Niké

A lány miután beért a városba, elkeveredett az ottaniakkal. Leszállt a lóról, és megsimogatta az oldalát.
- Köszönöm a fuvart. Itt majd biztosan gondoskodnak rólad. Menj! - engedi el, de a ló nem mozdul. Sőt, amikor a lány hátrál, követi.
- Menj. Ne nehezítsd meg a dolgom! - kéri a lány, de a ló hajthatatlan.

Valamiért ragaszkodik a lányhoz. Niké úgy dönt, bevezeti az egyik istállóba, reménykedik benne, hogy a lovat befogadják. Miután magára hagyta, gyalog indul tovább a batyujával. A várost is így hagyja el, nyomokat nem hagyva maga után… csak a lovat az istállóban. Kissé fáj a szíve a ló miatt, de el kellett engednie. Estére egy folyó mellé ér, amit fogalma sincs, hogyan fog átúszni. Viszont egy közeli halászkunyhó fényei csalogatják magukhoz. A ház nagyon emlékezteti arra a helyre, ahol felnőtt. Az ablakon belesve az árnyak, mintha egy vén apó alakját öltenék magukra. Vagy csak ábránd? Talán csak képzeli. Az ablak alá csúszik összehúzva magán a ruhát. Hideg az éjszaka... Kutyák vonyítását hallja, ugatnak. A városból zajok szűrődnek ki... valakit keresnek. Az állandó rettegés, ami fogva tartja szívét, ismét eluralkodik rajta. Tovább… menni tovább... mielőtt megtalálják. Mikor lesz ennek vége? Ismét felkel, és elköti a halász csónakját, hogy átevezzen a folyón. Puha kezébe nem illik az evező, de muszáj átérnie, tudja jól... Ha egy kicsit vele vannak az istenei, holnapra a folyó megárad, és elvágja üldözői útját.



Sergius

Órák telnek el, de egy árva nyomot sem talál. Hová bújhatott az a lány? Ha egyszer elkapja...
Tehetetlen dühében a falra csap. Aztán hátrébb lép, és újra nyugodt. Nem szabad kimutatnia az érzéseit. Mellette az egyik katona fut el, ő az útjába áll, hogy az ne tudjon tovább menni.
- Miért a felhajtás?
- Menj az utamból, kölyök.
A férfi szemei veszélyes hidegségre váltanak, mire a katona jobbnak látja beszélni. Hamarabb szabadulhat.

- Egy öregembernek ellopták a lovát. Most találtunk egy gazdátlan lovat az egyik istállóban. Arra - fordul, és mutatja az irányt is. - Miért... hé! Ez meg hova lett?
Az istállót könnyedén megtalálja, és felfedezi a lovat is, melyet éppen akkor vezetnek ki, és kötik le az egyik udvari karóhoz.
A lány biztosan nincs már az istállóban, hiszen megtalálták volna. Akkor viszont merre mehetett?
Szemei idegesen cikáznak jobbra, balra. Egyre jobban idegesíti a lány. Hova rohan ennyire? Tudja, hogy követik? Kit akar megtéveszteni? Ő aztán nem fogja tudni.
Háromszor is körbejárja az istállót nyomok után kutatva. Frissebb, és nem összetaposott nyomokat keres. Mivel tegnap esett, ezért elég nagy sár van. A cipőlenyomatai megmaradtak. Már amit a sok idióta nem taposott össze.

Az istállóból kifelé több is vezet. Egy mély, csizmás láb. Ez biztos, hogy nem jó, hacsak a lány nem százhúsz kiló. Odébb egy bakancsos, legalább negyvenhatos láb. Hát csak nem? Hátrébb egy tűsarkú cipő nyomai, de ezzel sem foglalkozik. Valami mást keres.
A negyedik kört is megteszi, mire felfedez egy elmosódott, finom lábnyomot a sárban. Már alig látható, többször átment rajta egy negyvenkettes bakancs, de ez a férfi figyelmét nem tereli el. Elindul az áttaposottakat követve, de azok hamar elvesznek a többi lábnyom rengetegében. Viszont irányt ad… kifelé a városból. Vagy pont nem?

Nincs más választása, kérdezősködnie kell. Utál kérdezősködni. Túl sokat kell olyankor beszélnie. Ő pedig azok közé tartozik, akik három szónál igazán ritkán mondanak többet.
Végül kap valami irányt, mely kivezet a városból. Állítólag arra láttak menni egy lányt. Már ha ugyanazt a lányt látták, akit ő keres. A városkapu őrei is motyognak egy lányról.
- Igen… jött erre egy lány. Még tegnap.
Ez bizonyítja, hogy egyre jobban lemarad mögötte, mintha az szándékosan nehezítené a dolgát.



