Öt-hat hónappal később


Niké

Niké valóban jó kezekbe került. A kereskedőnek hét fia volt, de lánya egy sem, így apja helyett apja volt a lánynak. Niké elmesélte szomorú történetét, a nevelő nagyapó halálát, a menekülést, nem utolsó sorban a maszkos férfit. Mire története végére jutott, tudatosult benne, hogy őt soha nem szerette senki. Sosem volt senkije, de most hirtelen lett. Egy nyolctagú családja. A legfiatalabb a húsz éves Erim. Az a fiú, aki megtalálta a pataknál, és utána sokáig gondját viselte. A lány fiatal szervezete ugyanis nem bírta a megpróbáltatásokat. Sokáig betegeskedett, tüdőbajok gyötörték főképp. Volt, hogy egész nap lázasan feküdt, nem tudott önmagáról, a külvilágról, és folyton azt hajtogatta: Segíts!
Aztán kezdett felépülni. Végre tudott beszélni. Akik jók voltak hozzá, azok előtt megnyílt. A kereskedő család tagja lett, részt vett a napi kivitel-behozatal lebonyolításában, az elszámolásban. Eközben szabadidejében Erimmel gyakorlatoztak a mezőn. A fiú megtanította néhány önvédelmi fogásra, a lány pedig bemutatta mennyire ért az íjakhoz. Nagyon jól kijöttek, főleg hogy alig volt közöttük korkülönbség. Niké a megmentőjét látta a fiúban, Erim pedig a szerelmét... az eljövendő feleségét, gyerekei anyját. Így teltek a hónapok, miközben Niké egyre önállóbb lett, de a maszkos férfit sosem felejtette el. Ő elvette tőle emberi méltóságát, meggyalázta. Gyakran rémálmai voltak, de amikor felébredt, örült, hogy mindez csak álom. A maszkos nem jön vissza többé. Nem bántja, és ha mégis, akkor megvédi magát. Többé nem használja senki ki, mint egy játék babát.
Bosszút állni viszont nem akart. Nem felejtette el, hogy a férfi gondoskodott a lábáról. Tartozik egy köszönettel... de ha a szeme elé kerülne, holtbiztos hogy neki szegezné az első fegyvert, ami a kezébe akad. Csak pár hónapot idősödött, de annál bölcsebb lett. Őt már nem használhatja ki senki.



Sergius

A hónapok eseménytelenül telnek. Soha nem változik semmi. Teljesíti a megbízásokat, elvégzi a feladatát, megkapja a pénzt. Így tartja fenn magát.
Az utóbbi időben egyre jobban kezdik elismerni. Már más városokból is felbérelik, hogy végezze el a mocskos munkát helyettük. Túllépte a saját határát. Már pénzért gyilkol, mivel a többiért nem kap eleget. Valamiből pedig meg kell élnie. A városában vérdíjat tűztek a fejére, így már nappal nem is nagyon mozdul ki. Egy bizonyos helyen kell felkeresnie őt a megbízóknak, hogy elmondják a feladatot. Mivel ez hétpecsétes titok, nem is csoda, hogy többen próbálták már hátba támadni ezen a találkozóhelyen.
A férfi viszont ráfanyalodott a távolról történő kivégzésre is. Mennyivel egyszerűbb meghúzni egy íjat... és már vége is van.

Későre jár, a nap már lement, amikor feltűnik az utcán. A házak tetején oson, szokásához híven, és a városi kereskedő boltja előtt ugrik a földre.
Nem sokat változott az elmúlt hónapok alatt. Talán a testét fedő sebekből lett több. Haja néhány centivel hosszabb lett. Más nem is változott.
Az ajtóra függesztett kis csengő megszólal, ahogy belép.
A pultnál fiatal lány álldogál.
A férfi a zsebébe nyúl, és egy kis erszényt húz elő. Már korábban megrendelte a számszeríjat. Most csak fizetnie kell.
- A számszeríjért jöttem.



