Roland

- Hogy a fene essen Trantorba és az összes mocskos játékába!
Dühös fiatalember áll a szoba közepén egy szál alsónadrágban, és nem túl sok lelkesedéssel néz farkasszemet az ablaküvegről visszatükröződő önmagával. A szobát erős fényű viharlámpa világítja be. Az ablakok kívülről be vannak zsaluzva, így a fogadó mögötti keskeny, mocskos utcára csak egy-két halvány fénycsík szűrődhet ki.
A fiú rögtön megbánja hangos kifakadását. Lábujjhegyen az ajtóhoz oson, és a vékony deszkára tapasztja a fülét. A folyosón semmi sem mozdul. Egy tücsök, akit megrémített a hang, most megnyugodva folytatja éjjeli szerenádját.

A fiú megkönnyebbülve fordul el az ajtótól. Egy álmatlan vendég a végét jelenthetné: nem szabad megtudniuk, hogy itt van! Bő útiköpenyben jelentkezett be, csuklyáját mélyen a szemébe húzva, arca előtt kendővel, mint a keleti asszonyok... És most nővé kell válnia.
Kritikus szemmel mustrálgatja a tükörképét. Vállig érő, fényes, szőke haját, közepesen magas homlokát, égszínkék szemét, nem túl erős vonalú orrát. Eddig rendben van. Amivel probléma lehet, az az orra fölött összenövő szemöldöke és a hajánál alig sötétebb, pár centis szakálla, amit azért növesztett, hogy tudassa a világgal: felnőtt.

Felsóhajt. Nincs mese, ezt le kell vágni. Előbányássza a cuccai közül a borotváját, vizet önt a mosdótálba és a szobában fellelhető egyetlen székkel az ablakhoz húzódik. Ölébe veszi a tálat, és nekiáll a gyászos műveletnek.
Mi a jó égért kellett neki bedőlnie Trantornak?! Ha nem megy el arra a francos estre, még mindig a város előkelőbb negyedeiben végezhetné áldásos tevékenységét. Ő, kérem, egy modern Robin Hood. Kizárólag a gazdagoktól lop, tőlük is csak utasításra. Más szóval bértolvaj. Vegyük azt az esetet, hogy egy elkényeztetett kis fruskának megakad a szeme egy másik pöffeszkedő csitri karperecén. Addig nyűg érte az apjának, amíg az eljön hozzá, és azt mondja: „Roland fiam, tégy nekem egy szívességet, és szolgálatod megfizettetik.” Na ekkor lép színre ő. Pár nap, és a kislány észre sem veszi, mikor az új, nagyon kedves és jóképű inas hódolattal telt kézcsókja közben az ékszer lesiklik a csuklójáról.



Dorothy

Hát az úgy történt, hogy ő csak békésen, mit sem sejtve sétálgatott az utcán. Jó, jó kissé talán kihívó volt a ruhája, de ez még nem ok semmilyen szörnyűségre? Egyszerűen csak fekete, kivágott felső volt rajta, ami egyáltalán nem mutatott többet abból, amiből kell, mint szükséges... Illetve a sötétlila szoknyával sem volt semmi gond. Egyáltalán nem volt mini, csak olyan térdig érő. Kissé fodros, mintha megtépték volna. Neki viszont ez tetszett. Balettcipőhöz hasonló fekete cipő, derekára táska kötve. Hosszú, fényes sötét haját most éppen kiengedve hordja.

Szóval most így visszaemlékezve magára - most szoknyája még szakadtabb, mint valaha, illetve immár a felsője is olyan. Egyik cipőjét elhagyta valahol, haja kócosan, madárfészek módjára áll a fején - sem érti, hogy miért kellett őt megtámadni. Sőt! Őt meg akarták erőszakolni, kérem szépen.
Mélyet sóhajt, ahogy visszaemlékezik a történtekre.
Sétált az úton, és már korábban észrevette, hogy egy csuklyás pasas követi. Természetesen onnan tudta, hogy férfi az illető, mert mintha nyálcsorgást is hallott volna. Az rendben van, hogy vannak nála szebb, és csinosabb és még jobb nők, de azért ő sem rossz. Egyáltalán nem. Ifjontian üde, és mint láthatjuk, éppen egy pasi csorgatja a nyálát utána.

