Sergius

Csörömpölésre ébred... mi a fene ez a zaj? Felpattan az ágyról, és úgy néz az ajtó felé. Hamar magához tér, és tudatára ébred, hogy hol is van.
A lány belépésekor az ablak mellett áll kezében a párnával.
Először az illatokat érzi meg. Hmm micsoda fenséges.. és.. milyen régen evett már főtt kaját. Hát igen... ötéves korában, amikor az anyja elérakta, hogy na egyél, kisfiam.
Gyanakodva néz a lányra, miközben visszaül az ágyra, az ablak mellé. Az ölébe veszi a tálcát, és a leves fölé hajol. Hátha, mondjuk, kis halálfejek úszkálnak benne. Néhány perces bámulás után azonban meg kell állapítania, hogy ez egy sima leves. Ami nagyon finomnak, sőt melegnek tűnik.
Felpillant a lányra.
- Kösz.
Újra a levesnek szenteli a figyelmét. Jobb kezével a maszkja felé nyúl, és az orránál már húzza is lefele, amikor...
Derült égből függöny: az ablak mellett ülve az ott lógó függönybe belekap a szél, és a férfi elé löki. Mintha csak el akarná rejteni a kíváncsi szemek elől.
Az anyagnak nem kell sokáig a férfi arca előtt időznie. Pillanatok alatt befalja az ételt.
Mire a függöny visszasuhan a helyére, a férfi már elégedett képpel néz Nikére. Arcán ott a maszk.
- Ah... ez jól esett.



Niké

Azért valljuk be, hogy nem volt semmi csel. Sajnos nem jött be. A függöny bezavart, a lány pedig nem sietett oda, hogy elrántsa. Ő már csak azt hallja: Jól esett... Odaballag. Azért kissé szomorú képet vág. Elveszi a tálcát, aztán a férfira néz.
- És most menj el...
Szótlanul, kezében a tálcával kilép. A folyosón a gyanakvó Erimbe ütközik. A férfinek nagyon gyanús, hogy a lány ilyen gyorsan végzett az étellel. Hiszen Niké köztudottan lassan eszik. A lány háta mögé lép, és megragadja a karját. Niké ijedten rezzen össze.
Erim mögéhajol.
- A szobádban van, igaz? - suttogja Erim a fülébe.
- Nem... nincs ott... - válaszolja bizonytalanul Niké, és csak imádkozni tud, hogy az a szerencsétlen már elhagyja a szobáját.
- Nincs? Hát akkor megnézem - mondja a férfi, és feltépi a szoba ajtaját.
Niké összeszorítja a szemét is. A tálcát leviszi, majd csalódottan tér vissza a szobájába.



Sergius

Nem igazán érti, mitől szontyolodott el ennyire a lány. Feláll az ágyról, és az ablakpárkányra lép. Éppen ekkor hangzik fel Erim hangja a folyosón.
A férfi egy pillanatra még arra néz, de aztán kimászik a tetőre. Kicsit lassabb a mozgása, mint egyébként.
Túl gyorsan ettem..., nyögi maga elé elhalóan. De nem tehet róla. Olyan régen evett már ilyen ételt, sőt látni se látott már nagyon rég. Hát igen... egy jó tizenöt év eltelt már azóta.
Kiül a tetőre emészteni, és csak egy óra múlva hagyja el a házat. Jól megszokott padlására húzódik fel, és ott tölti most az éjszakát. Semmi idegtépő meló.
Szervezete így sincs hozzászokva ahhoz, hogy este aludjon. Ráadásul még álmodik is.
Korahajnalban kel, kikerekedett szemekkel, levegő után kapkodva.
Ilyen nincs.
Leoson a padlás alatti házba, aminek a fürdőszobáját már jó ideje használja. Persze a tulaj ennek egyáltalán nem örül, viszont a kéretlen betolakodó ellen semmit sem tud tenni. Egy idő után meg is békélt vele, amikor havonta egy zacskónyi pénzt talált a csap mellett.
Most is oda megy le mosakodni, majd vissza a padlásra. Pergament kerít elő és tollat. Ideje levelet írni az ő tündérkéjének.
„Ma veled álmodtam. Elmondom, mit..."
És innentől kezdve egy hosszú levél következik, mely az álmáról szól. Vagyis hogy milyen szenvedélyesen szeretkeztek is ők. A férfi pedig nem sajnál időt, perverzséget, mindent leír. Nehogy a lány bármiből is kimaradjon.
Miután befejezte, megcélozza azt a bizonyos házat. A szembeni tetőn üldögél, és várja, hogy a lány felébredjen. Ágya mellett ott a friss levél. A férfi pedig semmiképpen nem mulasztaná el azt a részt, amikor a lány elolvassa.


