nőhöz, és úgy mondja, hogy csak az hallja. - Meztelenül fogok rohangálni a szobában, tehát ha nem akarsz semmi rosszat, akkor jobban jársz, ha kopogsz. Néném - teszi hozzá egy udvarias mosollyal.
Aztán sarkon fordul. Reméli, hogy a nő valóban kopogni fog, mert ha lebukik zuhanyzás közben…
Felmegy az emeletre, be a szobába. Behajtja maga mögött az ajtót, és a fürdőszobába oson.