Niké

Hamar átér a túloldalra, ott kiszáll a csónakból, amit hamarosan elkap a szél, és a víz messzire sodor. A lány ruhája teljesen átázik az esőn. Az erdőbe menekül a fák lombkoronái alá, hogy valami védelmet tudhasson maga körül. Egy nagy, öreg tölgy alá húzódik be. Itt alszik el, és kora reggel friss esőillatra ébred. A ruhája az este folyamán megszáradt ugyan, de ő szépen felfázott. Hiába süt a nap, ő majd megfagy. Egyre lassabban halad, de nem tudja, hogy város most jó ideig nem következik. Teljesen elfárad a sok gyaloglásban, és a lábát is feltöri az egyébként kényelmes cipő.

Egy fa törzsénél ül le, és lapozgatja a könyvet, amit elhozott. Csak most kezd gondolkodni, hogy a könyv talán azé a férfié, aki meg akarta ölni. Ha kiolvasta, mindenképpen visszajuttatja hozzá. Hiszen az övé! De addig is... olvas. A férfi, aki a könyv főhőse, éppen egy piroslámpás házhoz érkezik. Ott több nőnek részletesen le van írva a kevésbé részletes öltözete. A lány nem ért sok mindent... ilyen például hogy: A nőn vörös csipkés harisnyakötő volt. Semmi más...

Semmi más? De hogy lehet az? Nincs egy csöppnyi szemérem sem ezen a helyen? És mi az a harisnyakötő? Reméli, ha már csak az van rajta, az jó nagy, és betakarja az egész testét. Igen. Bizonyára ilyen az a harisnyakötő. De nem csak itt kezd el akadozni, hanem ott is, hogy a férfi milyen módon udvarol a hölgyeknek, egyszerre többnek. Megbotránkoztatja... talán házasok? De hogy lehet egyszerre ennyi felesége? ... és jönnek az ágyjelenetek is, amit a lány nem igazán ért, de arcára vékony pír ül ki, miközben olvassa. Nem érti, mit részletez a könyv, számára ismeretlen... de felkelti az érdeklődését.



Sergius

A néhol előtűnő nyomok, mintha a folyó felé vezetnének.
Mire odaér, a patak már szinte kétszeresére dagadt az áradás miatt. A halászkunyhóból az öreg éppen kifelé pakol, amikor mellé lép.
- Hé!
- Ej, fiam, későn jöttél. Már nincsen egy csónakom se. Tegnap vitték el az utolsót. Az áradás miatt pedig már sehol sem fogsz kapni.
A férfi a megáradt folyóra néz, és úgy kérdezi.

- Hogy juthatok át?
- Hááát... ha belegondolok, följebb van egy híd.
- Messze?
- Olyan három mérföldre.
Elég sok időbe telik neki, mire eléri a hidat. Főleg gyalog. Egyre inkább tart attól, hogy túlságosan eltávolodik majd tőle a lány.
A folyó túlpartján egészen addig megy lefelé, amíg el nem éri a szembeni halászbárkát. Onnan kezdi el vizsgálni a nyomokat.

Úgy sejti, hogy már legalább másfél nappal van lemaradva, ennek a hidasmegkerülős-dolognak köszönhetően. Bár ha a lány megállt pihenni egy kicsit, ahogy eddig tette... és ugye nincs lova sem. Akkor talán alig egy fél nappal van csak lemaradva. Ha rákapcsol, még könnyen utolérheti.
Sóhajtva egyenesedik fel, és kezd el futni a nyomok mentén, be az erdőbe.*



Niké

Egészen késő délutánig olvas, már csak pár oldal marad hátra, mégis abbahagyja. Ideje továbbindulnia. Elindul hát, de nagyon lassan halad. A cipő egyre jobban dörzsöli a lábát, ezért leveszi. Mezítláb indul tovább, kezében a pár cipővel. Málnások között halad el, és nem rest megkóstolni a pirosló bokrok terméseit. Lassan kezd besötétedni, szinte azt sem látja, hova lép. Egy óvatlan mozdulatnál talpába valami éles hatol. Felsikkant, és lábához kap. Üvegszilánk. Valószínűleg több van ezen a helyen, hiszen ez is csak egy darab volt. A sötétben pedig nem tudja, hol, és mennyi lehet. Talán egy kereskedő szekeréről pottyant ki a rumos üveg, vagy ki tudja. Ezeken az utakon bár ritkán, de járnak.

