Sergius

Pontban délben nyílik a bolt ajtaja. A belépő férfi semmit sem tett azért, hogy ne ismerjék fel. Vagy legalább ne rögtön szúrják ki. Mondjuk miért is tette volna? Hiszen a legutóbbi tett elkövetője sem ő volt, amit rákentek. Ami meg ő volt, az meg nem tudták rákenni. Ilyen egyszerű ez.
Az érkező tehát szokásos fekete maszkját, szürkés arcába hulló haját, vörös kendőjét, fekete ruházatát viseli.
Körül se néz, egyenesen a pulthoz lép. Mivel hirtelen senkit se lát ott, lecsapja rá a kezét, hátha meghallja valaki. Mondjuk...
Elvigyorodik a maszk takarásában, de továbbra sem mozdul a pult közeléből.



Niké

Az öreg nem tudja mire vélni fia válaszát. Annyira nem, hogy utánasiet és faggatja. Mégis mit ért az alatt hogy elvetette a sulykot? Talán megbántotta a lányt?
A boltban így senki sem marad, amikor a vendég megérkezik. Niké szobájából viszont szinte tökéletesen lehet hallani a bolti zajokat. A hang... talán.. ismerős lehet neki, most mégsem ezért megy le a boltba. Nem akar ilyen egyszerűen megfutamodni. Megmutatja Erimnek, hogy egyáltalán nem érdeklődik iránta, átnéz rajta, mintha ott sem volna. Lassan leballag a helységbe.
Fel sem néz eleinte a vevőre.
- Megköszönném, ha nem verné szét a pultot - mondja de nem megrovón, inkább kissé fáradt hangon.
- Mit adhatok...? - Csak ekkor néz fel a férfira.
Egy percig nem hiszi el, amit lát. Niké, bár az utóbbi időben eléggé belezavarodott abba, hogy mit is érez pontosan a maszkos iránt, most hirtelen megkerüli a pultot. Mellé siet és megragadja a karját, úgy húzza el a pulttól. Közelebb hajol hozzá, és hadarva kezd el beszélni.
- Megőrültél?! Nem jöhetsz csak így ide!
Niké tisztán emlékszik a plakátra, amit a testvére mutatott. Lehet, hogy a gyilkost elkapták, és azóta kivégezték, de a maszkost is körözik! Ez teljesen biztos! Ha az öreg észreveszi, hogy itt van, távozása után felhívja az őrség figyelmét, hogy legközelebb elkaphassák. Legalábbis Niké így gondolja.
Azért a lány szavaiból az is lejön, hogy aggódik a férfiért, nem akarja, hogy elfogják.
- Ha csak azért jöttél, mert beszélni akarsz velem... beszéljünk, de ne itt! - kéri, majd elengedi a karját, és távolabb húzódik.
Ha a férfi figyel, most egy pillanatra szembetűnhet neki az az ékszer, amit ő adott a lánynak. Ott van a nyakában.



Sergius

Érdeklődve figyeli, ahogy a lány lejön a boltba, és rá se néz. Ezek után már azt figyeli, hogy mikor fogja észrevenni, és akkor mit fog reagálni rá.
Hamarosan ez is bekövetkezik. Niké döbbenten nézi a férfit, míg az oldalra billenti a fejét. Azért ennyire nem kellene meglepődni. Máskor is jött már be a boltba valami fegyverért.
Ahogy a lány megragadja a karját, és távolabb húzza a pulttól, elgondolkodik azon, hogy vajon most akkor mi van?
- Megőrültem? - visszhangozza enyhe döbbenettel a hangjában.
- Miért őrültem meg? - néz le a lányra kíváncsian. - Beszélni a szobádban is tudok veled, viszont ott nem vehetek húsz darab fémnyílvesszőt. Csak egy ártatlan vevő vagyok, kisasszony... - mosolyodik el vidáman.
A lánytól távolabb eső kezével hirtelen hátranyúl, majd előre, a hosszú barna haj felé. Nem támadó jelleggel, csak gyorsan, hogy ne akadályozhassák meg abban a műveletben, amit tenni készül. A lány hajába tűz egy fekete rózsát, amit aztán elégedetten szemlélget.
- Jól áll neked - mondja, de tekintete újra a pult felé siklik. - Na... kiszolgálsz?



