Ezt a részt a tegnapi nap folyamán lelki törést szenvedett bétám, illetve barátnőm, Judit írta át :) A lelki törés nekem köszönhető, én vagyok a hibás :D
Korhatár: 16+

Niké

Niké felnevet. Hinnye de mókás ez a férfi :D és minden jel arra utal, hogy a lánnyal ellentétben ő cseppet sincs zavarban. Ez némiképp oldja Nikében is a feszültséget. A férfi lelkesen meséli szabadidejében űzött hobbitjait (Samut és Szméagolt), majd hirtelen rákérdez.
/-Te is meg szoktad főzni egy-egy darabjukat, ha elkapod őket? Te mit szeretsz csinálni belőlük?/

Eltöpreng. Tényleg... mit is szeret ő csinálni? Egy pillanatra mintha kikapcsolna az agya, még csak tulajdon neve sem jut eszébe, vagy hogy éppen hol van? Zavara ismét előtör.
- Hát én ilyen... olyan .. izéket... csinálok... - mondja akadozva, miközben a levegőben próbálja elmutogatni, de a forma felismerhetetlen, majdnem hogy össze-vissza kalimpál.
- Hát olyan... ruhákat... varrok… belőlük - nyögi ki végül bizonytalanul, majd lehorgasztja a fejét. Kezeit maga elé veszi és tördelni kezdi. Hát igen. Ez közel sem az éjjeli vérfarkasvadászat kategória. Tulajdonképpen mit várt tőle az ifjú? Hogy vad amazonként szeli át az erdőt, vagy barbár módon nyúzza le a szarvast?
Ezek mindegyikéhez fegyver kell, vagy nem árt, ha van. Az öreg pedig nem igazán díjazza, hogy egy Niké-féle lány érintkezésbe kerüljön egy ilyen veszélyes eszközzel. Épp elég, hogy a hobbitokat megnyúzza.
Másfelől valakinek a háztartást is vezetnie kell.

Raoul

Visszafogja magát, mivel nem akarja kinevetni a lányt. Jól tudja, hogy ezzel csak zavarát növelné, amikor ő éppen a feszültségének oldásán dolgozik. Tehát csak egy kósza mosoly jelenik meg az arcán.
- Varr? - csodálkozik el őszintén.
Közelebb lép a lányhoz, és óvatosan felé nyúl, nehogy megrémüljön. Ha Niké engedi, megfogja az állát, és megemeli a fejét, hogy a szemébe nézhessen.
- Ugyan, ugyan. Hiszen ez csodálatos. Igazán nőies elfoglaltság, és illik is önhöz.
Hátrébb lép, és visszahúzza a kezét.
- Egy ilyen hölgyhöz ez valóban illik. Niké kedves, az ön finom kezei nem durvasághoz vannak szokva - nyugtatja a lányt, mintha csak kitalálta volna a gondolatait.

Niké

Ilyen férfi nincs is Erovydanban*. Hiszen tökéletes! Csodálkozva néz Raoul úrfira, majd szerényen elmosolyodik.
- Köszönöm. Igazán figyelmes.
Tovább indulnak. Néhány percig csönd. Csak a léptek zaja hallatszik.
- Tudja - kezdi a lány. - A bálra már megterveztem a ruhámat. Egy csomó hobbitot elkaptam, hogy legyen elég anyag. Szerettem volna én magam megvarrni, de hiába minden. A bálra nem fogok elmenni – hangja kissé szomorkás.
Egy padhoz érnek, a lány pedig leül.
- Volt már az Úr szerelmes valaha? Mert nekem fogalmam sincs, milyen az! – vált valami érthetetlen módon témát, de a dolog láthatóan ismét elszomorítja.
- Ha elmehetnék a bálba - sóhajt.
Képzelete ismeretlen tájakra evez. Becsukja egy percre a szemét, és szinte látja maga előtt, mi lenne, ha ott lehetne. Mindenki szép bőrruhában, a párok táncolnak a nagyteremben, néhányan vért isznak, beszélgetnek. A nők csevegnek, miközben titkon irigykednek egymásra, egymás pasijára. Ő nem irigykedne, ó nem. Csak elmehetne!
- Bocsásson meg! - nyitja ki újra szemeit. - Magának már biztos nem újdonság egy ilyen ünnep. Biztosan sok bálon részt vett már.

