Niké

A lány a számszeríjra néz, majd ismét a férfi szemébe.
- Nem érdekel! - vágja rá egyből, és még mindig nem mozdul.
Hirtelen pár fokkal elmozdítja a fegyvert oldalirányba, és lő. A férfi mellett repül el a nyíl. Hajszálpontosan, talán még a szelét is érezte. Belefúródik az ottani szekrénybe, sőt elég nagy zajt is csap. Ekkor az íjat az asztalra dobja, és mielőtt a férfi felfogná, hogy mi történt valójában, felszalad az emeletre.
Az öreg a csattanásra eszmél fel, és tér vissza.
- Mi... Mi történt? ... Uram, várhatott volna a kipróbálással, míg kiér a boltból! Ki fizeti meg a káromat?!



Sergius

Az arcától néhány centire elszáguldó nyílvessző szelét is érzékeli, ám meg sem rezdül. Továbbra is merőn nézi a lányt. Csupán magában gondolja, hogy mennyivel jobb lett volna, ha kicsit rosszabbul céloz. Pont fejbe találta volna, és már vége is mindennek. Nem kell ebben a visszataszító életben ténferegnie.
A pulthoz lép, és lekapja róla a fegyvert. Éppen akkor, amikor az öreg kereskedő visszatér.
- A lány.
Kifelé indul, de mielőtt kiérne, még megtorpan. Nem fordul hátra, csak visszaszól.
- Adja át üdvözletem... - arcán újra megjelenik a derűs mosoly - Nikének.
Az ajtó nyílik, majd becsapódik a férfi mögött.




Niké

Niké után is csapódik az ajtó. Odafent. Megölhette volna. Ott volt... megölhette volna! Csak ez jár a fejében. Véget vethetett volna a rémálmoknak, és megölhette volna!
Az öreg kereskedő nemsokára benyit hozzá.
- A vásárló, aki az imént járt itt... üdvözöl - mondja, aztán távozik is.
Niké az ablakhoz szalad, ami az utcára nyílik. Hátha még látja, még... még innen is le tudja lőni. Igen! Fentről figyeli, és látja a távozót, de ha az feltekintene, csak a függöny mozgását látná, mert a lány azonnal eltűnne az ablak közeléből is.
A városban van hát. Meg kell kérnie az öreget, hogy küldje el egy hosszabb megbízatásra. Nem akar összefutni vele... biztosan megölné.



Sergius

Reggel küldönc nyit be a kereskedő boltjába.
- Uram, ezt küldik az itt lakó hölgynek, bizonyos Nikének.
A fiú egy hatalmas virágcsokrot tart maga előtt teli vörös rózsákkal.
- Kérem, adja át neki.

A szemközti ház tetején fiatal férfi könyököl. Tekintete az egyik szoba ablakára szegezőik, melyben tudomása szerint a lány lakik.
Amikor a küldönc belépett a boltba, elégedetten mosolygott. Tehát a címzett megkapja a csokrot. Már kíváncsian várja a reakciót. Jó mulatság lesz.
A virágokat persze ő rendezte össze. A közepébe egy kis borítékot tett, melybe ezt írta: „A Maszkostól".
Természetesen arra számított, hogy a lány rendkívül bosszús lesz, és eldobja a virágot. Például ki az ablakon. Erre is felkészült.
Egy kis, gyönyörű vörös rózsát csak tessék-lássék módon tett a többi közé. Lendülettől vagy hirtelen mozgástól az máris kiesik a többi közül, és a földön landol. Szomorúan, vörösen tekingetve a lányra.



Niké

Niké alszik, méghozzá elég sokáig. Amikor felkel, egy hatalmas virágcsokor lóg az arcába, mintha valaki ebbe szeretné belefojtani.
Felkel, a csokorra néz. Valóban szép, és sosem kapott még virágot. Nincs is rá oka, hogy kapjon. A levélre pillant. Kíváncsi, ki az, aki a virágot küldte.
A szöveg viszont egyenesen falfehérré festi arcát. Kipottyan a kezéből a pergamen, és a csokorra mered. Kissé lendületesen karolja a virágokat - így esik ki az a bizonyos rózsa -, majd lerohan a csokorral a földszintre.
- Várj, várj! - szól a fiúnak, aki már éppen távozna a kereskedőtől.
- Mondd, ki adta neked ezt a virágot? - kérdezi kissé hevesen.
- De hiszen volt benne levél, nem? - mondja a fiú, és távozik.
Niké arra számít, hogy a maszkos valószínűleg szemtanúja az eseményeknek. Valahonnan a magasból figyel, hogy lásson mindent, és azt várja, hogy majd kihajítja az ablakon a virágot. Ezzel ellentétben a csokorral együtt kilép az utcára. Ott pedig megkeresi az első virágárust.
- Kérem, megvenné tőlem ezeket a rózsákat? Tévedésből nekem küldték, és már nem tudom visszaadni.
Természetesen elfogadják, a kofa még örül is. Ilyen szép rózsákat aligha találni mostanában. Jó drágán fogja adni mindet.



