Sergius

Kivételes eset, hogy késő délután, és nem este megy ki a találkahelyre. Egyre többen keresik fel, és nem jó szándékkal. Már a katonák is megszagoltak valamit.
Ez a megbízása késő estig elhúzódik. Már szinte hajnalodik, amikor felbukkan a tetőn, a jól ismert házzal szemben. Nem hagyná ki az esti „szóváltást", az biztos. Meg amúgy is meglepetése van a lány számára.
Bekukkant az ablakon, de minden csendes. Niké biztos, hogy már alszik, hiszen hajnali fél négy van.
A férfi elolvassa a neki szánt üzenetet, és a vázában lévő virágra pillant. Onnan vissza a lányra. A levél fölé hajol, és firkant rá néhány sort.

„Beszéld meg Vele. Ő tudja tartani velem a kapcsolatot, ugyanis gondolatban szoktunk beszélgetni. Személyes kémemként fog működni nálad, feltéve, hogy nem vagy szívtelen... "

A zsebébe nyúl, és valami kis dolgot pakol le a lány ágyára. Aztán halkan távozik a szobából.

Reggel a lány furcsa mocorgásra ébredhet. Valami alig érezhetően megbirizgálja az orrát. Nyoma kissé nedves, nyálkás marad.
Ha az első rémülettől kinyitja a szemét, két hatalmas, kék szemmel találhatja szembe magát. A nagy, sötétlila - feketébe hajló, éppen, mint a rózsa - masnit viselő cica boldogan felnyivákol, és újból megnyalja a lány orrát.
Bohókás, puha szőre az égnek áll. Egyértelműen kiscica még. Hosszú szőrű, és nagyon aranyos... és kém.



Niké

Sikerül elaludnia, mielőtt az éjjeli vendég megérkezne. Amikor reggel felkel, nagyon fogja bánni, hogy elaludt. Arra ébred, hogy valami nyalogatja az orrát. Tréfásan arrébb löki a betolakodót, aztán csak felkel, mivel a galád nem hagyja aludni. Meglepődik a cica láttán. Akaratlanul is elmosolyodik, és felkarolja a kis picikét.
- Hát te meg hogy kerültél ide, cicus? - kérdezi tőle, majd észreveszi a nyakában a masnit, amit le is oldoz róla. Elkedvtelenedik. A cica vidám nyávogással mászik az ölébe és nyalogatja a kezét, mire a lány felnevet.
- Ne csináld! - neveti. - Nem szeretlek! - mondja, de a cica csak bújik.
Végül Niké magához öleli, és nyom egy puszit a fejére.
- Maszkos... - adja neki a nevet, ami egyáltalán nem illik rá... de ez most ki érdekel?
Hirtelen eszébe jut a levél. Hátha írt valamit, ha már a cica itt van. Felkel, és megnézi.
Elmosolyodik, félredobja a levelet.
- Beszari vagy. Beszélni sem akarsz - mondja csak úgy maga elé, majd felkarolja a cicát és leballag a boltba.
Fivérei pont pakolnak. Az imént értek csak haza a hosszú útról.
- Jó reggelt, tündérvirág! - szólítja meg Josef, az idősebb testvér.
- Nézd, mit hoztunk neked!
- Mit? - kérdezi érdeklődve.
- Ruhákat. A távoli keleten most ez a divat. Na? Tetszik?
A ruhák, amiket elé tesznek, világos, kellemes színűek, az anyaguk mestermű, néhol csillogó díszítések vannak rajta. Közel sem hasonlítanak azokra a darabokra, amikkel tele van a szekrénye.
- Na, nem próbálod fel? - kérdezi a férfi biztatva, Niké pedig elmosolyodik, és már rohan is felfelé a ruhákkal.
Öltözés következik, a méreteket pedig pontosan rá szabták. Fel sem ismeri magát az új ruhában, amit magára vett. Aztán csak úgy kíváncsiságból... Hátra nyúl, összefogja haját, és feltartja kezével. Egy ideig csak nézi magát, aztán leengedi a haját.
- Nem vagyok normális - mondja, és letrappol a boltba segíteni a fiúknak.
Nyomában pedig a cica bukfencezik.



Sergius

A férfi remekül szórakozik a szemközti tetőn. Beépíthetne valami széket ide magának, mert folyton elüli a cserepeken a seggét.
Felsóhajt, és egy kis papírrepülőt dob a szemközti ház felé. A repülő besiklik az ablakon, és megállapodik a szoba közepén. Ez bizony egy levél, és nem is akármilyen.