Visszatérve a fő témára… (mellesleg nem riszálta a seggét!)
Amikor egy keskeny sikátorhoz ért - jellemző, hogy ilyenkor keskeny sikátor következik. Minden nőt ilyen helyeken szoktak megerőszakolni, nem pedig egy tanácsgyűlés kellős közepén. Bár ki tudja... - hirtelen egy másik csuklyás pasi jelent meg előtte. Egy mögötte, egy előtte. Amelyik elölről közeledett felé, az nem csorgatott se nyálat, se semmit. Annak gonoszan, mohón villogott a szeme a csuklya árnyékában.
Körbevették, és nem tudott elfutni. A hajába téptek, amikor menekülni próbált, és csak nevettek és nevettek. Borzasztó volt, még most is megborzong a gondolatra. Aztán az egyik pasi hangját felismerte. Hiszen... ezek a szektások! Akiktől kilépett... és akik most nagyon mérgesek rá azért, mert otthagyta őket.

Hogy hogyan szabadult ki a kezükből, arra nem is emlékszik. Talán megrúgta egy érzékeny ponton valamelyiket, vagy csak jött valaki, és elterelte a figyelmüket, vagy... Nem tudja, de nem is érdekli.
Megmenekült, semmi komolyabb baja nem esett, csak a ruhája ment tönkre, illetve a feje fáj kissé.
Utálja a pasikat... hogy ő mennyire utálja a pasikat!




Roland

A borotvát beledobja a vízbe, és a földre teszi a tálat. Megtörli az arcát, és az üvegre bámul. A szőke szőrszálak után halvány borostaárnyék sem maradt. Egész nőies így az álla: inkább durcás, mint férfias. Épp azért növesztett szakállat, hogy ne ilyennek látsszon.
Tekintete minduntalan visszatéved a szemöldökére. Úgy tűnik, elérkezett a pillanat, amelyről remélte, hogy sose jön el. Visszacaplat az ágyához, és kihalássza a terjedelmes batyuból az apró csipeszt. Undorral csippenti két ujja közé. Édes jó anyám, minek hoztál a világra?

A kínzóeszközt, csakúgy, mint a ruhát, Csiszka csomagolta be neki. Csiszka Trantor lánya, és fülig bele van esve Rolandba. Meg még vagy négy másik fiúba. Alig tizennégy éves, de már magasabb a legtöbb korabeli srácnál. A lánytól kapta a fülest, miszerint Trantor alaposan behúzta a csőbe, amikor elhívta arra az átkozott estre. Az órákig tartó bájvigyorgás nem hiányzott neki, de a kapcsolatait építenie kell… Ezért aztán jócskán becsiccsentve bizalmasan megsúgta a munkáját pár fejesnek. És hogy, hogy nem, akkor éjjel egy szép nagy zacskó gyémántnak lába kélt.

Természetesen nem ő vitte el. Mit kezdett volna vele? Ha ellopta volna, se tudott volna túladni rajta, és ha a gyanúnak csak az árnyéka is rávetül, őt felkoncolják.
Hát most rávetült. Ha Csiszka nem szól, már rég egy fa tetején himbálózva integethetne a szemeit vájó varjúknak. Így sem maradhat sokáig a városban; a lehető leghamarabb, azaz holnap hajnalban indulnia kell.
Befejezi a szemöldöktépkedést, és magára vigyorog. Bár csak az orra fölött gyomlált (a többihez nem mert hozzányúlni, először is mert pokolian fáj, másodszor mert nem is néz ki olyan szörnyen), az eredmény mégis szembetűnő.
Hátrébb lép, megszemléli a vállát. Hála az égnek, még megfeszített izmai sem dudorodnak ki túl hivalkodóan. Majd azt mondja, hogy sokat úszik. A mellkasáért nem aggódik: majd varr magának olyan, de olyan csodás kebleket, hogy az összes cicababa elsárgul az irigységtől! A hasa… hát… khm. Az utóbbi időben felszedett pár fölös kilót: épp csak annyit, hogy a szépen kidolgozott kockákat elfedjék. Így most kifejezetten lányos lenne, ha a köldökétől nem futna egy vastag, aranyban játszó csík a nadrágjába. De hát semmi sem tökéletes.