Niké

A lány egész nap a boltban segített. Már pakolászik el, amikor egy vendég betér a helységbe. Ellentétben a férfival, Niké egyből felismeri az idegent. Máris elfogja a félelem, és reszketni kezd.
Idegesen nyúl a számszeríj után. Kiváló alkalom volna szíven döfni vele a férfit.
Hála istennek, azonban megjelenik az idős kereskedő.
- Hagyd azt, Niké! Most már átveszem! Sápadt vagy. Feküdj le. - A lány fellélegzik, de látszik rajta, hogy nincs túl jól.
Szótlanul tűnik el a lépcsőnél, és az öreg kereskedő veszi át a pénzt.
- Nem ismerlek valahonnan? - kérdezi a férfit méregetve, de aztán nem is törődik vele tovább.
Niké alig bír felmenni a lépcsőn, útközben pedig Erimbe botlik.
- Niké, mi a baj?- fogja meg a fiú, mielőtt összeesne.
- Semmi...

Sergius

A férfi a lány után néz, de nem ismeri fel. A kereskedő felé fordul, a pénzes batyut meg a pultra ejti.
- Nem - válaszol a férfi kérdésére higgadtan.
Még az sem zavarná különösebben, ha az felismerné. Bár így, a falusiak nem szokták látni, ezért nem is tudhatják, hogy ki ő valójában. Ahogy a kereskedő átveszi a pénzt, várakozóan nyújtja ki a karját a fegyverért. Menne már. Nem szereti húzni az időt.



Niké

A kereskedő éppen adná, de elhívják.
- Egy perc türelmet - mondja és eltűnik.
A számszeríj a pult alatt marad.
Erim ráhagyja a lányra. Biztosan csak valami ijesztőt látott. Ő visszavonul.
Percek telnek el, és a kereskedő nem tér vissza. Léptek zaja.. női ruha.. a lány érkezik. Higgadtan megy a pult mögé, majd lehajol az íjért. Ám nem odaadja, hanem egyenesen a férfira szegezi. Élesen a szemébe néz. Ezeket a smaragdzöld szemeket lehetetlenség volna elfelejteni. Nem tesz egyelőre semmit, csak a férfi szívére céloz. Arcán nem olvasható le semmilyen érzelem.



Sergius

Ha a lány nem lépne ki hamarosan azután, hogy a kereskedő elment, már rég az utca másik végében lenne az íjjal együtt. Így azonban várnia kell, amíg megkapja.
Türelmesen néz a lányra, valójában azonban nagyon is türelmetlen. Még van estére egy megbízása, amit el kell intéznie.
Ahogy a lány felemeli a számszeríjat, újra kinyújtja a kezét. Meg sem rezdül, amikor az íj rá szegeződik, viszont a kezét sem engedi le. Továbbra is úgy tartja, mint aki arra vár, hogy a kezébe nyomják a fegyvert és máris távozhat.
Szemeit mélyen a lányéba fúrja. Smaragdzöld szemek? Mintha már látott volna ilyeneket... de kit érdekel. Az íj a legfontosabb most.
- Add ide - hangja nyugodt, nem parancsoló. Teljesen semleges, mint maga a férfi.



Niké

A lány nem mozdul.
- Tűnj... a ... szemem elől...- Az ő hangja viszont parancsoló.
A pénz nem érdekli, nem fogadja el. Vigye hát... de a számszeríj nála marad. A kezében. Ha pedig a férfi megpróbálja elvenni, akkor lő. Nem viccel.
- Azt mondtam, tűnj... a szemem... elől! - mondja most már idegesebben.



Sergius

Merőn nézi a lányt, viszont nem mozdul. Figyeli a mozdulatait, fürkészi az arcát. Ismerős...
Tekintete a rá szegeződő számszeríjra siklik. Szüksége van rá. A környéken pedig nincs másik kereskedő. Az itteni kovácsok meg nem csinálnak ilyet. Máshonnan pedig egyelőre nem tudja beszerezni.
- Megrendeltem.
Szemei összeszűkülnek, újra felnéz a lányra. Tekintete a smaragdszín szempáron állapodik meg. Ismerős...
- Add ide, vagy...
Bár továbbra is fenn tartja a kezét, nem mozdul. Sem közelebb nem megy, sem távolabb. Úgy áll ott, mint egy élő szobor.
- ... hívd az öreget.
- Kifizettem - a parancsoló hang szinte simogatás a fülének. A stílus ismeretlen. Viszont a hang...
A pénz felé néz, aztán tekintetét újra a lányra emeli. Ahogy harmadszor is belenéz a zöld szemekbe, övéiben felismerés villan. A maszk alatt derűs mosoly jelenik meg, viszont más jelét nem adja annak, hogy felismerte volna a lányt.

Vélemények