„Szerintem nagyon jól áll rajtad az a ruha. Sokkal jobban kiemeli, hogy milyen formás alakod van. Ajánlom azt a pirosat, azok közül, amit az öreg hozott. Harmonizál a pirosan telt ajkaiddal, és a barna lányoknak amúgy is jól áll ez a szín. Meg ahogy elnéztem, az nem annyira kivágott, mert tudom, hogy te a zárt ruhákat szereted. Könnyű nyárias, nem halsz bele. Ez még nem olyan ruha, hogy a pasik szeme majd ki esik a helyéről, úgy dülled, hogy bámulhassa a formás melleidet. (Zárójelben megjegyzem, hogy pont kedvemre való formájuk van.)
A hajadat tűzd csak fel, ne takarja el azt a szép ívű nyakadat. Kéne valami ékszer is... No ne aggódj, majd a maszkos bácsi elintézi..."



Niké

A lány estefelé érkezik vissza. A kis papírrepülő egyből beleesik látószögébe. Kalapáló szívvel rohan oda. Remegő kézzel nyitja ki a levelet, majd olvasni kezdi.
A második mondatnál le kell ülnie. Az ágyra hátrál, és lehuppan rá. Nagyon lassan olvassa, mintha minden mondatot kétszer olvasna el, közben pedig vékony pír rajzolódik arcára. A zárójeles résznél még le is tekint a melleire. Kissé kikerekednek a szemei.
Ez a perverz... ez a... ez!
Félreteszi a levelet, és a piros ruhára néz. Valóban nagyon szép, csinos. Bár az se semmi, ami rajta van. A férfi szavaival élve kiemeli a szép formás melleit.
Majd holnap felpróbálja. Most azon töpreng, hogyan nyomozhatna a férfi után, úgy hogy ő ne sejtsen ebből semmit. Nem tudja, mit mondana a férfinak, csak beszélni akar vele.
A kiscica ekkor felnyávog a háttérben. A lány lehajol hozzá, és felemeli.
- Ha azt hiszed, hogy leveszel a lábamról, tévedsz - mondja, és lefekszik.
Megint később alszik el, de még időben eszébe jut, hogy választ nem írt a levélre. Így felkel, és ír pár sort.

„A maszkos bácsi csak tartsa távol magát tőlem... és a cicát sem tudom mire vélni. Mellesleg Maszkos lett a neve. Jó éjt, maszkosom."

Hamarabb megy az elalvás egy levél megírása után, még ha az nem is hosszú.



Sergius

Az estéje elég kellemetlenre sikeredett. Ha a lány felébred, mindent érintetlenül talál a szobájában. Még a levélre sem kapott választ.

Reggel a kereskedők testvére, aki bizonyos vezetői posztban van a katonák között, érkezik a boltba.
- Apa, Josef? Hol van mindenki? Niké?
Hamar megtalálja őket, és máris panaszkodni kezd, miközben leteszi a hátsó felét az egyik székre.
- Borzasztó volt ez az éjszaka. Gyilkosság... megint!
- Gyilkosság?
- Az bizony. Kezdetben néhány olyan gazfickót találtunk csak holtan, akiket mi is oda küldtünk volna. Viszont most teljesen eldurvult a helyzet. Ártatlan járókelőket támad meg, és öli őket halomra, brutális kegyetlenséggel. Miféle szörny az ilyen?!
- Eddig hányan?
- Még csak ketten, akik ilyen körülmények között hagytak el minket. Tegnap este riadót fújtak, hogy történik valami a déli kis utcában. Odarohantunk, a szemétje meg éppen akkor ugrott fel a tetőre. De hiába is igyekezett, ezt most nagyon megszívta. A Hold úgy világított, mint száz fáklya! Ha még egyszer találkozunk vele, nem ússza meg.
- Hogy nézett ki?
- Itt egy kép róla, ahogy látták.
A képen fiatal férfi, félig elfordulva látszik, válltól felfelé. Mintha csak profilból lenne, bár attól kevesebb. Az összes égtáj felé álló jellegzetesen világos haj, és az arcát eltakaró maszk eltéveszthetetlen.
- Csakis valami szörnyszülött lehet. Olyan sárgák a szemei, mint egy macskának, ráadásul meg mernék esküdni rá, hogy kissé függőlegesen húzottak is.
Az öreg döbbenten nézi a képet, majd Nikéhez fordul. Utána újra a fia felé.
- Ezt a férfit láttam itt a boltban. Tőlünk vett számszeríjat.