Niké

Az, hogy a (szólítsuk ezek után csak vevőnek) „vevő" egyszeriben lemagázza, majd letegezi, ismét bizonytalanná teszi. A virág ellen nem tud védekezni, annak a jele, hogy túl közel ment a férfihoz, hiszen volt ideje a hajába tűzni. Megtapogatja. Ő ugyan nem látja hogyan áll, de a maszkos azt mondja jól.
Idegesen hátralép, majd elballag a pult mögé.
- Akkor mondd gyorsan, mit kérsz... - szeretné ő kiszolgálni a férfit, de csak a saját érdekében.
Miután hallhatta a választ, eszébe is jut... hiszen ezért a rakományért kellett ma reggel elmennie Erimmel. Egy percre mintha hideg fuvallat érné arcát. Aztán természetesen előkeresi a fémnyilakat, és a pultra teszi. Mivel a férfi már fizetett, így most valószínűleg nem fog. Niké nem tudja, hogy már előzetesen itt hagyott egy zacskót, de mégsem kér fizetséget... a maszkostól nem. Miután a pultra tette az árut, feltekint a férfira.
- Menekülj innen... kérlek... - mondja egészen halkan a férfi szemébe nézve.
Elhúzza kezét a nyilakról, megfordul. Szinte futólépésben indul a szobája felé, de útközben Erimbe ütközik.
- Jajj, ne haragudj... Niké én...
- Hagyj békén! - emeli fel a hangját a lány kissé idegesen, és elsiet mellette.
Erim pedig a bolt felé fordul. Ha a maszkos még ott van, akkor felkiált.
- Őrség!



Sergius

Az eddigi derűs mosolyt felváltja a teljes értetlenség. Az előbb a lány leőrültezte, hogy idejött, most meg arra biztatja, hogy meneküljön.
- Hová és miért?
Átveszi a becsomagolt - hogy ne peregjenek szét - nyílvesszőket, de nem mozdul. Továbbra is gondolataiba merülve néz a lány után. Talán ez a folyamatosan zaklatás eredménye, hogy kicsit megbuggyant? Lehet, túl messzire ment?
Aztán megjelenik a kereskedő egyik fia, és őrséget kiált.
- Hol?
Vagy őrségért? De minek?
A maszkos férfiban kezd feltámadni a gyanú, hogy esetleg az egész család dilis egy kicsit...
Mindenesetre nem siet sehova, szépen kifelé ballag a boltból.



Niké

A lány a szobájába menekül. Ott a tükörbe néz. Hajában még mindig ott van a virág, amit a maszkos tűzött bele. Kihúzza a hajából, az asztalra teszi. Ezalatt Erim hangját a déli forgatagban természetesen senki sem hallja meg. Tehát őrségtől nem kell félni. Erim is hamar rájön, hogy hiába kiáltozik, szóval idegesen feltrappol Niké szobájába. Az ajtó azonban be van csukva. A fiú tehát bekopog.
- Niké, te beszéltél a maszkossal?
Niké ijedten kapja fel a fejét. Az ajtóhoz rohan. A fiú éppen benyitna. Niké belülről tartja az ajtót, nehogy be tudjon jönni.
- Niké, engedj be...
- Erim, hagyj békén!
Kétségbeesve ráncigálják az ajtót. Az egyik be akar jutni, a másik kint akarja tartani őt.
Niké fordítaná a kulcsot. Remegő kézzel próbálja, de nem sikerül.
- Niké, nem menekülhetsz előlem mindig! - Erim már kiabál.
Nikét ez megrémiszti. A kulcs sikeresen elfordul. A fiú dörömböl az ajtón.
- Beszéltél vele!? Ugye igen!? Hát nem emlékszel mit tett veled az a szemétláda?! Gondolkodj már! Te meg beszéltél vele!?
A lány az ágyáig hátrál, leroskad rá.
Erim még sokáig dörömböl, és csak azért hagyja abba, mert nem akarja, hogy az egész ház odacsődüljön.



