Niké

Niké viszont meghallja. Még az ágyban van, de egy pillanat alatt felkel. Kapkodja magára a ruhát.
Látja, hogy üzenetet nem kapott. Hogy is kaphatott volna? Nem tudja, miért, de meg akar róla bizonyosodni, hogy valóban a maszkost fogták el. Lerohan a boltba, ott az öregbe ütközik.
- Hova ilyen sietősen?
- A maszkost... elfogták!? - kérdezi kissé hevesen.
Az öreg leereszti a fejét. Mégis meghallotta a lány.
A hallgatás beleegyezés alapon Niké rohan tovább. Beszélnie kell a maszkossal, mielőtt kivégzik. Azt akarja, hogy szemébe mondja: ő ölte meg az embereket.


Sergius

A kivégzésre kivezetik a foglyot. Kócos haja össze-vissza áll, ahogy a nap felé néz. Nagyon korán elkapták, nem hitte volna. Ha nem jön az a férfi, akkor simán meglóghatott volna... de jött. Sőt olyannyira jött, hogy be is húzott neki egy akkorát, hogy lekómázott a földre egy jó fél órácskára.
A katonák meg persze elkapták, hiszen öntudatlanul feküdt az utca mocskában. De megjegyezte jól annak a férfinak az ábrázatát. Végezni fog vele! Még ha most ki is végzik. Akkor is valaki majd megbosszulja!
Azt a szürke hajat, és a maszkot sosem felejti el. Amíg él.

Delet harangoznak, és a gyilkost kivégzik. Egyetlen pontos lövés, és vége.



Niké

Hiába siet, nem tudja megakadályozni a kivégzést. Hazaérkezik, teljesen kimerülten. Szó nélkül ballag a szobájába, és leveti magát az ágyra. Lehet, hogy megölt pár embert, lehet, hogy szemét volt vele, lehet, hogy megölné, ha a kezei közé akadna... de... az istenit neki... bekötözte a lábát!
A következő napok számára eseménytelenül telnek. Levél többé nem érkezik, ő pedig nem mozdul ki a szobájából. Az egyetlen lakótársa Maszkos.
- Niké, gyere ki... ki kell jönnöd. Nem maradhatsz életed végéig odabent! - Erim utasításai átsuhannak a fülén. Máskor a fiú így próbálkozik:
- Apu hozott egy jó kis íjat, nem akarod kipróbálni velem?
De amikor ez sem hat...
- Képzeld eltalált egy nyíl! Nem érem el a sebet, segítesz bekötni?
Niké nem válaszol, ellenben Maszkossal, aki folyamatosan nyávog. Niké elmosolyodik, és magához öleli a macsekot.
- Hiányzol, te idióta...



Sergius

Delet harangoznak, és egy férfi éri el a szomszéd város falait. Egy árny lép közel hozzá, megszólítja.
- Téged küldött a megbízó?
Néma bólintás a válasz. Az árny bármennyire is nézi, szinte semmit nem lát a férfiból. Felülről szürke haja, alulról a maszk takarja arcát.
- Erre, kövess.

Delet harangoztak, de a kereskedő fia elfelejtette megemlíteni otthon azt az apróságot, hogy kiderült: nem is az a férfi a gyilkos, akit eredetileg üldöztek.

---

Három kibaszott napig majd kiköpte a tüdejét a rohangálástól egy fiatal kölyök után. Annyit még életében nem futkosott, mint ebben a három napban. De megérte. Olyan mennyiségű pénzt zsebelhetett be érte, ami nagyon is megérte a kis testmozgást.
Elégedett képpel indul vissza saját városkájába, ahol az ő tubarózsája valószínűleg már epekedve várja. Magában nevet az abszurd feltételezésen. Hiányzik neki a lány. Nincs kit bosszantani. Ő pedig imádja bosszantani ezt a lányt.