Tegnap este riadót fújtak, hogy történik valami a déli kis utcában. A férfi alig állt fel a holttest mellől, máris katonák özönlötték el az utcát. Egyetlen menekülési lehetősége a tetők felé volt.
Házakon mászva fel-le, jutott el a tanyájáig. Ahogy beér a sötét padlásra, dühödten tépi le magáról a maszkot. Tomboló haragjában a falra csap, vörös lenyomatot hagyva ezzel a piszkosfehér falon.
- A kurva életbe!



Niké

A lány reggel korán ébred. A piros ruha ugyanott fekszik, és újabb ajándékot nem kapott. Mintha ez hiányozna neki. Végül megrántja a vállát. Biztosan abbahagyta a szórakozást, és elment. Annál jobb. Legalább nem látja a piros ruhát rajta. Mivel dacból azt veszi fel, és még a haját is feltűzi. Aztán lentről hangokat hall, és lesiet. Döbbenten hallgatja testvére beszámolóját.
~Maszkos? Nem... Nem, ő nem tenne ilyet!
Próbálja győzködni magát, de a kép beigazolja a lehetetlent. Mégiscsak! A tető... a maszk... a kép... minden stimmel. Niké mintha jeget nyelt volna. Nem szól, azonnal felrohan a szobájába. Választ követel a férfitól! Miért ölt meg két ártatlan embert? A levél csak ezt az egy kérdést tartalmazza. Mást nem. Egész nap várja, hogy szabaduljon a boltból, és megnézze a választ.



Sergius

Újabb sebbel gazdagította eddig sem kevés gyűjteményét, de ez már régen nem izgatja. Beköti a tenyerét, és nappali sétára indul a házak tetején.
Lépteit egy idő után a lány lakhelye felé veszi. Benéz az ablakon, majd be is mászik. Lám, lám egy levél. Egyetlen kérdéssel: Miért ölte meg az ártatlan embereket?
No lám...
Bizonyára a kereskedő katona fiától tudta meg, vagy éppen bárkitől, aki hallotta a híreket. Hiszen a katonák sem titkolóznak már. Ott virít a képe minden ház falán szép kis díjjal.
Meg is fordult a fejében a gondolat, hogy nem érné-e meg feladni magát? Mennyi pénzt bezsebelhetne már érte. Csak egy a gond: a fejét is elvesztené. Milyen kellemetlen.
Újra a levélre néz, majd előkotor egy teljesen üres pergament. Szépen összehajtogatja olyan módon, mint a harmonikát szokás. Minden fordulatra ír, mellé rak egy szál fekete rózsát, majd szokásához híven elhagyja a szobát.

A harmonika tetején ez áll: Miből gondolod hogy én voltam? Ha kinyitja, a következőn ezt látja: Ja, hogy a katonától. Milyen kellemetlen. A következőn: Valóban ott voltam, engem láttak. Aztán: Tudod, vannak olyan emberek, akiknek problémáik vannak a fejükben. Én is ilyen vagyok. Bekattantan és BAMM. Kinyírtam azt a szegény kislányt. Utána: Sőt élveztem is! Következő: Nagyon. Aztán: DE komolyan. Majd: A kérdésedre válaszolva, hogy miért öltem meg a két ártatlant: CSAK. Végül: Aki nem hiszi, járjon utána.




Niké

Niké a választ este olvassa… ledöbben. Még egy könny is csillan talán a szemében, de mielőtt legördülne arcán, összetépi a levelet. A rózsákra néz, a cicára, a szekrényre, amiben a számszeríjat tartja. Miért? Eddig kételkedett a hírekben de most, hogy a férfi is bevallotta, már elhiszi. És fél tőle... mert ha ilyen könnyen bejár a szobájába, el is vághatja a torkát egy este... Mostantól tőrrel alszik. Igen.
Ezen az estén úgy alszik el, hogy a takaró alatt egy tőr van, nem messze a kezétől. Hamar eléri, ha szükség van rá.



Sergius

Most jóval korábban érkezik, mint szokott. Persze a lány már alszik, hiszen valószínű rájött eddigre, hogy nem ilyen időpontban szokott érkezni.
Belopódzik a szobába, de semmi választ nem talál. Ez kissé elkedvetleníti. Máris vége a mókának?
Tekintete megállapodik a lány kezétől alig néhány centire fekvő tőrön. Észre sem vette volna, ha a Hold fénye nem éppen azon csillan meg.

Reggel a lány hiába is keresné, sehol sem találná a tőrét. Csupán a fegyver helyén egy levelet, egy kis, bánatos rózsával. Az írás ezt tartalmazza: „Nem szabad ilyen szép kislánynak tőrrel aludni, még a végén megsebzi magát... vagy a kósza erre járó azt hinné, hogy a torkának szegezi azzal a felszólítással, hogy erőszakolja meg..."