Sergius

Az ajtót már kinyitotta, és éppen kilépne, amikor meghallja a kiabálást. Mi a fene folyik itt?
Félig visszafordulva hallgatózik, de nem sokat ért abból, amit a másik kettő, pontosabban a fiú üvöltözik a lánynak... és nem azért, mert nem hallja.
A nyílvesszőket a tanyájára szállítja. Szépen elrakosgatja őket, hogy kéznél legyenek, ha szükség lenne rájuk.
Csak ezek után indul vissza a kereskedő házához. Muszáj lesz megkérdeznie a lányt, hogy mi volt ez a nagy veszekedés. Eddig úgy vette észre, mintha nagyon jóban lettek volna a fiúval.
Tetőről tetőre mászik, míg el nem éri a kívánt házat. Ott kivételesen szerencséjére éppen nyitott ablakokra lel.
Bemászik a lány szobájába, de nem figyelmezteti, hogy ott van. Lehet, hogy Niké rögtön észreveszi, de az is előfordulhat, hogy csak a hangját hallja meg először.
- Hmm... mire ez a nagy felhajtás?



Niké

Niké összerezzen a hangra. Egyből az ablak felé fordul. Feláll és a férfi mellé siet.
Még sosem látta így, itt a szobájában, csak az utána maradt jeleket találta meg.
- Halkabban! - szól rá, közben az ajtó felé fordul.
Erim már elment. A lány sóhajtva fordul újra a maszkos felé.
- Miért jöttél? Mit akarsz?
Tekintete megakad a férfi karján. Jobban mondva az azt belepő sebeken. Némán leesik az álla. Két tenyerével a férfi vállának támaszkodik, és lenyomja az ágyára.
- Ezeket meg hol szerezted? - kérdezi kissé fagyosan, miközben a fürdőszobába siet - ami a szobájából nyílik -, hogy bevizezzen egy köteg gézt.
Miután visszatér, a férfi mellé ül le, és elkezdi kimosni a sebeket.


Sergius

Lejjebb teker a hangján, ahogy a lány kérte, bár ő már biztos benne, hogy senki sincs a közelben aki meghallhatná.
- Tudásra szomjazom.
A maszk alatt jól látszik, ahogy elvigyorodik.
- Miért kell menekülnöm? - szegezi a lánynak a kérdést.
Közben Niké felfedezi a karján húzódó sebeket. Legutóbbi esti kiruccanásán szerzett néhányat az így is sok mellé.
Hagyja, hogy a lány lenyomja az ágyra, úgyis elfáradt kissé. Már egy ideje nem is aludt.
Hogy hol szerezte a sérüléseket?
- A pasid belém harapott - feleli az igazság helyett.
- Fertőző, innen látom... vérben forgott a szeme és habzott a szája. Veszett, ebben biztos vagyok.
Amikor a lány elhagyja a szobát, ledől az ágyra. Körülbelül ötéves korában aludt ágyban… ennek örömére rögtön le is kómázik.
Mire Niké visszaér, a férfi a hátán fekve alszik elnyúlva, egyik karjával feje alá ölelve a párnát.
Ez persze nem azt jelenti, hogy mélyen, sőt igen éberen alszik. A legkisebb gyanús mozdulatra máris felébred.


Niké

A lány nem válaszol a férfi kérdésére. Inkább a sebek mosásával van elfoglalva addig, amíg a férfi nem mondja azt a bizonyosat… Még hogy neki „pasija"? Megdermed, és a férfi képéhez vágja a rongyot.
- Nem a fiúm! - mondja felindulva, és kisiet a szobából.
Most van ideje a férfinak ledőlni egy kicsit. Pár óra múlva tér vissza, de ez nem jelenti azt, hogy arra számít, hogy a férfi már eltűnt. Sőt... Egy tálcával érkezik vissza, és még ha osonna is, a férfi akkor is fel fog kelni az enyhe csörömpölésre. Niké bezárja az ajtót, de nem veszi észre, hogy Erim a sarokból figyeli.
Az ágy mellé lép. Nem mosolyodik el, mert a férfi már biztosan felkelt. Leteszi mellé a tálcát, amin vidáman gőzölgő leves, kenyér, egy pohár ital és más melegételhez tartozó evőeszközök vannak rajta.
- Jó étvágyat - fűzi hozzá.
Visszasétál az ajtóhoz, és onnan figyeli a férfit. Elvigyorodik... most kénytelen lesz levenni a maszkot...

Vélemények