Raoul

Érdeklődve, figyelmesen hallgatja a lány szavait, miközben mellette lépdel.
- Megtervezte? - újabb meglepetés. Egy nő? Amint tervez?
A férfi megdöbbentnek látszik, és időbe telik, míg rendezi vonásait.
- Ha nem vagyok túl tolakodó... esetleg megnézhetném majd? - teszi fel cselesen a kérdést. Titkon reméli, hogy Niké nem túl ügyes vadász… hogy nincs olyan sok anyag abban a ruhában. Niké azt mondta, nem fog elmenni. Talán nincs párja? Valószínű, hiszen az öreg kereskedő sem említette, hogy elkötelezett, vagy szerelmes lenne.
- Esetleg a bálon? Tudja nekem nincs még partnerem, és szívesen elvinném magammal.
- Szerelmes? Még nem. De már sokat hallottam erről a bódító érzelemről. Azt mondják, majdnem olyan jó, mint egy üveg házipálesszel tölteni egy éjszakát.
Amíg a lány szemei csukva vannak, gondtalanul fürkészheti az arcát. És a nyakát. És… minden mást is. Most először méri végig, hiszen illetlenség lenne megbámulni Nikét, amikor látja. Zavarba hozná ezzel.
Csinos lány, és tényleg szép. Nagyon szép. Kedves. És tud varrni.
- Valójában nem vettem részt sok bálon. De talán majd most, együtt részt vehetünk egyen.

Niké

Niké úgy néz a férfira, mint aki nem jól hall. Jól hallotta, mit mondott az imént? Elvinné őt a bálba? Az álarcos bálba? És hogy ennek a kivételes férfinek még nincs partnere? Az hogy lehet?
- Én... nem is tudom – bizonytalanodik el.
Igazán rávághatná, hogy igen, persze, miért ne? Mégis gondolkodóba esik.
A Maszkos? Ő biztosan nem jelenik meg egy olyan nagy felforduláson, mint ez a bál. Vagy pont azért jelenne meg, mert mindenki ott lesz, egy helyen? De hát mi baj lehetne abból, ha elmegy ezzel a kedves úriemberrel? Végre láthat egy igazi bált! Táncolhat! Igaz, azt nem igazán tud, de a zenét nagyon szereti.
- Örülnék neki! - mondja végül.
Arca felderül, hiszen el fog menni a bálba!
Akkor hamar be kell fejeznie a jelmezét. Egy angyalka jelmezt tervezett, tiszta fehérből, szárnyakkal. Elég macerás fehérre cserzeni a hobbitbőrt…
Vajon mit szól majd az öreg ehhez az ötlethez? Vagy ő már sejtette? Sőt, tudta előre? Azért somolygott úgy az orra alatt, hát persze! Így már minden világos. Az öreg össze akarja őket boronálni, és a bál a legmegfelelőbb alkalom erre, ami  csak adódhat. De mi legyen? Most már nem mondhat nemet. Most már el kell mennie.

Raoul

- Ugyan. Mondjon csak nyugodtan igent. Ne legyen ennyire szégyenlős - mosolyog biztatóan a lányra.
- Remek - derül fel a férfi arca. - A bál csak egy hét múlva lesz, tehát van ideje megcsinálni azt a jelmezt, amit eltervezett.
Naná. Annyi anyagból, amennyit eddig nyúzott.
Közelebb lép a lányhoz.
- Sajnos most távozni kényszerülök, ugyanis fontos találkozóm lesz kora este. Viszont engedelmével, holnap újra meglátogatnám.
Reménykedve néz föl a lányra, mivel szavai után egy kézcsókkal illette Niké kezét.

Niké

Niké örül. Lehet nem is annyira saját maga miatt, hanem azért, mert a férfi is örül.
A kézcsók most is olyan váratlanul éri, mint a boltban. Nincs hozzászokva, hogy idegen férfiak csókolgassák a kezét. Arcára is fagy a mosoly, majd apró jégszilánkokban lehullik a szája széléről. Kezét elhúzza a férfi kezéből.
- Semmi baj. Menjen csak. Holnap? Jól van. - mondja kimérten. - Én még sétálgatnék kicsit. Menjen csak. Holnap találkozunk.
Ha a férfi távozik, még talán utána int, de a másik irányba indul meg, és gondolatai terét ismét a titokzatos maszkos tölti ki. Na meg a cserzeni való hobbitbőr.

Raoul

Mielőtt a lány elindulna, még utána szól.
- Ne feledje a maszkot. Azt is kell viselni a bálon.
Azt már csak gondolatban teszi hozzá: és annyival kevesebb bőr marad a ruhára.
Niké tovább indul, a férfi azonban mozdulatlan marad. Hosszasan figyeli a tőle távolodó női alakot.
Talán valami kósza gondolat jutott eszébe (olyan Renor-féle, CSEPPET SEM perverz), ugyanis elmosolyodik. Majd hirtelen sarkon fordul, és elhagyja az udvart.


Sergius

Késő este a maszkos természetesen megint meglátogatja Nikét, mint minden nap. Az előző találkákkal szemben, most azonban csak rövid ideig marad. Talán csupán egy fél órát.
- Neked is aludnod kell.
Azzal távozik. Az idő éjfél körül járhat, így a lánynak még van ideje arra, hogy kialudja magát, és viszonylag kipihentem ébredjen reggel. Egy ilyen kimerítő menet után ez nem is lenne olyan kis dolog.