Magára cibálja a lány szoknyáját. Még szerencse, hogy Csiszkáról nem olvadt le teljesen a gyerekháj, különben most nagy bajban lenne. Megszemléli magát. Elölről, oldalról, hátulról. Tetszik neki az eredmény. A szoknya ráncos, vagy mit tudom én, hogy hívják, ha vagy ötméternyi anyagból van összehúzva. Akkora benne a segge, mintha két évig ült volna rajta egyfolytában. Elől viszont jótékonyan eltakarja azt a dudort, ami egy szűk nadrágban rögtön elárulná.
Egy pillanatra megdermed. Nem szabad jó csaj közelébe kerülnie!




Dorothy

Tudja jól, hogy nem maradhat itt tovább. Muszáj elrejtőznie, mert ha ezek megtalálják, ki tudja, mit művelnének vele. Nem lenne esélye egy csomó pasival szemben.
Valahogy el kell érnie, hogy ne ismerjék fel… egyelőre itt van a városban, és itt könnyen rátalálhatnak; de ha szerezne egy lovat, úgy könnyen megléphetne. Arra viszont nincs pénze, hogy csak úgy vegyen magának egyet. Sőt szinte semennyi pénze sincs.
Lehajtott fejjel, ajkait harapdálva igyekszik végig egy utcán. Hova mehetne? Ló kell.. ló.. talán az lenne a legjobb, ha lopna egyet, és elszáguldana vele. De akkor észrevehetik, és rögtön a nyomába erednének. El sem tudna rejtőzni.
A lényeg, hogy ne ismerjék fel…

Csuklya? Á dehogy… ha valaki csuklyában lovagol, az nagyon gyanús.
És ha elváltoztatná a külsejét? Hát van benne valami… de hogyan, és hol?
És ha… alig mer belegondolni. Gyorsan elhessegeti a gondolatot. Hülyeség… egy nagy hülyeség… Az azonban nem tágít, sőt egyre jobban tetszik a lánynak.
Megáll egy üveggel szemben, és megszemléli magát. Közelebb hajol, vizsgálgatja magát.
- Nem lennél te olyan rossz pasi, Dorothy... - elmosolyodik, kihúzza magát.
- Ott van a kis szuka! Kapjátok el! - Halk kiáltás közepette kezd rohanni üldözői elől.
Ugyanaz a két férfi, akikkel a sikátorban futott össze.




Roland

A szoknya alja jóval a bokája fölött lengedezik, bár a lánynak földig ért. Hiába, Csiszka csak a füléig ér… Még szerencse, hogy magas szárú csizmát zsákmányolt útközben egy vigyázatlan árus standjáról. Mentségére legyen mondva, hogy Csiszka harmincnyolcas topánkáival nem sokra ment volna.
Egyetlenegy szépséghibája van a becses zsákmánynak, nevezetesen az, hogy tűsarkú. Úgy tűnik, a kényelmes cipellő a kislábú hölgyek kiváltsága. Ezt is felszenvedi magára. Kicsit szorít, de égen-földön nem talált nagyobbat. Ha egyszer jó útra tér, kizárólag negyvennégyes női cipőket fog gyártani.