Ezen a reggelen is megjelenik a kereskedő katona fia. Fejét fogva jár-kel a házban.
- Még egy gyilkosság, még egy...



Niké

A lány reggel döbbenten veszi észre, hogy a tőr sehol. Elfogja a félelem.
Ha a maszkos itt járt, és elvitte a tőrt, akkor miért nem ölte meg? A válasz a levélben van, ami azért valljuk be, valamilyen szinten megnyugtatja.
A maszkos írt. Elmosolyodik, a rózsára néz, amit a levél mellett talált. Magához öleli. Nem teljesen felesleges a tőrrel alvás. Már volt alkalma, hogy megölje a lányt, mégsem tette. Tőle valami mást akar. A cica eközben végigbukfencezik a lába között, és kíváncsian megszagolja a virágot. Niké megborzolja a fejét, és akkor hallja meg a beszűrődő hangokat lentről.
Teljesen elszomorodik, és letessékeli magáról a cicát.
- Ha még egyszer be meri tenni ide a lábát... - mondja, és az ablakhoz lép.
Belülről bezárja. De mivel tudja, hogy a férfi talál módot, hogy bejöjjön a szobába, az asztalon csak egy rövid üzenetet hagy: „Gyilkos!"



Sergius

A tető rejtekében ül, jól megszokott helyén. A hátsó fele már bizonyára felvette a cserepek formáját, ugyanis csak ez lehet a magyarázata annak, hogy már nem üli el.
A gyilkosságokon gondolkodik. Nem voltak túl kiterveltek, sőt kiszámíthatóak. Ilyen lenne? Ilyennek nézik? Ezt tudja csak nyújtani? Szánalmas.
Kienged egy füstfelhőt a száján, és az égre néz. Ha ilyen félkész, elnagyolt munkát végezne, hamar elkapnák. Viszont itt van a nagy bökkenő, hogy el akarják kapni. Őt! Aki olyan ártatlan, mint egy ma született bárány. Semmi köze a gyilkosságokhoz. Legalábbis ezekhez nincs az biztos.
Az egyiknél persze éppen a környéken téblábolt, és naná hogy muszáj volt megnéznie azt a remek kis hullát az utca közepén... és jellemző, hogy egy cafka épp akkor riszálta ki magát az egyik sikátorból, és kezdett el fejhangon visítani.
A szemközti ablakra néz, majd elnyomja a cigarettáját. Bemászik a szomszéd ház szobájába - sikeresen megoldja a zárt ablak ügyet -, és érdeklődve pillant a levélre, melyet neki címeztek. „Gyilkos." Megfordítja a pergament, viszont semmi más nincs rajta. Akkor ez mégsem címzés, hanem állítás. Aha.
A lány, ahogy visszatér a szobájába, és megnézi kapott e választ a levelére, ezt láthatja. „Gyilkos." Alatta kapkodó, ijedt betűkkel: „Hol, merre?"


Niké

A lány este olvassa a választ. Felnevet, de nem örömében. Ez hülyének nézi. Teljesen hülyének.
Nem ír választ. Ő nem fog egy gyilkossal levelezni, és örülne, hogyha kedves maszkos bácsi is felfogná ezt. Minden nyom nélkül fekszik le. Tőr most nincs az ágyában, csak Maszkos, a cica fekszik a párnáján. Nem álmodik kellemeset.
A maszkossal álmodik... éppen szemtanúja lesz az egyik brutális gyilkosságának. Hiába próbálja lefogni, a férfi még rá is támad. Aztán megmenekül, de az elkapja. Próbál kiszabadulni a kezei közül, ütni, rúgni, kaparni... álmában félrerántja fejét.



Sergius

A lányhoz nem érkezik éjjeli látogató... hogyan is érkezhetne, ha..

- Elkaptuk! - üvölti diadalittasan a kereskedő katona fia, ahogy beront a házba. - Megcsíptük. Esélye sem volt. Egyszerűen tetten értük! Bedőlt a mi kis csapdánknak, az a primitív kéjgyilkos!
- Gratulálok, fiam. Szép munka volt, hogy elfogtátok - dicséri meg az öreg a fiát.
- Persze, hogy az volt. Előre terveztünk, úgy cselekedtünk. Ő meg belerohant a kifeszített hálónkba. Délben kivégzik a börtönben.
- Csöndesebben, Erik, még Niké meghallja. Nem tenne jót neki, ha ilyen borzalmas dolgokat hallana.
- Persze, persze tudom. Már megyek is.
Diadalittas arccal távozik a házból, még búcsúzni is elfelejt nagy örömében.

Vélemények