Fél napba telik, mire végre visszaér a városba. Estefelé jár, hát úgy gondolta, hogy benéz a lánykához egy kicsit.
Tetőn át érkezik természetesen. Függöny elhúzva. Furcsa... de biztosan alszik. Ilyenkor mindig aludni szokott.
Fejjel lefele, lábait beakasztva kukucskál be az ablakon. Haja természetesen lefele lóg, piros kendőjével együtt. Maszkja a szokásos helyén, minden változatlan.
Viszont... mi ez a szöszmötölés?
Szemöldökét összevonva néz az ágyán üldögélő a lányra. Hát ez beszívta. Pont szemben van vele a lány. Ha nem vak, biztos, hogy észreveszi, hogy egy pasi lóg fejjel lefele az ablaka előtt.
Még ha ő nem is, a macska máris nyávog egyet, kék szemeivel az ablak felé pislogva.
A férfit viszont ez különösebben már nem zavarja.


Niké

A lány a szobájában ül, az ágyán. Nem mondhatnánk, hogy mostanában valami boldog lenne; valamilyen szinten saját magát okolja, hogy nem tudta megakadályozni a kivégzést. Nem tudja, miért, de úgy érzi, ártatlanul végezték ki a maszkost, még afelett a tény felett is elsiklik, hogy megölt pár teljesen ártatlan embert. Hiányoznak neki az idióta levelei, az ajándékai, az ötletei, amit az utóbbi napokban elkezdett megfogadni.
Például, itt van ez az Erim gyerek. Hiába próbálja felhívni magára a figyelmet, a lány rá se hederít. Néha kedve volna visszaválaszolni neki hogy: Majd akkor, ha a Maszkostól megkaptam a levelet!
Na, most ez mind szép, meg jó... de ebben annyi a hiba, hogy egy: milyen levelet? Kettő: a maszkossal levelezel? Három: a maszkos halott! Négy: mióta levelezel te a maszkossal? Öt: ide a levelekkel, mit küldözgetett neked még? Hat: tűzre vele, most rögtön! Hét: és még siratod is? Te beteg vagy!
Szóval végeredményben az jönne le, hogy elvesztette a józan eszét, és össze-vissza halandzsázik. Inkább meg sem próbál válaszolni.
Azon az estén, amikor a maszkos az ablakához lopódzik, sincs másként. Szemben ül az ablakkal, ölében a cicával, és vele játszadozik. Csak akkor tekint fel, mikor a macsek az ablak felé nyújtogatja a nyakát.
A lány feltekint. Egy pillanatig mereven bámulja az ablakban lógó férfit. Pár másodperces farkasszemezés következik.
Niké fel sem fogja, kit lát. Nem mer megmozdulni, mintha csak azzal, hogy megmoccanna, a férfi elillanna. De lehet, enélkül is elillan... Valami visszafojthatatlan vágyat érez az iránt, hogy beeressze az ablakon.
Feláll, és közel megy az ablakhoz. Ha a férfi még ott van, akkor egészen közelről nézhet a lány szemébe.



Sergius

Egyelőre nem mozdul el az ablaktól. Érdeklődve figyeli, hogy a lány nem sikítozik, és mást sem csinál. Egyszerűen csak odamegy az ablakhoz, és még le se szúrja... Ez azért már felháborító!
A férfi felvonja a szemöldökét, és úgy néz fejjel lefele lógva, egészen közelről a lány szemeibe.
Néhány másodperc így telik el, aztán hirtelen mozdul. Tenyerét az ablaknak nyomja, és csak így látszik, hogy egy kis pergamen van benne, mely az üvegnek simul.
„Mi van, hiányoztam?" - áll a lapon. A férfi láthatóan elvigyorodik a maszk takarásában. Szabad kezével elrakja a cetlit, majd a zsebébe nyúl. Onnan előhúz valamit, és a párkányra ejti.
A maszkos hirtelen tűnik el az ablakból, ahogy felhúzza magát vissza a tetőre. Arcán elégedett mosollyal indul vissza éjjeli tanyájára. Ma szünetel, nincs megbízás.

Az ablakpárkányon gyönyörű nyaklánc fénye csillan. Rajta furfangosan, egy fekete rózsa, átfűzve.