A nagyobb probléma az, hogy belelépett egy üvegszilánkba. Nem tudja, hol talál vizet, hogy kifertőtlenítse, és sebesült lábbal nem képes tovább haladni sem. Elkeseredve huppan a földre, de a sötét miatt a kisebb üveget nem tudja kiügyeskedni a lábából. Aztán addig-addig birizgálja, hogy az végre kipottyan. Kezén érzi, hogy a seb helyén a lába véres is lett. Hogy fog így tovább menni? Rátalálnak... visszaviszik... mi lesz vele? Némán elindulnak a könnyei, fejét pedig a térdére hajtja.



Sergius

Késő estére jár, alig látja már a nyomokat. Ez így pedig nem lesz jó... viszont fáklyát se gyújthat. Egyrészt mert nedvesek az ágak, másrészt, mert még a végén a lány meglátja, és menekülőre fogja. Még ennél is jobban.
Így is eléggé le van már fáradva. Ő nem állt meg még pihenni.
Szürke haja csapzottan lóg az arcába, ahogy előre hajol. A nyomok itt hirtelen megváltoztak. Mintha a lány levette volna a cipőt…
A férfi felegyenesedik. Normális ez a lány? Ilyen helyen levenni a cipőt? Minden tele van bogyókkal, kövekkel, sünikkel, béltermékekkel, satöbbi.

Néhány méterrel odébb, valami csillan a Hold fényében. Egészen közel hajol a földhöz, mintha éppen orra akarna bukni. Alvadt vér.. lám, lám. A lányka beleléphetett valamibe, ami megsebezte a talpát.
A férfi arcán elégedett mosoly jelenik meg. Most végre beéri.
Osonva, a lehető leghangtalanabbul fut tovább. A lány már nem lehet messze, vigyáznia kell, hogy ne keltse fel a figyelmét.
Néhány perc és mozgást vél észlelni néhány méterrel maga előtt. Gyorsan behúzódik az egyik fa mögé, és annak árnyékából les ki.



Niké

A lány már szinte nem is érzi a sebet. Rájön, ha nem mozgatja a lábát, akkor nem fáj. Még jó hogy nagypapától elhozta a kis dobozt, amiben két kő van. Csak össze kell dörzsölni, és máris világít. Praktikus... hát előveszi és csinál egy kis világosságot. Ha már nem tud haladni, akkor olvas. Már igazán nincs sok hátra. Belekezd. A fényben kirajzolódnak vonásai, talán még a pír is látszik arcán, amit az olvasás okoz. Körülötte tücskök ciripelnek. Belemélyed a könyvbe, és az apró zajokat maga körül már nem is hallja.



Sergius

Figyeli, ahogy a lány letelepszik az egyik fa tövébe. Látja a két követ, mellyel fényt gyújt maga körül. Észleli azt is, hogy egy könyvet húz elő, és azt kezdi el olvasni.
Szemei összeszűkülnek a felismeréstől. Ez a kis...
A düh majdnem rátelepszik a tudatára, de ő nem az a fajta, aki ezt hagyja. Mély levegőt vesz, és újra a lányra néz. Ezért nagyon meg fog fizetni ez a kölyök.

Arca elé húzza az ilyenkor használatos maszkját, amit a vörös kendő alá szokott rejteni. Beleborzol a hajába, hogy jobban felfelé álljon, majd elindul. Mivel a lány nem figyel, így még azt az apró neszezést sem veszi észre, amit a férfi akkor okoz, amikor felmászik a fára.
Úgy helyezkedik, hogy fölötte legyen, de természetesen most nem mögötte, hanem előtte. Lábait beakasztja az egyik vaskos ágba, és elengedi magát. Úgy jelenik meg a lány előtt fejjel lefelé lógva, mint egy pók. Arcuk pontosan egy magasságban van. A férfi így tökéletesen a lány szemébe tud nézni.
- Add vissza a könyvem... - hörgi rekedt, mély hangon.



Niké

A lány semmit nem vesz észre. Csak akkor tekint fel, amikor egy árny jelenik meg előtte... fejjel lefelé. A lány felsikít, és rémületében kiesik a kezéből a könyv. Hirtelen jut el tudatába, hogy ez a maszkos nagyon hasonlít a másikhoz. Talán ugyanaz. Nem érdekli, hogy fáj a lába, most mégis megmozdítja, és ha lábra állni nem tud, hát négykézláb menekül a férfi elől. Közben felmarkolja a földről a könyvet, vonszolja magával, ameddig csak bírja, mászik, de a férfi bizonyosan utoléri. És ha utoléri, ne adj Isten, felkapja a földről, csak annyit nyöszörög:
- Ne ölj meg... kérlek...

Vélemények