Már csak a blúz maradt. Finom anyagú, mélyvörös színű darab. Ezt bezzeg könnyedén felveszi. Tökéletes: hosszú ujjú, rálóg a szoknyára és majdnem teljesen az ádámcsutkájáig be tudja gombolni. Felkap egy zoknit és belegyömöszöl egy másik párat. A helyére próbálja, nehogy túllőjön a célon… Aztán vigyorogva még egy zoknit tömköd bele. Csiszka jobb csaj, mint gondolta. Öregem, mi lesz belőle, ha felnő…
Megbillen a tűsarkain, és fojtottan káromkodva elvágódik a földön. A mellpótlék messze gurul. A fiú a poros padlón ül, és szomorúan néz utána. Nem lesz egy így jó…

Lerángatja magáról a spanyolcsizmát, és visszahozza a „kebleit”. Elgondolkodva forgatja őket. Aztán felcsillan a szeme. Hozzávarrja az atlétájához!
Feltápászkodik, az ágyhoz megy, és óvatosan leereszkedik rá. Az ócska tákolmány minden igyekezete ellenére keservesen megnyikordul. Beletúr a batyuba, és kisvártatva diadalmasan kiemel belőle egy kis köteget. Nem csalódott a csitriben: tett be neki cérnát, bár figyelmessége csak egy fekete kötegre futotta. Amíg a cérnát kutatta, más apróságok is a kezébe kerültek, de egyelőre gondolni sem mer rá, mik lehetnek azok.
Keményen két atlétát hozott magával. Kiválasztja a szűkebbet, és cérnát fűz az elgörbült tűbe. A ruhát a térdére teríti, és szorgalmasan öltögetni kezd.

Pár perc múlva elégedetten emeli fel a művét. A hófehér atlétán két fekete zoknigombóc fityeg. Kibújik a blúzából és felpróbálja a melleit. Légies kecsességgel (mezítláb van, így könnyű) az ablakhoz libben. A látvány letörli a képéről a vigyort. Az egyik gömböc a kulcscsontja felé kíváncsiskodik, a másik szomorúan fittyed a hasára.
- Ha valaki tegnap azt mondja nekem, hogy lógó mellű vénasszony leszek, kiröhögöm - mormogja.
Kibújik az atlétából, és elszontyolodva mászik vissza az ágyra, ami azt mondja: nyeeeerk.



Dorothy

Lélekszakadva rohan az utcákon, nyomában a két hapsival. Mondjuk, ha jobban belegondol.. két pasi rohan utána. Na, ez már csak jelent valamit? Ha nem az életéért futna, akkor legyezgetné a hiúságát.
Zsákutcába rohan... mögötte diadalmas kiáltás harsan.
- Megvagy, te kis csitri!
Rémülten kapkodja ide-oda a fejét. Hova menjen, hogy jusson ki innen? A két férfi elállja az útját, arra nem mehet tovább.
A falra néz. Talán fel tudna mászni rá, ha lenne elég lendülete. Hiszen ügyes ő, hátha sikerül.
Elkezd szaladni a két fickó felé, akik ezen enyhén meglepődnek.
- Mi van kicsim, jössz a papához? - vihog az egyik, mire a másik is csatlakozik hozzá.
Már alig van távolság közöttük, a férfiak diadalmasan vigyorognak. A kiscsaj végre behódolt.

A lány hirtelen megfordul, és olyan gyorsan, ahogy csak tud, elkezd a fal felé szaladni. Amikor eléri, ráugrik egy szemeteszsákra, és onnan löki fel magát. Macskaügyességgel kapaszkodik fel a falra, és már el is tűnik a másik oldalt.
- A francba... Tarts bakot, tarts már bakot! Te idióta!
Legalább egy kis előnyhöz jutott addig, amíg a másik kettő a fallal küzd.
Talán az lenne a helyes megoldás, ha népesebb helyre menne. Ott lehet, hogy nem mernék bántani... bár ezekből mindent kinéz.
A legközelebbi fogadó az, ahova beront. A vendégekkel nem foglalkozik, felfut a lépcsőn a szobák felé.



Roland

Most már figyelmesebben varr. Úgy tíz perc múlva magára veszi munkája gyümölcsét. Felölti a blúzt is, és az ablak elé áll. A látvány felvidítja. A húszéves szívtipróból sikerült egy enyhén hormonzavaros, harminc körüli nőt varázsolnia. Szép teljesítmény.
Ahogy illegeti magát, majdnem felrúgja a borotválkozótálát. Kinyitja az ablakot (befelé), majd a zsalut is (kifelé). Kikémlel. A sikátorban minden mozdulatlan. Felkapja a tálat, és már löttyintené ki a vizet az utcára, amikor a hab alatt megcsillan valami. Jééé… a borotvája. Kellemetlen lenne elveszíteni.