Niké

Erim nem találja ott a férfit.
Niké megnyugszik, a fiú pedig megesküdve rá, hogy a maszkos itt járt, kitrappol. A lány nyugtalanul alszik az este. Egyre jobban fél Erimtől, azoktól, amiket tesz. Mintha csak kém volna... utána kémkedik.
A maszkosra gondol. Most már valóban nem tudja, mit érez iránta. Gyűlöli-e még egyáltalán? Reggel a levél kissé meglepi. Azt hitte, ha a maszkos szeretne valamit, mostantól közli vele szemtől szemben. De mit is akarhatna tőle? A levélhez hozzá sem nyúl. Úgy megy a tükre elé. Leroskad előtte.
- Mit akarhat... pont... tőlem? - mondja nagyon szomorú hangon.
A tükörből visszanéző lány nagyon szomorúnak látszik. Visszapillant a levélre.
Feltápászkodik a földről, a levél felé nyúl. Kibontja... Hiába keres, virágot ezúttal nem talál. Rossz előjel. Elkezdi olvasni a levelet. Teljesen ledöbben, már az elején. Nem tudja, mihez kezdjen, vagy hogy kellene ezt most viselnie. A férfi ocsmány perverzsége olyan szinten visszataszítja, és mégis... arca kipirul, szíve hevesebben dobog. Megremeg a kezében a levél. Amint olvassa, szinte érzi a férfi érintését a bőrén. A számára teljesen ismeretlen dolgok felsorakoztatása felkelt benne egyfajta érdeklődést. Miből maradt ki az elmúlt körülbelül tizennyolc évben? A levelet nem olvassa végig, egyszerűen képtelen rá. Már a közepén muszáj leülnie az ágyra.
Ez a maszkos csak játszik vele. Lehet, nem is álmodott vele, ha álmodott is volna, biztosan nem ilyet! Különben is, mi ez?! Az a fajta perverz erőszak, amit Erim gyakorolt rá... Átfutja testét a libabőr... Undorodni kezd.
Sietősen kapkodja magára ruháit, és hagyja válasz nélkül a levelet. Mit írhatna rá? Egész estig nem tér vissza, a boltban nincs, talán sétálni indult a városban.
Gondolataiba mélyedve próbálja megérteni a férfiakat.



Sergius

Érdeklődéssel az arcán hajol előrébb a tetőn ülve. Combjára könyökölve tartja a fejét, hiszen nehéz az.
A lány reakcióját rendkívül érdekesnek találja. A maszk rejtekében elmosolyodik, és elhagyja a tetőt.
Késő délután tér vissza a házhoz, mivel volt egy kis elintéznivalója. Bemászik az ablakon, a lányt azonban nem találja ott. Rádől az ágyára, és kényelmesen elhelyezkedik. Ráér egy kis szunyókálásra. Jó másfél órát alszik, majd mintha csak ébresztették volna, felpattan. Megigazgatja a lány ágyát, melyet sikeresen elfeküdt. Persze így is látszik rajta, hogy valaki ott bizony feküdt. Az a „férfias" ágymegigazítás elég jellemző.
Mire Niké a szobájába érkezik, a férfi már nincs ott. Estére akadt egyéb dolga is, így nem tudta az ő virágszálát megvárni. Azért egy fekete rózsát otthagyott a fésülködő asztalon.

Éjfél is elmúlt már, amikor végez a keresett fiú előkerítésével. Hogy a kölykök mennyire el tudnak bújni... bár ezt a melót csak úgy pihenésnek vette ki, most mégis jobban lefáradt, mint bármikor.. főleg agyilag.
A város szélén húzódó ház felé lépdel. Ez bizony egy olyan ház. Néha bizony szükség van rá, ez pedig a legjobb módja annak, hogy senki se jöhessen rá, ki is valójában.
- Aramis, végre méltóztattál benézni hozzánk - libben a belépő elé egy egyáltalán nem túlöltözött lány.
Hozzásimul a férfihez, karjaival a nyakát öleli át.
- Ma én vagyok a soros, ugye tudod?
Elengedi a férfit, viszont rögtön nyúl is a karja után, és az egyik szoba felé kezdi el húzni.
A többi lány irigykedve nézi. Ritkán jön erre olyan pasas, aki jól is néz ki, az ágyban is jó, és pénze is van. Bár „Aramis"-t már régóta ismerik, ezért is választhatott a férfi közülük, de csak azzal a megkötéssel, ha szépen sorban megy végig rajtuk, ahogy kell. Nem ám össze-vissza. Abból csak lázadás lenne. Így az igazságos.
A férfi karját húzó lány közben folyamatosan beszél.
- Majd egyszer igazán levehetnéd magadról a maszkod. Kíváncsi lennék rá milyen az arcodnak az a része. Nem is tudom, miért takarod. Beszéltük is a lányokkal, hogy idegesítő, hogy még szex közben is rajtad van. Nem azért, de milyen már? Amikor úgy lesmároltalak volna a múltkor is, erre ott van rajtad az az idióta maszk!
A férfi oda se figyel a halandzsázásra, figyelmét jobban leköti az előtte ringó lány csípője.
Elérik az egyik szélső szobát, az ajtó bezárul mögöttük. A nő férfit az egyik fotelba ülteti, majd az ölébe csusszan.
- Olyan rossz volt... persze gondolom te abba bele se gondoltál, hogy milyen rossz lehetett nekem, hogy tudtam hogy most engem fogsz magadévá tenni, te meg nem jöttél! Azért ez egyáltalán nem volt szép húzás! A lányok meg röhögtek a markukban, hogy biztos engem nem kívánsz! Ugye ez nem így van, Aramis?
Ujjait végighúzza a férfi mellkasán...