Sergius

Elégedetten szemléli, ahogy a lány kimegy a szobájából. Helyes, minden a terv szerint alakul.
Ahogy a lány kimegy a helységből, máris mászik át a tetőre, onnan pedig be a szobába. Hátáról leveszi a számszeríjat, amit nagy nehezen sikerült megszereznie egy éppen a városba érkező kereskedőtől.
Az íjat lehelyezi az ágyra, mellé tesz egyetlen egy nyílvesszőt. A fegyver mesteri munka. A fém kidolgozása tökéletes, rajta aprólékosan kidolgozott lény nyújtózik.
Ráejt egy apró borítékot, majd kimászik a szobából, vissza eredeti helyére.
Ha a lány kinyitja a borítékot, ezt olvashatja: „Legközelebb ezzel. A szívembe. Csak ügyesen."



Niké

A lány megnyugodva tér vissza a szobájába, ahol újabb meglepetés várja. A számszeríj az ágyon. Odarohan, és szinte feltépi a levelet. A papír megremeg kezében. Lehuppan az ágya szélére, és a fegyverre néz. Mesteri munka. Végighúzza rajta a kezét.
- Te nem vagy normális... - dünnyögi, és már abban sem biztos, hogy a férfi ezt nem hallotta.
Az íjat gondosan elhelyezi. Nem fogja használni. Legalábbis nem most.
Aztán leballag a boltba.
- Apám, el kell mennem - mondja szomorúan.
- Mégis hová?
- Teljesen mindegy, csak messze innen!
- Nem mehetsz. Ma reggel küldtem el a fivéreid. Aludtál. Csak Erim van itthon, és rátok szükségem van a boltban.
Veri őt az isten... Egész délután a boltban marad. Fáradtan tér be a szobájába, és nem törődve semmivel, elkezd vetkőzni. Már csak pár perc, és az ágyban lehet... és vége ennek a förtelmes napnak..



Sergius

Egész nap a ház tetején ül. Néha rágyújt egy cigarettára, de mást nem nagyon csinál. Talán az élet nagy problémáin tűnődik. Napközben úgysem kerülhet a falusiak szeme elé. Ő csak este dolgozik. Ilyenkor ráér.
Amikor a lány éjszaka felmegy a szobájába, figyelemmel kíséri az öltözködés minden mozzanatát.
Megvárja, amíg ágyba bújik. Újabb cigarettára gyújt rá, és vár. Mégis mennyi ideig tarthat neki elaludni? Nála általában úgy van, hogy egyet fordul jobbra, egyet balra, megszámol kétszáz hullát, lótuszülésbe ül, fejen áll, lefekszik, elmegy omegába… és már alszik is.
Vár egy jó órát, majd újra átmászik a tetőre, onnan pedig be a lány szobájába. Szerencséje van, a lány már mélyen alszik.
Hangtalanul az ágyhoz lopódzik, és egy újabb borítékot ejt a takaróra, egy kis valamivel együtt. Néhány pillanatig még ácsorog a szobában, majd távozik. Indul az esti műszak. Neki ilyenkor kell dolgozni.

A levél tartalma:
„Kedves Niké,
Hadd lássalak el néhány tippel.
Először is, szerintem néha feltűzhetnéd oldalasan a hajad. Nagyon jól állna neked.
A ruháid nagyon zártak. Olyan vagy, mint egy apáca. Légy egy kicsit lazább, nem kell ennyire komolyan venni.
Emlékezz vissza a könyvemre, és arra, hogy mit olvastál benne. Ott van a takaródon egy harisnyakötő. Használd egészséggel!
Szerintem a kereskedő legfiatalabb fia beléd van zúgva. Koptasd le gyorsan. A mi szerelmünk ennél sokkal lángolóbb lesz.
Hódolód, a Maszkos"



Niké

A levelet csak kora reggel találja meg, amikor felkel. Ezek szerint a maszkos járt itt, valamikor este. Belopódzott a szobájába! Felháborító! A levelet először félredobja, de később elolvassa. Csak felszisszen az üzeneten. Úgy dönt, ír rá választ. Papírt ragad, és nekiáll körmölni.