Kiveszi a kést az edényből, és a szőrös vizet az utcára borítja. A betóduló szagból ítélve teljesen más jellegű folyadékokat (és kevésbé folyadékokat) is öntettek már a macskakövekre. Jobb nem belegondolni.
Visszazárja a zsalut is, az üveget is. A borotvát bedobja a batyujába. Halkan csörren valami. Visszafordul, és a batyuba túr, ahol keze beleütközik a már említett apróságokba.
Elsőként egy tenyérnyi anyagdarabot emel ki. Vérvöröset. Forgatja még egy darabig, amíg rájön, mi az. Na ekkor elsápad, de nagyon. Csiszka még szorulni fog ezért.

De ez nem csöröghetett. Nem sok bizalommal kutakodik tovább. Apránként egy teljes sminkkészletet szed elő: púdert, rúzst, szemceruzát zavarba ejtő mennyiségben. Ez már sokkal jobban tetszik neki. A tükör elé áll, és próbálkozni kezd. Már csak pár óra hajnalig, addigra tökéletesnek kell lennie az álcájának.
Pár perc múlva egy… khm… szóval kétes hírnevű, kivénhedt repedtsarkú vigyorog rá vissza.
Lábdobogást hall a folyosóról. Ne… ilyen hamar rátaláltak volna?!
A férfiruhákat berúgja az ágy alá, ő maga felugrik az ágyra, és kislányosan maga alá húzza a lábait. Sápadtan várja a dobogókat, remélve, mégse hozzá jönnek.




Dorothy

Az első ajtóhoz ugrik, ami a folyosón van. Zárva. Hiába rángatja a kilincset, nem nyílik.
Mögötte, lentről, kiáltások harsannak.
- Bejött ide az előbb egy lány?
- Be...
- Félre az útból!
Dorothy a következő ajtóhoz ugrik, és az szerencsére nincs zárva. Kitárja, és máris ront befelé.
Csak a szeme sarkából látja az ágyra felugrott nőt, de nem sokat foglalkozik vele. Rögtön sprintel be az ágy alá.
- Kérem… segíts… - hallatszik az ágy alól.

A lassan becsukódni készülő ajtón két férfi ront be zihálva. Vörös képpel néznek körül.
- Hol van? Hova bújt az a kis cafka? Keresd meg! - veti oda a másiknak, de az csak döbbenten áll. – Mondom, keresd meg! - üvölti el magát, de amikor társa még mindig nem mozdul, követi a tekintetét. Így ő is észreveszi a kissé hormonzavarosnak tűnő, túlsminkelt nőszemélyt az ágy tetején.
- Öhm... Elnézést a zavarásért... hölgyem... csak egy lányt keresünk. Nem látta véletlenül?



Roland

Olyan gyorsan peregnek az események, hogy már nem tudja követni őket. Végigméri a két betolakodót, mivel a harmadikat nem láthatja. Megkönnyebbülten állapítja meg, hogy ezek nem az ő üldözői. Ezek egy lányt keresnek. Halleluja.
Az arcára kiült rémületet felháborodás váltja fel.
Nő vagy, nő vagy, nő vagy.
- Mit képzelnek? Betörnek a szobámba?! - enyhén megemeli a hangszínét.
Épp csak annyira, hogy elveszítse jellegzetességét, mélységét, férfiasságát. Mármint a hangja, nem ő.

Közben sebesen jár az agya. Ki ez a csitri? Mikor besuhant, nem látott belőle egy kondenzcsíknál többet. Talán tolvaj, csak még nem forrott ki a stílusa.
Felcsillan a szeme. Kolléga!
Kicsit fészkelődik. Rohadtul zsibbad a lába... A csajok hogy bírják ki órákig így ülni?!
Az ágy keservesen nyikorogva lejjebb süllyed alatta. Észrevétlenül arrébb araszol. Itt már nem süllyed. Csak nem tartja valami alulról? Netán egy pici lányka?