Niké

Amikor este visszatér, nem csak az öregtől és a fivérektől kap megrovást, de a szobáját sem úgy találja, ahogyan hagyta. Az ágyon láthatóan aludt valaki, és a fésülködőasztalon hagyott fekete rózsa azt is megmagyarázza, hogy ki. Niké gyalogútja alatt próbálta megérteni a férfiakat. Erim viselkedését, a maszkos levelét. A levél még mindig ott fekszik az asztalon.
Bátortalanul, és több idő elteltével, de újra kezébe fogta a levelet.
- Ma veled álmodtam... - olvasta hangosan, majd feltekintett.
Egy apró mosoly jelent meg az arcán. Magához ölelte a levelet. Leült az ágyra, sőt, mit leült? Lefeküdt, és újra olvasni kezdett. A levél, mely először perverznek és gusztustalannak, egyenesen bántásnak tűnt a szemében, most inkább útmutató, tájékoztató. Mit kell kezdeni egy férfival? Jó, most röhögsz mi? De hát mit lehet tenni ilyen helyzetben? A lány sosem tapasztalta a testi érintkezés egyetlen formáját sem. Mi van, ha mégsem olyan szörnyű, mint amilyennek elképzelte?
Ábrándozásaiba merül... A maszkos meg ő...?
Neem... Mit törődöm én vele? Mi közöm van nekem hozzá? Azt csinál, amit akar!
Ő talán túl sokat fecseg... bezzeg az örömlányoknak nem jár annyit a szájuk, nekik csak egy feladatuk van: Megadni egy férfinak azt, ami jár. Persze jutányos áron, mert ebben a világban már semmi sem megy könnyen, egyről a kettőre. Azaz dehogynem, ha van egy kis pénzed.
De mit is kezdene vele a maszkos? Nála tapasztalatlanabb és ügyetlenebb lányt nem is látott a világ. Egy ilyen férfit, mint a maszkos kordában kell tartani, vezetni, irányítani kell. Itt mégis úgy tűnik, hogy a lány szorulna vezetésre. Ismét a levélre néz, összehajtja. Nagyon mélyen eldugja a fiókjába, és ír egy pár soros választ.
„Nem értem, miért írtad ezt le nekem... Néha úgy érzem, csak hülyítesz. Máskor meg... Egyébként ez csak álom... és addig jó, amíg így marad."



Sergius

Az éjszaka közepén érkezik újból látogatója a lánynak. A férfi nem sieti el a megérkezés folyamatát. Ráérősen mászik be az ablakon, és a párkányon még meg is pihen egy darabig.
Néhány másodperc múlva kezében van a válasz arra a levélre, amit még korábban írt Nikének. Derűsen elmosolyodik, és hozzáfog, hogy a lehető legjobb tudása szerint világosíthassa fel a lányt.
„Azért, mert remek ötletem támadt. Mi lenne, ha a mi kis levelezésünket kiadnám könyvben? Az olvasók szétizgulnák magukat rajta! Most gondolj bele... Ez lenne a történet tetőpontja! Az értetlenséged a késleltetés... utána pedig a megoldás, vagyis beadod a derekad, és elismered, hogy én vagyok a te egyetlen, örök szerelmed. Hát igen..."
Drámaian felsóhajt, és a lányra pillant. A maszk alatt vigyor körvonalazódik, ahogy újra a levél fölé hajol. Szépen formázott szívecskékkel díszesíti üzenetét.
Mielőtt elhagyná a házat, még odalép az ágyhoz. Néhány másodpercig nézi a békésen alvó lányt. Közelebb hajol hozzá, és óvatosan kisimít egy kósza tincset az arcából.
A férfi hangtalanul távozik a párkányon keresztül.

Vélemények