Raoul

Kora délutánra jár már az idő, amikor Raoul újra megjelenik a kereskedő házában. A bolt felől lép a helyiségbe, és egyenesen a pulthoz megy.
- Üdvözlöm, Uram - köszönti az ott tevékenykedő öreget. - Megtenné nekem, hogy lehívja a kedves lányát? - tér rögtön a lényegre, minden bevezetés nélkül.
A férfi mögött egy fiatal suhanc is belép az ajtón. Kissé késve, és eléggé megrakodva. Arcán, karján gyógyulófélben lévő vágások, horzsolások árulkodnak arról, hogy nem először késett el.

Niké

Másnap délután már javában tevékenykedik a konyhában. Az öreg viszi a boltot, így arra most nincs gondja. Inkább arra, hogy mennyi sót és borsot tegyen a levesbe? A fiúk mind erősebben szeretik a hobbithúst, ellenben vele. Nagy dilemmáját az öreg szakítja meg.
- Gyere gyorsan! Raoul úrfi van itt!
- Ilyen hamar elment volna az idő? - mondja a lány, csak úgy maga elé, majd elindul a boltba, közben leoldja magáról a kötényt.
Tényleg. Már el is felejtette, hogy tegnap a férfi mondta, hogy ma ismét eljön hozzá. Milyen illetlen dolog elfelejteni egy ilyen kedves embernek a jöttét.
Mosolyogva fogadja a férfit, sőt, ma már sokkal bátrabbnak tűnik, mint tegnap.
- Raoul! Hát eljött! - mondja csodálkozva, örülve. Ezek szerint a Maszkos, aki neve helyett tegnap este véletlenül Raoulét sikoltotta, nem találta meg. Majd a férfi mögé tekint. - Mit hozott? - szalad ki a száján a kérdés.
- Tényleg, mit hozott? - kérdezi az öreg is kíváncsian.

Raoul

A férfi lent a boltban vár. Amikor Niké megjelenik, rámosolyog a lányra. Mint ahogy eddig is tette, kezet csókol köszöntésképpen.
- Örülök, hogy újra láthatom, Niké kisasszony.
Most rajta a meglepettség sora.
- Persze, hogy eljöttem, hiszen megmondtam, hogy jönni fogok.
Naná, ő nem tudhat a maszkosról.
A lány kérdésére csak rejtélyesen mosolyog. Vállból fordul hátra, hogy lássa a tőle kissé srégen balra álló fiút.
- Mihael - szólítja meg suhancot, mire az összerezzen, és ijedten mellé lép.
Raoul leveszi az első csomagot, és a bolt pultjára helyezik. A kötés lehullik, és láthatóvá válik a rengetegféle, különböző színű és anyagú szövet. Bársony, selyem, gyapjú, pamut, muszlin és így tovább. De a legdrágább, hobbitbőr, az nincs közte. Persze… még a végén a lány képes és megtoldja a báli ruháját.
- Gondoltam örülne neki, kisasszony. Talán segíthettem abban, hogy hódolhasson egyik legkedvesebb elfoglaltságának.
A fiú közben a pultra tesz még három hasonló csomagot.



Niké

- Istenem - nyögi a lány, és közelebb lép az anyagokhoz. - Ezek gyönyörűek! - suttogja maga elé, miközben tenyerével végigsimít rajtuk.
- Köszönöm! - arca most kivirul.
Szinte sugárzik rajta az öröm, még sosem kapott ilyen szép ajándékot senkitől. Boldogságában átöleli Raoult, gyengéden magához szorítja, majd mikor ráeszmél, hol is van pontosan, és kit is ölelget, elengedi a férfit, és bocsánatot kér.
- Ne haragudjon én csak... rettentő boldog vagyok! - mondja ismét kiszélesedő mosollyal.
Az a mennyiség, amit a pulton lát nem egy, nem két, hanem több tíz ruhájára elég lesz. Ebben egy ideig nem lesz hiánya, az biztos. Na de mi van a többi csomagban?
Az öreg derűsen figyeli a jelenetet. Milyen figyelmes ez a férfi! Kétség sincs, hogy ő a megfelelő vej. Ó de házasság? Hová gondol a vén bolond, hiszen kapcsolatuk még bimbóban van, törékeny virágszál csupán, melyet egy hevesebb szélfuvallat képes lenne ledönteni. Halkan elvonul a háttérbe. Nem akar útban lenni.
- Raoul kérem... hadd tegezzem. Én egy olyan embert, akitől ilyen szép ajándékot kapok, nem tudnék magázni többé! Hagyja el a kisasszonyt, Niké vagyok. Így simán, csak Niké - mondja a lány felszabadulva.
Mintha kicserélték volna tegnap óta. Valószínű, hogy átgondolta a férfivel folytatott beszélgetést. Na meg ez a figyelmesség, amit ma délután kapott, igazán sokat lendített a dolgon.

Erovydan: ez az a birodalom, ahol a történet játszódik.

Vélemények