Niké

A lány a papírra néz, és olvassa. A férfi egy apró mosolyt láthat Niké arcán, aztán hogy hirtelen eltűnik, utánanéz. A párkányon ékszer csillan, tekintete most lentebb siklik. Kinyitja az ablakot, és kinyúl érte.
Hiába is keresné a férfit, túl sötét van.
Ujjai között megcsillan az ékszer. Lassan becsukja az ablakot, közben a nyakláncot nézegeti. Nagyon szép!
Miután a rózsát kiszedte belőle, tükre elé megy, és felveszi az ékszert. Pár percig csak nézi, aztán papír után nyúl, és írni kezd.
„Azt hittem, meghaltál. Gyönyörű ez a nyaklánc... "
Többet nem ír. Valahogy képtelen rá. Még az is lehet, hogy csak álmodta. De akkor mi magyarázza a nyakában csillogó nyakláncot? Lefekszik, de még hosszú ideig nem alszik el. Azt már tudja, hogy az ékszert rejtegetnie kell a kereskedők elől. Gyanút fognának, annak pedig nem lenne jó vége.



Sergius

A válasz a hajnali órákban érkezik csak. Szokásához híven a lány írása alá firkantja a sajátját.
„Nem szabadulsz meg tőlem ilyen könnyen."
Mint ki jól végezte dolgát, mászik ki az ablakon. Nem megy messzire, csupán a bolt bejáratáig. Ott a levélládába dob egy borítékot, és egy kis zacskót.
„Húsz darab fém nyílvessző. Piros kendős pasasnak. Holnap délre."
A zacskóban pedig jó adag aranypénz bújik meg.



Niké

A lány ismét reggel olvashatja a választ. Elmosolyodik.
Úgy öltözködik, hogy a ruha valamelyest takarja a nyakában levő ékszert, vagy ne keltsen nagy feltűnést.
A levelet az öreg találja meg a kis zacskóval együtt. Ha reggel lelte meg, tegnap dobhatták be, vagyis mára kell a rendelés. Sajnos nincs elég fémnyila a raktárban, így Erimet, és Nikét küldi el már kora reggel, hogy még időben visszaérjenek. Erim az út közben folyamatosan próbál minél többet megtudni a lánytól. Mi történt vele az utóbbi napokban? Miért lett ennyire bezárkózott? Niké viszont ma már egy hajszálnyival boldogabb, de folyton kicsúszik a válaszadás alól. Amíg az árura várnak, a fiú meggondolatlan dolgot tesz. A fa alatt várakozó Nikéhez lép, méghozzá elég közel.
- Aggódom érted.
- Nem szükséges - mondja Niké, és hátrál egy lépést, de nekiütközik a fának.
- Én mégis aggódom érted - nyúl a lány arca felé, és végigsimít a haján.
- Erim...
- Féltelek, Niké...
- Erim, ne...
Egyre szűkösebb közöttük a hely. A lány nem tudja mire vélni a fiú közeledését. Próbál kicsúszni a kezei közül, de Erim elkapja a karját. Teljesen véletlenül csattan el a csók. A lány számára ismeretlen dolog. Meglepődik, és egyben undorodni kezd a férfitól. Teljes erejéből Erim vállára vág. A fiú úgy érzi, mintha egy vödör vizet kapott volna a nyakába. Elengedi a lányt, aki közben elszalad.
- Niké! Niké várj! - kiált utána, majd a nyomába ered.
A lányt azonban nem tudja utolérni, hát feladja.
- Niké ne haragudj! - kiáltja utána.
Közben megérkezik a rakomány is.
Az úton egy szót sem szólnak egymáshoz. Az öreg pedig egyből leszűri, hogy valami történt. Dél körül érnek vissza, talán már a megrendelő is a boltban van. Niké lép először a helységbe.
- Hol a...?
- A fiadat kérdezd... - válaszol Niké hidegen, és a szobájába menekül.
Az öreg meglepődve néz a később belépő fiára.
- Mi történt veletek?
A fiú nem válaszol. Aztán nagy szünet után mégis megszólal.
- Elvetettem a sulykot... - mondja leszegett fejjel, és a pultra rakja a kért fémnyilakat.
Ezalatt Niké azon gondolkodik, amit még anno a maszkos írt. Hogy Erim belé van zúgva. Lám, ez is beigazolódott. Aztán a csókon, ami számára egyáltalán nem volt örömteli, sőt undort váltott ki belőle. Ezek után Erim szemébe sem mer nézni, és messziről elkerüli.

Vélemények