„Számomra nem kedves Maszkos…
Na nehogy azt hidd, hogy neked akarnék tetszeni. Nem vagyok rászorulva a tanácsaidra, és örülnék, ha végre békén hagynál. Tudod úgy, mint a pataknál. A könyved bűn volt olvasnom, nem láttam még annál disznóbb olvasmányt! A ruháim nekem pontosan megfelelnek... Ez egy kereskedés, nem piroslámpás ház. Nevetséges, amit csinálsz, és ezt te is tudod.
Niké"

Többször is átolvassa, végül az ágyára teszi. Ekkor látja csak meg a csokorból kihullott rózsát. Felemeli a földről, és a levél mellé teszi. Vigye ezt is. Neki ugyan nem kell!
Majd távozik. Lent várja a munka.



Sergius

Kora délután látogatja meg újból kis kedvence házát. A szobát üresen találja, hát kényelmesen bemászik az ablakon.
Tüzetesen körülnéz, szemei megakadnak egy levélen és a rózsán. Az írás után nyúl, elolvassa. Ahogy egyre tovább olvassa, egyre szélesebb mosoly rajzolódik ki a maszk alatt.
Mivel íróeszközt és hasonlókat nem tart magánál, ezért a lány levele alá firkantja a válaszát.

„Hallottál már, kedves, a zaklatókról? Én egy gonosz, csúnya bácsi vagyok, aki remekül szórakozik. Így ha akarod, ha nem, állandó látogatód leszek. Vagy éppen levelezőpartnered, ahogy most állunk…"

Többet nem ír, csak egy majdnem fekete, egészen sötétlila színű rózsát ejt a lány ágyára. A vöröset sem viszi magával, otthagyja a helyén.
Néhány pillanatig még a szobában szobrozik, majd kimászik az ablakon.



Niké

A lány pedig csak késő délután tér vissza a szobájába. Az ágyon a levél, de már nem egy, hanem két rózsa is ott hever. Illetve egy ruhadarab a földön. Reggel észre sem vette, teljesen elkerülte a figyelmét. A harisnyakötő után nyúl. Kezei között elveszik az apró fehérnemű. Tűnődve nézegeti. Pontosan emlékszik arra, mit olvasott a férfi könyvében. Ez hát a harisnyakötő… Undorodva eldobja magától a sarokba.
Ezek után a levélért nyúl. Elolvassa. Először saját sorait. Lejjebb siklik tekintete.
Mérgében összegyűri a levelet.
- Pimasz fráter! Mit képzel magáról!?
A virágokat is begyűjti, kidobni viszont nincs szíve. A rózsák nem tehetnek egy idióta eszement hülyéskedéséről, így azokat vázába teszi, mielőtt elhervadnak. Nem ér ennyit az egész, hiszen valóban szépek.
Leül az asztalhoz, ír egy pár sort. Tudja, hogy a maszkos ezen az éjjelen is belopódzik majd, de nem próbál tenni ellene semmit. Ha tenne, akkor azt a látszatot keltené, hogy tisztában van vele. Ő inkább elhiteti a férfivel, hogy minden elkövetkező alkalommal meg fog lepődni.
Sorai így hangzanak:

„Köszönöm a virágokat. Vázába tettem látod?
Egyébként, ha beszélni akarsz velem, állok rendelkezésedre. Írd meg hol, és mikor."

Otthagyja a levelet, még a tollat is a közvetlen közelében. Kilép a szobából, és egy félórás fürdés után tér vissza. A levélre akkor még nincs válasz. Letekeri magáról a törölközőt, hálóingbe bújik, majd lefekszik. Most sokkal később alszik el, mint szokott. Tudja, hogy a maszkos be fog mászni a szobájába. A szíve gyorsabban ver ettől. El akarja hitetni vele, hogy alszik, és meg akarja lepni.

Vélemények