Dorothy

Az ágy alatt rejtőzik, és min akad meg a szeme? Egy csomó ruha! Méghozzá... férfiruhák! Éljen! Soha jobbkor. Gyorsan összekotorja mindet a karjával, és magához öleli. Ahogy kijut innen rögtön fel fogja venni ezeket, mivel férfinek fogja álcázni magát! Igen! Ilyen jó ötlete is csak neki lehet. Üldözői nem fognak így ráismerni.

A két férfi bambán néz körül a szobában.
- Elnézést, hölgyem... máris megyünk, csak szétnéznénk egy kicsit. Gyerünk! - utasítja a fiatalabbikat, mire az kétszer körberohanja a szobát.
Benéz az ajtó mögé, és a szekrénybe. Az ágy alá is bekukkant, de nem lát semmit, hála az ágyon ülő terjedelmes szoknyájának.
- Nincs itt.
- Akkor gyerünk! Utána! - búcsú nélkül rohannak ki, hogy felforgassák az összes többi szobát.

Az ágy alól immár nyöszörgés hallatszik.
- Szállj le rólam! A hátam! Nehéz vagy! Áúúú! Na!
Nagy nehezen kikászálódik az ágy alól, és egy hálás pillantást küld a nő felé.
- Köszönöm, hogy segített. Az ágy alatt találtam ruhákat, elviszem. Önnek úgysem kellenek, mivel férfiruhák és... nekem van egy öcsém, akinek nincs ruhája és... viszlát! - kiáltja el magát, és már igyekszik is kifelé.




Roland

Felháborodott pillantása követi a suhanc mozdulatait. Annyi sértett méltóságot ültet ki az arcára, amennyi csak ráfér. Észrevétlen mozdulattal még jobban szétteríti a szoknyáját, eltakarva vele kikandikáló nagylábujját. Mikor végre kimennek, megkönnyebbülten dobja le a lábait a földre. Aztán elsápadva kapja fel megint. A szökevény remélhetőleg azzal volt elfoglalva, hogy kapjon levegőt, és nem az ő kecses bokácskáit leste.
Arrébb tornássza magát az ágyon, hogy a kiscsaj kimászhasson alóla.

Gyorsan végigméri a lányt. Nem tűnik túl gazdagnak, szóval nem váltságdíjért üldözik.
Hé, azok az ő ruhái! Az övé... Az egyetlen öltözet férfiruhája... Ez nem ér! Kollégától nem lopunk! Milyen hülye duma már ez?
Szomorúan néz a csitri nyomán becsukódó ajtóra. Gátlástalan kis tolvaj... pedig jól nézett ki.



Dorothy

A folyosóra érve körbefordul a sarkán. Az egyik távolabbi szobából zaj hallatszik, kiáltozások. Bizonyára éppen ott keresik.
Gyorsan a nyitva felejtett raktár felé vesz az irányt. Beszáguld, bezárja magára az ajtót. Itt legalább nyugodtan átöltözhet.
Pillanatok alatt leveszi a ruháit. Fehérneműk persze azért maradnak. Felhúzza a nadrágot… hát nyugodtan összeköthetné a hóna alatt. Ki ez a ló, akinek ekkora ruha kell? Ezek után az ing következik. Az meg leér a térdéig… jellemző. A raktárban talál egy gombolyag madzagot. Azt használja övnek, így össze tudja fogni a nadrágot. Az alját felhajtogatja, így úgy néz ki, mintha csak lezserül öltözködne. Az inget betűri a gatyába. Kész.
Egy cipőben kényelmesen elférne mind a két lába, de hát azért ilyet mégse tehet. Ohó.. levetett harisnyáját kettétépi, és betömi a cipő orrába. Sokkal jobb!

Haját összefogja, felcsavarja, megtűzi. Rá a kalap és máris kész férfi.. nagyjából. Enyhén lányos fiúcska.
Ruháit betömi a sarokban talált táskába, azt a hóna alá csapja, és máris mehet isten hírével.
Az istállóban már csak lovat kell lopnia.